Nem tudják, hogy kém - Adam LeBor újságíró, krimiszerző

  • B. Simon Krisztián
  • 2010. április 22.

Könyv

Évek óta Budapesten él, tudósítja a The Times és a The Economist olvasóit, könyvet írt az ENSZ mulasztásairól, valamint az arabok és zsidók együttéléséről Jaffában. Tavaly előállt egy krimivel, aminek főhőse Budapesten próbálja felgöngyölíteni az Európai Unió és a nácik közös összeesküvésének szálait. A Budapest Protokoll a napokban jelenik meg magyarul.

Magyar Narancs: Honnan a krimi ötlete?

Adam LeBor: Tizenkét évvel ezelőtt, Párizsban jött, akkor kezdtem el dolgozni a regényen. Úgy gondoltam, miért ne lehetnék egyszerre krimiszerző és újságíró - a feldolgozott valós eseményekből meríthetném a fiktív történeteket. Éppen az Alvó számlák című könyvemen dolgoztam (a kötet interjúk és hírszerzési dokumentumok alapján rekonstruálja, hogyan mosták tisztára a független Svájc bankjai a Harmadik Birodalom vagyonát - a szerk.), amikor hozzájutottam a "Red House" jelentéshez. Ez a dokumentum náci gazdasági vezetők gyűléséről számolt be, amelyet 1944-ben a strasbourgi Maison Rouge szállóban tartottak. A nemzetiszocialisták ekkorra már felfogták, milyen helyzetben vannak, de úgy gondolták, ha a fegyveres háborút el is vesztették, gazdaságilag még nyerhetnek. Azt tervezték, hogy kijuttatják a pénzüket független országokba, és amikor a német gazdaság helyreállt, visszahozzák, és visszaszerzik vezető pozícióikat Németországban. Egy ilyen szöveget olvasni meglehetősen dermesztő. A jelentésben említett ipari vállalatok ugyanis még mindig nagy befolyással rendelkeznek a német gazdaságban. Úgy gondoltam, ez elég jó alapanyag lenne egy thrillerhez: képzeljük csak el, mi történne, ha ez a terv tényleg megvalósulna! A történetet átköltöztettem a Maison Rouge-ból egy elképzelt budapesti szállóba, a Hotel Savoyba. Egy ember, akinek sikerül kitörnie a gettóból, és ételt felszolgálnia a Savoy Hotelben, hogy a maradékot eljuttathassa azoknak, akik bent ragadtak, hozzájut ehhez az információhoz, és képes róla hatvanöt évig hallgatni, amikor is aktuálissá válik.

MN: Budapest tökéletes színhely egy összeesküvésnek?

ALB: Budapest jó színhely. A legfőbb ok, amiért ide helyeztem, hogy itt lakom, és ismerem a várost. Az csak a véletlen műve, hogy amit írtam, időközben egészen aktuálissá vált. Amikor a történet formálódott, a radikális szélsőjobb eléggé gyenge volt. A MIÉP a maga pár százalékával nem számított erős játékosnak.

MN: Változtattál valamit a történeten, amikor láttad a Jobbik előretörését?

ALB: Nem. Nagyjából két éve fejeztem be, a cselekménybe nem nyúltam bele azért, mert a történelem is hasonló fordulatokat vett. Az is teljesen véletlen, hogy pont a választások idején jön ki, nem volt emögött semmiféle hátsó szándék, hiszen angol nyelven tavaly augusztusban jelent meg, és mostanra készült el a magyar kiadás. Nem a jelenlegi Magyarországról mondok benne véleményt. Csupán szabadjára engedtem a fantáziámat.

MN: Egyik kritikusod azt írta, hogy a könyved felnyithatja az emberek szemét: mik történhetnek a közeljövőben.

ALB: Nem az emberek politikai tudatát akartam képezni, de persze egy politikai témájú krimivel állunk szemben, én meg újságíró vagyok, aki az elmúlt években aktuálpolitikai és történelmi könyveket is írt. Pár évvel ezelőtt például készítettem egy riportot Szlovákiában roma nők kényszer-sterilizációjáról. Ilyesmi köztudottan többfelé is történt Kelet-Európában, de ott akkor úgy nézett ki, hogy az orvosok állami irányelveket követtek, amikor ezeket a nőket tudtukon és akaratukon kívül meddővé tették. Talán ez az egyetlen olyan rész a regényben, ami egy konkrét, megtörtént eseményen alapul; amit leírtam, sokban hasonlít arra, amit én is láttam. Arra gondoltam, mi lenne, ha ezt kiterjeszteném akár kontinens méretű összeesküvéssé. Hiszen tudjuk, hogy a nácik orvosi kísérleteket végeztek a koncentrációs táborokban fogva tartott romákon és zsidókon. Szóval képzeljük el, hogy géntechnológiai úton létrehoztak egy olyan "fajspecifikus" gyógyszert, ami képes olyan irányba módosítani a romák szervezetét, hogy képtelenek legyenek a reprodukcióra.

