Nem ők nyerték a legtöbbet
A Magyar Művészeti Akadémia újabb befolyásszerzése után idén átszervezték az NKA struktúráját, több lett a kollégium, többfelé kellett osztani a nagyjából ugyanannyi pénzt, és az NKA-ban úgy döntöttek, hogy a folyóiratoktól fogják elvenni a legtöbbet. Azóta neves orgánumok szűntek meg (például a 2000), vagy álltak le egy időre (mint a Színház), és a kedélyeket az sem csillapította, hogy a szépirodalmi kollégium sajtótájékoztatóján Doncsev András, az NKA alelnöke alapos fejmosásban részesítette az értetlenkedő lapszerkesztőket. Akkor még Doncsev a lehető leghatározottabban felszólította a szerkesztőket, hogy forduljanak máshova pénzért, mert az NKA nem kiadó. Sőt még azt is sugalmazta, hogy az állami pénz a folyóiratoknál nem hasznosul megfelelő mértékben.
Aztán jött a fordulat. Az NKA konferenciát rendezett A folyóiratok jelene és jövője címmel, aminek célja a jó gyakorlatok bemutatása, a higgadt párbeszéd és közös javaslatok megfogalmazása volt. Doncsev itt is megdorgált néhány szerkesztőt, de megtudtuk tőle azt is, hogy a hároméves támogatási struktúra beszüntetése az MMA-sítás következménye volt: ő igazából meg akarta tartani.
| ||
Nem tudni, hogy most miért változott meg az NKA vezetésének kommunikációja, mindenesetre hirtelen lett pénz és szándék a folyóiratok hároméves támogatására, sőt a szisztémát a kiemelt kulturális fesztiválok esetében is alkalmazni fogják. Ez mindenképp pozitív fejlemény, mert az NKA pályázati rendszerét legtöbbször a lassú döntési folyamatok és a hónapokat késő pályázati kiírások mellett éppen azért kritizálják, mert nem biztosít tervezhető működést. Egyelőre nem világos, honnan csoportosítanak át hova, például azért sem, mert még nem nyilvánosak a 2017-es kollégiumi keretösszegek. A közleményben mindenesetre az áll, hogy egy tavaly zárolt 1,2 milliárd forintos maradványösszeget szabadítottak most fel. Ez viszont arra a kérdése nem ad választ, hogy 2018-ban és 2019-ben miből finanszírozzák majd a 2017-es vállalásokat.
További kérdéseket vet fel az is, hogy a közlemény szerint 2017-ben 600, 2018-ban 300, 2019-ben szintén 300 milliós keretösszeggel működik majd a hároméves laptámogatási rendszer. Hogyan lesz elég ugyanannak a lapnak a második és harmadik évben az elsőben kapott pénz fele? Miért nem egyenlően oszlik el a pénz, ahogy például a kiemelt kulturális fesztiváloknál a mintegy 400 milliós éves összeg? Egyébként a 600 millió forint egy évre aránylag magasnak számít – a 2012-ben elindított hároméves pályázatnál összesen mintegy 1,2 milliárdot osztottak szét, ami egy évre vetítve bő 400 millió forintot jelentett. Ebből következik viszont, hogy a 300 millió forint kevésnek tűnik ugyanerre a célra. Az pedig külön fontos kérdés, hogy ezeken az összegeken felül mekkora keret áll majd a különböző kollégiumok rendelkezésére a kisebb – és nem a hároméves rendszerben támogatott – szerkesztőségek segítésére.
Az tény, hogy egyszer már belekavarodott az NKA a hároméves támogatási rendszer és az évi keretösszegek egymásra vetítésébe. Ugyanis tavasszal büszkén állították honlapjukon, hogy idén „több mint félmilliárdot” szánnak folyóiratokra, tehát többet, mint a tavalyi 368 és a tavalyelőtti 352 milliós „nyílt keret”. Csakhogy a 368 és 352 milliós nyílt keret mellett azokban az években pörögtek a 2012-ben kötött hároméves vállalások is, erről mintha megfeledkeztek volna. Azt a közleményt pár héttel később levették honlapjukról.
Természetesen minderről megkérdeztük az NKA-t, és szerettük volna, ha az általuk kiadott közlemény homályos pontjait megvilágítják. Főleg az érdekelt minket, hogy a 600, illetve 300-300 milliós összegek megállapításánál egyeztettek-e a kollégiumokkal, hogy miért nem egyenlően oszlik el az 1,2 milliárd forint, és hogy előreláthatóan mikor hozzák nyilvánosságra a kollégiumok 2017-es keretösszegeit. Az NKA igazgatási osztályának munkatársa azonban közadatigénylésnek nyilvánította érdeklődésünket, és 15 napon belül ígért választ. Hosszúra nyúló telefonbeszélgetésünkben elhangzott az is, hogy a szabadságolások miatt jelenleg nincs senki az NKA-nál, aki érdemi válasszal tudna szolgálni.
Schubert Gusztáv, a korábban hároméves rendszerben támogatott Filmvilág főszerkesztője szerint súlyos hiba volt az önálló folyóirat-kollégium megszüntetése, erre kis híján ráment az összes magyar folyóirat. Annak viszont örül, hogy visszaállítják azt a támogatási szisztémát, ami már egyszer bevált. „Ugyanakkor a gyors átállás rendkívül fontos. A 2017-es folyóirat-pályázatot a lehető leghamarabb ki kell írni. Az idő pénz, a magyar folyóiratoknak már nincsenek tartalékaik. Ha a jövő évben is májusig kell várni a támogatás megindulására, azt egyetlen művészeti vagy tudományos folyóirat sem fogja túlélni.” Az Artmagazin főszerkesztője, Topor Tünde is óvatosan, de pozitívan értékelte a hírt. „Az állandó és totális létbizonytalansághoz képest sokkal jobb volt tudni, hogy mennyi pénzre számíthatunk a következő három évben, bár bizonytalanság ezzel is járt: késve érkeztek meg a pénzek, és folyton olyan hírek kaptak szárnyra, hogy bedől az egész rendszer. Minden olyan szervezeti változtatás, ami növeli az átláthatóságot és kiszámíthatóságot, az örömteli.”
