Snoblesse
„Nincs az a cím, ami kifejezi” - Pető Szabolcs frontember
Junkie Jack Flash lemezbemutató a Gozsdu Manó klubban, a Holy Chicks társaságában
(2016-10-13)
Junkie Jack Flash lemezbemutató a Gozsdu Manó klubban, a Holy Chicks társaságában
Bizonyára nem vagyok egyedül, aki hátrahőkölt idén tavasszal, mikor szárnyra kapott a hír, hogy szigorítják a hozzáférést az abortuszhoz Lengyelországban.
Tegyük fel, hogy az ellenzék azt gondolja, legyőzheti a Fideszt 2018-ban. Akkor miért nem cselekszik eszerint? Azért, mert valójában nem ezt gondolja.
Szó sincs elütésről: nem népszavazásról, hanem népszavaztatásról beszélek. A népszavazás demokratikus intézmény. A népszavaztatás: autokráciák tartozéka.
Eltelt már pár nap úgy, hogy a reggeli újságolvasáskor nem tudjuk kinyitni a Népszabadságot, vagy nem tudunk odakattintani. Mégis élünk, meg lehet ezt is szokni. Különben sem kezdi mindenki hírekkel a reggelt, és sokan voltak az újságolvasók közt is, akik kifejezetten kerülték a Népszabadságot, hisz volt például egy múltja. 1956-ban indult, a legrosszabb időpontban, november 2-án, s még előzménye is volt, úgy hívták: Szabad Nép. Ilyenformán, ha a Népszabadság 1989. november 2-án szűnik meg, nos, akkor is hiányzott volna nyilván sokaknak, de a megszűnés okát betudta volna mindenki az új időknek.
Az ellenzék szörnyű (borzasztó, elkeserítő stb.) állapotban van. A lamentálás évek óta folyik – és tényleg, látjuk, abban van. Oké. De milyen állapotban van a Fidesz?
„That makes me smart” (Emiatt vagyok okos) – így vágott vissza Donald Trump az amerikai elnökjelöltek televíziós vitájában, amikor Hillary Clinton a személyi jövedelemadó rendszeres elbliccelését hányta a szemére. Hogyan tehette meg, és mi lesz a következménye?
A Shoah rendezőjével a magyar és franciaországi antiszemitizmusról, a nácik becserkészéséről, a menekültválságról, a Saul fiáról és egy Albert Speerrel töltött estéről is beszélgettünk.
A céljuk mindössze annyi volt, hogy elgondolkodtassák az embereket a kormány mindent elárasztó hazugságairól. A több mint 220 ezer érvénytelen szavazat őket is meglepte, de egyelőre nem világmegváltásra, hanem helyi problémák megoldására szeretnének koncentrálni.
Ennyire durva és egyoldalú kampány nem volt még a rendszerváltás utáni Magyarországon. Ráadásul az eleve torz szabályok megsértése csak minimális következményekkel járt.
A miniszterelnök sokat ígért a megyeszékhelyeknek, ám kiderült, semmi sem az, aminek látszik. A tavaly indult Modern Városok Programot többször is átszabták, sok beruházás pedig el sem kezdődött. Most a településeknek kell kitalálni, hogyan lehet uniós pénzből megvalósítani mindazt, amivel Orbán kábította őket.
Nem állítható, hogy ne volna itt a levegőben – még csak nem is a levegőben, hanem a kvótaszavazásos kék óriásplakátokon – a Terror témája. És a bemutató estéjén éppen tüntetés szerveződik a nyilvánosság, a sajtó ügyében; az előadásnak akarva és akaraton kívül is döbbenetes időzítése van. A nyilvánosság, a közös akarat kinyilvánítása lesz a másik nagy téma.
Amikor azt próbáltuk kideríteni, hogy ki mit gondol a kortárs zenéről, ellentmondó válaszokat kaptunk, a „reménytelen helyzettől” a „ semmi baj, virágzikig”. Az így kialakult kép távolról sem egységes, sokkal inkább egyéni érzések színes lenyomata.
