Kertész Imre életműve úgy épül föl, akár a gyöngykagyló: közepébe a makulátlan remekmű, a Sorstalanság van beágyazva, melyet a többi fontos, többnyire a főmű továbbgondolásaként, ahhoz fűzött regénykommentárként olvasható fikciós mű vesz körül, mint A kudarc vagy a Kaddis; aztán jön a szerző szintén figyelemre méltó esszéisztikája, naplóregényei: a Gályanapló és a Valaki más, végül pedig az életmű külső burka következik, azok a szükségszerűen megszülető szövegek és könyvek, melyek minden élő és alkotó szerző működését kísérik: a különböző interjúk, nyilatkozatok és életrajzi töredékek, melyekből immár csak nehezen kiszoríthatók a Kertész által olyannyira megvetett "anekdotikus" elemek, a művészi megformálásra nem kerülő (vagy arra nem alkalmas) életanyag, melynek ismeretére mégis igényt tart az utókor és a kortárs közönség, amely hálás minden olyan nyomért és információért, mely a nagy művészi alkotások keletkezését, működésének titkát, szerzőjük gondolkodásmódját segíthet jobban megérteni.