MN: A főszereplő, Alex karakterét honnan vetted?

ALB: Egy barátom azt mondta nem sokkal a könyv megjelenése után: ha legközelebb regényt írsz, akkor tegyél meg annyit, hogy a főszereplő ne egy külföldi tudósító legyen, akinek A-val kezdődik a neve. Gondolom, minden tudósítónak az a legfőbb vágya, hogy valamikor írhasson egy krimit, aminek a középpontjában egy hősies újságíró áll, aki leleplez egy nagyméretű öszszeesküvést. Szinte már klisé. Végül is az újságírók világát ismerem a legjobban, szóval adta magát, csak a névadásnál kellett volna több teret engednem a fantáziámnak.

MN: Konkrét személyek, mint például Milosevic, akiről életrajzi könyvet is írtál, nyomot hagynak a könyvedben?

ALB: Amikor a krimit írtam, el kellett gondolkodnom, hogyan tudja valaki átvenni a hatalmat egy egész ország felett. Arra jutottam, hogy az a legjobb, ha megnézem, hogyan csinálta Milosevic: a legfontosabb lépése az volt, hogy megszerezte a belügyminisztériumot. Azt nem mondanám, hogy bármelyik személyt is meg lehetne feleltetni neki, de a módszere jelen van.

MN: Legfrissebb könyved Bernard Madoff szélhámosságaival foglalkozik.

ALB: Egy krimi arról, hogyan is folyik a piramisjáték. Be kell vallanom, az összes ember közül, akiről írtam, Madoff volt a legkevésbé izgalmas. Persze egy zseniális bűnöző volt, de nem kellett neki semmi más, csak a pénz, ami azért nehezen lesz egy izgalmas és komplex történet alapja. Az volt benne igazán érdekes, hogy mennyire hitelesnek tudott tűnni. A könyv sokkal inkább arról szól, hogy miért bízták rá az emberek a pénzüket. Végeredményben annyit csinált, hogy felhasználta a zsidó kapcsolatait annak érdekében, hogy más zsidóktól rabolhasson. Nagyon érdekesen hangzott, hiszen itt nem egyedi esetről van szó. Ugyanez előfordulhatna mondjuk egy Clevelandbe kivándorolt magyarral is. A közös gyökerekkel rendelkező emberek jobban bíznak egymásban, ezért könnyebb visszaélni a jóhiszeműségükkel.

MN: Hogyan fogadták eddig a krimidet?

AL: Az Egyesült Királyságban meglehetősen sikeres volt a kritikusok körében. Azóta készül a román, a szerb és a portugál fordítás is. Nekem úgy tűnik, hogy az embereket érdekli ez a téma: a jobb- és a baloldalon egyaránt egyre többen érzik úgy, hogy az egyesült Európa terve átveszi felettünk a hatalmat, és egyre kevésbé van befolyásunk arra, hogy mi történik.

MN: Miről szól majd a következő történet?

ALB: A Budapest Protokoll egyik szereplője Isabelle Balassy, a brit nagykövetség sajtótitkára. Félig magyar, félig amerikai, és amit a legtöbben nem tudnak róla, brit kém. Szerintem nagyon jó karakter, gondolkozom egy trilógián, ami körülötte forog. Egy hagyományos politikai thrillert szeretnék, persze most már nácik nélkül.

MN: A könyv tele van mindenféle nemzetiséggel, sok a félvér. Ennyire multikulturálisnak látod Budapestet?

ALB: Nem, egyáltalán nem. De egy könyvben komplex, érdekes személyeket akarsz látni. Ha belül különféle hagyományok munkálkodnak benne, és különféle irányokba hajtják, attól szerintem csak izgalmasabb lesz a figura.

MN: Ha valamit megváltoztathatnál a könyvedben, mi lenne az?

ALB: Most, hogy így belegondolok, ez az első regényem, és úgy érzem, kicsit didaktikusra sikerült. Elsősorban azt szeretném várni az olvasótól, hogy élvezze a könyvet, szórakozzon, később pedig esetleg gondolkozzon el azon, amit olvasott, de prédikálni nem szeretnék. Ezért nem kellett volna bele a függelék. Itt előjön belőlem az újságíró, aki meg akarja mondani, hogy mi is a valóság mindabból, amit a regényben olvasni lehetett.

MN: A Narancsok városa című könyved alapján készült a BBC dokumentumfilm-sorozata, a Jaffa Stories. Most vannak filmtervek?

ALB: Pár magyar filmes már érdeklődött. Ha lenne belőle valami, nagyon örülnék, ha itt forgatnák a környéken. Egyrészt hitelesebb lenne, másrészt többeket ismerek, akik tárgyalásokba kezdtek Hollywooddal, aztán sose készült el a filmjük. Úgyhogy továbbra is szívesen beszélek magyar filmesekkel.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.