Nem kétséges, az Andrew Lloyd Webbert megelőző világkorszak klasszikus musicaljei közül a My Fair Lady lett a leginkább a miénk, méghozzá olyannyira, hogy a londoni virágáruslány történetének zenés színpadi megmagyarosodása jószerint teljesnek ítélhető.
Habár elsőre úgy tűnhet, a reklám, a marketing meg a brandépítés gyakorlata korántsem mostanában jelent meg a klasszikus zene világában. Akárcsak manapság, hajdan sem csupán jóhiszeműen éltek ezekkel a technikákkal.
Egyik kultikus művét, a Jeruzsálem hét kapuját a lapunk megjelenése előtti napon mutatták be Budapesten, s a héten maga a mester, a 60-as évek kelet-európai avantgárdjának kultúrhérosza is felbukkan fővárosunkban. Ki ő, és miért szeretjük?
FIÚK, azaz Fischer Iván Új Karmestereket mutat be – ez a program neve, amely kivételes lehetőséget kínál három tehetséges fiatal dirigens számára. Egyiküket most a karmesteri pályakezdésről, a kontaktusteremtésről és a Fesztiválzenekar alkatáról kérdeztük.
Az az egyre ritkuló muzsikusfajta, aki folyamatosan tanul új darabokat csak úgy, a saját örömére és épülésére is. Sok helyen hallhatjuk, alkalmi együttesben, nagyzenekarban, kamaraformációkban, improvizációs duóban. Úgy tűnik, a fáradtságot és a fásultságot nem ismeri.
Travis Stewart a tört ütemek megszállottja: poliritmia iránti vonzódását még a gyerekkori, észak-karolinai zenekaraiból hozta magával, majd gyorsan rákattant az elektronikus zenekészítésre.
Vicces, hogy a Green Dayt pont azután iktatták be tavaly a Rock And Roll Hírességek Csarnokába, hogy kritikailag hatalmasat hasaltak Uno, Dos és Tré címmel illetett, háromlemezes dobásukkal, melynek rögtön a megjelenése után Billie Joe Armstrong frontembert rehabra kellett vinni.
Ismerik azt a viccet, hogy Stanley Kubrick, Samuel Beckett és Edmund Husserl találkozik egy űrhajón? A kozmikus tréfa John Carpenter első rendezésében öltött egykor testet.
Újra életre kelt a Csillaghegyi Csillag mozi – olvastuk a sajtóközleményben. Gyorsan kiderült, hogy nem klasszikus moziról van szó, az egykori nevezetes épület pedig rohad tovább. Szomorkodni még sincs okunk.
Minél többször forgatom át magamban, annál erősebb a meggyőződés: Tóth Krisztina Világadapter című verseskötete rendben van.
Az orvosok elvándorlása évek óta probléma, amelyen a döntéshozók szerint végre enyhíthet az idén meghirdetett béremelés. De nem csak pénzről van szó: az érintettek rendszerszintű változásokat szeretnének, mint például a hálapénz vagy a túlterheltség megszüntetése.
Észak-Svédországban, a sarkkör felett csaknem 160 kilométerre dolgozik egy kis faluban, Pojkijärviben egy nagyon elszánt turistáknak létesített szánhúzó kutyás táborban; „camp manager”. Rendben tartja a házakat, a kutyákat, ő főz a vendégeknek. De többnyire teljesen egyedül van a falutól jó pár kilométerre lévő telepen.
Új jövevényekkel bővült a magyar fauna: az inváziós poloskák nemcsak kellemetlenek, de kártékonyak is.
Az időutazós filmek egyik kulcsmomentuma, hogyan határozzák meg az időugrást és a rengeteg hozzá rendelt regulát. A filmtörténelem legjobb megfejtése a tárgyban még mindig a fluxuskondenzátor, de közel ilyen mély nyomot hagyott a műfajon a Csillagok között is.
Jól bejáratott, klasszikus szerkesztésű dokudráma, történészek és régészek lépnek fel benne.
Van egy olyan, felettébb határozott érzésünk, hogy ha idén nyáron egy gigantikus közvélemény-kutatás keretében kifaggatták volna a bolygó polgárait, hogy mire is volna égető szüksége ma a világnak, akkor meglehetősen kevesen válaszolták volna azt, hogy egy újabb dokumentumfilmre a Beatlesről.