Krasznahorkait istenről faggatta, Thomas Mann-nál az erotikát kereste, Philip Rothnak engedelmeskedett. Trumptól tart, Nick Hornbytól nem tart, Almodóvarral a kreatív csöndjeit gyakorolja.
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) mintha hajlandó lenne belátni egyik komoly tévedését. A legfőbb állami kultúrafinanszírozó szerv a napokban közölte: ismét hároméves folyóirat-támogatási rendszert vezet be a nagy hagyományú, kivételes értéket képviselő folyóiratoknak. Ez jó hír a megtépázott magyar folyóiratoknak, de a kissé homályos közlemény kérdéseket is felvet.
Regényeket és verseket is ír, de a drámái miatt ismeri a világ. A Párizsban élő román szerző látomásos abszurdja, a Dada Cabaret hazai ősbemutatója a Maladype Színház, valamint Farkas Gábor Gábriel és zenekara koprodukciójában készült az Átrium Film-Színházban.
Tudományos művek többnyire hiába tartalmaznak megvilágító történelmi tanulságot, ez csak a kevés értő olvasónak lesz élménye. Nemcsak azért, mert nem szórakoztatásról van szó.
Első könyvét, A zuhanás sokkját harminc nyelvre fordították le, de az írásnál most jobban érdekli, hogy a pszichiátriai ellátórendszerben ápolóként eltöltött másfél évtized után pszichoterapeuta lehessen. A pécsi íróprogramra idelátogató szerzőt a skizofréniáról és a no-go zónákról is kérdeztük, de elárulta azt is, miért tiltották ki Izraelből.
„Bob Dylan dalszerző. Annak költő. De annak az. Ez nem szofisztika, hanem tényközlés. Bob Dylan mint századunk költője: harmatos ökörség” – írta a felkért lektor nyolcvanvalahányban, és nem javasolta, hogy „leműfordítsak” egy Bob Dylan-kötetre valót.