Vezekeljen kicsit - Lanczkor Gábor: A mindennapit ma

  • Urfi Péter
  • 2010. április 22.

Könyv

Nem mintha ez olyan fontos lenne, de a főszereplő viszonylag könnyen azonosítható. A könyv felénél kerül elő a régi történet, amikor Fülöp atya megkérte az állítólag szent víziókkal megvert-megáldott apácát, húzza le róla sáros bakancsát, majd miután az megbotránkozott, nagyot röhögve fordult sarkon: "Ez a nő nem lehet szent! Hiányzik belőle az alázat!" Ha eddig a pontig voltak is kétségeink, itt már igazán nem esik nehezünkre felismerni Néri Szent Fülöp - ahogy Goethe hívta: a humoros szent - egyik leghíresebb sztoriját. Az élet és irodalom minden területén tájékozott olvasóink természetesen emlékezhetnek rá, hogy lapunknak már mesélt erről, mármint akkor még készülő kisregényéről az ifjú költő ("Ne képeslap legyen", 2009. április 30.). Ugyanitt beszélt arról, mit lehet, mit érdemes kezdeni a "kultúrtörténeti hordalékkal": hogy ennek számára csak akkor van értelme, ha önmagán átszűrve teszi élővé a hagyományt. Így lett valóban mai, erős költői anyag két világhírű galéria jórészt klasszikus képeiből (Vissza Londonba), így játszott bele két első kötetébe barokk poétikát, régi versformákat, helytörténetet és még sok egyebet.

Nem mintha ez olyan fontos lenne, de a főszereplő viszonylag könnyen azonosítható. A könyv felénél kerül elő a régi történet, amikor Fülöp atya megkérte az állítólag szent víziókkal megvert-megáldott apácát, húzza le róla sáros bakancsát, majd miután az megbotránkozott, nagyot röhögve fordult sarkon: "Ez a nő nem lehet szent! Hiányzik belőle az alázat!" Ha eddig a pontig voltak is kétségeink, itt már igazán nem esik nehezünkre felismerni Néri Szent Fülöp - ahogy Goethe hívta: a humoros szent - egyik leghíresebb sztoriját. Az élet és irodalom minden területén tájékozott olvasóink természetesen emlékezhetnek rá, hogy lapunknak már mesélt erről, mármint akkor még készülő kisregényéről az ifjú költő ("Ne képeslap legyen", 2009. április 30.). Ugyanitt beszélt arról, mit lehet, mit érdemes kezdeni a "kultúrtörténeti hordalékkal": hogy ennek számára csak akkor van értelme, ha önmagán átszűrve teszi élővé a hagyományt. Így lett valóban mai, erős költői anyag két világhírű galéria jórészt klasszikus képeiből (Vissza Londonba), így játszott bele két első kötetébe barokk poétikát, régi versformákat, helytörténetet és még sok egyebet.

De, mondom, ebben a hosszabb vonatút alatt elfogyasztható regényben sem a szereplők azonosítása vagy a múlttal való párbeszéd lenne a lényeg. Sőt: Fülöp visszaemlékezéseit, a "hivatalos" életrajzból ismerős történetek egyébként érzékletes újramondásait a szövegből kissé kilógó, gyengébb részeknek érzem. Merthogy az alapszerkezet feszes és átgondolt. Az öreg pap vezetésével működő oratórium - a gazdag pederaszták baldachinos ágyaiból kikecmergő kamasz fiúk átmeneti menedéke - látszólagos, felszíni eseménytelenségében is izgalmas világ. Egy zivatar által elmosott bújócska, egy piaci alkudozás vagy egy rosszkor jött gyomorfájás úgy tud fontossá, jelentésessé válni, hogy a sejtetések sohasem erőltetettek. Az iskola falai között cikázó szexus szintén úgy lesz érzékelhetővé, hogy semmilyen célozgatással nem szegi kedvünket az elbeszélő. A főtörténet három napja a rejtélyes, arisztokratikus fiú, Cassio betoppanásával kezdődik, és az ő végső távozásával ér véget. A másik nyolc gyerek karaktere kevéssé egyénített, nincs önálló személyiségük, de ez a csendes outsider minden titokzatossága ellenére átélhető figura. A középpontban viszont egyértelműen Fülöp ellentmondásos alakja áll. A gyerekek által istenített nevelőé, a városiak által tisztelt és szeretett atyáé, akinek terhes a szent szerepe, de a vizes köpenyt azért húzza fel, hogy "vezekeljen egy kicsit", aki lelkiismeretesen piálja át a napokat, és aki akkurátusan igyekszik bolondnak látszani: "arcának bal oldalán meg volt hagyva, jobb oldalán le volt borotválva az ősz szakáll. A szája fölött jobb oldalon meg volt hagyva a bajusza, baloldalt pedig le volt borotválva."

Ilyen egyszerű mondatokból áll össze a szöveg. Van egy-két suta megoldás, akad néhány kiemelkedően erős kép (az öngyilkos nőt karjaiban tartó szerzetes vagy a "szélkakashoz hasonlító fejszerkezet"), de többségében rövid, leíró megjegyzések sorjáznak egymás után. "Összerázkódott. Fázott egy kicsit. Leült az ágya szélére" - és így tovább, hosszan. Bátor húzás, hiszen hagyományosan az ilyen, tisztán narratív szerepű "töltelékek" visszaszorítására szokás törekedni. De Fülöp életének monotonitásához nagyon is passzolnak ezek az egyszerű tőmondatok, és bár kezdetben lehet idegesítőnek tartani (hadd vezekeljen az olvasó is kicsit), visszatekintve már sokkal szívesebben olvasnék többet az így előadott napi rutinról, mint a történet előrehaladtával sokasodó emlékekről vagy a szerkezetbe nehézkesen illeszkedő, amúgy jóval mozgalmasabb epizódokról.

Ennek a formának az igazi ereje a befejezésben mutatkozik meg. A zárójelenet egy vészjósló alaphelyzetből finom humorral vezet át a botrányig és tovább, egészen a profán csodáig, miközben visszafelé világítja meg azt, ami mindvégig, száz oldalon keresztül ott motoszkált nyugtalanítóan a sötétben. Természetes és egyértelmű, az előzményekből szervesen következő, ugyanakkor kiszámíthatatlan, meghökkentő lezárás. Mindez a fent részletezett, szenvtelen és visszafogott stílben, tömören és ritmusosan előadva. Nem hibátlan könyv a költőként már befutott szerző első prózai munkája, de egy ilyen zárlat után szamárság lenne "ígéretes bemutatkozásról" hadoválni.

Kalligram, 2010, 105 oldal, 2000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.