Zsákút - Dave Eggers: Ahol a vadak várnak

  • k.kabai lóránt
  • 2010. április 22.

Könyv

A tavaly bemutatott, azonos című mozifilm (nálunk DVD-n került forgalomba) adta az alapot e regényhez (szerzője forgatókönyvíró-társ volt a rendező Spike Jonze mellett) - ám mindkettő jócskán eltávolodott a forrásul szolgáló eredetitől. Maurice Sendak képeskönyve volt ugyanis az ötletadó, ez a magyarul soha meg nem jelent, a film ajánlójában viszont "a világ egyik legnépszerűbb könyve" címkével ellátott, alig harmincoldalas kiadvány. A történet egyetlen mondatban összefoglalható:

A tavaly bemutatott, azonos című mozifilm (nálunk DVD-n került forgalomba) adta az alapot e regényhez (szerzője forgatókönyvíró-társ volt a rendező Spike Jonze mellett) - ám mindkettő jócskán eltávolodott a forrásul szolgáló eredetitől. Maurice Sendak képeskönyve volt ugyanis az ötletadó, ez a magyarul soha meg nem jelent, a film ajánlójában viszont "a világ egyik legnépszerűbb könyve" címkével ellátott, alig harmincoldalas kiadvány.

A történet egyetlen mondatban összefoglalható: a nyolcéves rosszcsont Max elhajózik a vadak szigetére, kinevezi magát királyukká, majd rövid uralkodás után hazatér - mindez a Sendak-féle képeskönyvben egyértelműen belső útként jelent meg, míg a filmben és az arra támaszkodó regényben "valós" történéssé növi ki magát, azaz Max egyszerűen elszökik otthonról, egy öbölben talált vitorlásra száll, s azzal hajózza át a tengert. Eredeti úti célja hamar feledésbe merül, s csak a történések öntörvényű, logikátlan folyamata marad, meglehetősen igénytelen jellemzésekkel, hektikusan ingadozó részletezettséggel megírva.

A szigeten megismert vadak (fenyegető méretük, pláne tűhegyes fogaik ellenére) rögtön Max legjobb játszótársainak mutatkoznak, mint ahogy az is "természetes", hogy a messziről jött kisembert elfogadják királyuknak. De hamarosan felgyűlnek a problémák, rámutatva, hogy az uralkodás elsősorban felelősség, és nem az előjogok mindenek feletti érvényesítése és kizsarolása - ezzel párhuzamosan a vadak kapcsolataiban is mélyen emberi feszültségek mutatkoznak. Végül egy majdnem tragédiába forduló esemény után a főszereplő úgy dönt, el kell hagynia a szigetet.

A gond az, hogy a regényváltozat nem képes többre, mint elmondani az eseményeket, jól-rosszul kiötölt párbeszédekkel tarkítva. Mintha a film (és/vagy a Sendak-féle képeskönyv) ismeretére bízná a részleteket, a vadak leírásában megelégszik a méretük felbecslésével ("három, három és fél méter magasak voltak, és legalább száznyolcvan kiló mindegyik"), illetve a valós világban ismert állatokhoz hasonlításukkal ("a harmadik meg úgy nézett ki, mintha egy fiút és egy kecskét kereszteztek volna"). A legnagyobb jóindulattal sem mondható e szegényes leírásokra, hogy a többit az olvasó fantáziájára lehet bízni, ugyanis alig van valami támpont ehhez, motiváció pedig még annál is kevesebb. A cselekményvezetés inkább tűnik öncélúnak és majdhogynem véletlenszerűnek, az egyes jelenetek közötti kapcsolatok többnyire nem vagy csak minimálisan következményszerűek, már-már logikátlanok, ok-okozati viszony alig ismerhető fel bennük. A didaktikusan kiemelt fordulópontok is kellő indokoltság nélkül szerepelnek - ami marad, az még egy lektűr esetén is kevés bármiféle üdvösséghez. Miközben a gyakorlott olvasó számára felismerhető ugyan a regényíró "tanító-nevelő" szándéka, bizony érezni lehet az erős izzadságszagot is, az eredmény pedig kudarc: nem derül ki, hogy a végül hazatérő Max időközben minémű fejlődésen ment keresztül.

Fordította: Lukács Laura. Park Kiadó, 2010, 201 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.