Parádés lehetőségek rejlenek abban, ha egy író egy egész kötetet tölthet meg külföldi utazásainak élménybeszámolóival, de Háy Jánosnak sajnos nem sikerült ezeket kiaknázni. Mivel a világ immár viszonylag olcsón is bejárható, és a különleges, alternatív célpontokra is iparágak épülnek, a ma születő utazási irodalom már rég nem elégedhet meg az egzotikum dokumentálásával. A Nagybetűs Író viszont éppen azzal igazolja saját különlegességét, hogy a turisták forgatagában és a ritkán látogatott helyszíneken járva egyaránt valami olyat pillant meg és arról olyat mond, amit más nem. Ehhez képest ez a könyv csak fecseg, de nem mond semmit.
Az Ország, város, fiú, lány szövegei 2004 és 2015 között születtek Nápolytól Londonig, New Yorktól Indiáig kalandozva. Az utazások többnyire szakmai természetűek, többször a Gézagyerek című darab bemutatóival függnek össze. A legjobban a személyes történetek hiányoznak: a szerző ugyan alaposan dokumentálja saját tevékenységét (próbára megy, beszélgetésen vesz részt, a városban lődörög stb.), így a könyv Háy-fanoknak kötelező olvasmány, de saját benyomásait nem ütközteti a helyben lakók – vagy mások – meglátásaival.
Az eszmefuttatás gyakran általános fogalmak és közhelyek körül forog. „Szemfényvesztés az egész, virtuális értékteremtés” – állapítja meg például a műkereskedelemről. Háy valamiért mindenáron átfogó, nagy igazságokban, társadalmi léptékben akar gondolkodni, így folyton Európa helyzetének elemzésénél lyukad ki. Nagyon kevés a hivatkozás vagy a konkrétum, annál több a keserűség, a pesszimizmus és a bájosan romantikus antikapitalizmus („a világot a sznobizmus igazgatja”). A parttalan és differenciálatlan moralizálásba csavarodó monológoknak talán jót tett volna egy másik szólam, valamilyen párbeszédkényszer: így azonban az utazások puszta felmutatásán túl hiányzik a hozzáadott érték a könyvből.
Európa, 2016, 308 oldal, 3490 Ft
