Könyv

1. Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege (Magvető) - 65 pont 2-3. Rakovszky Zsuzsa: A Hold a hetedik házban (Magvető) - 63 pont Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó? (Magvető) - 63 pont 4. Balla Zsófia: A nyár barlangja (Kalligram) - 50 pont 5. Schein Gábor: Egy angyal önéletrajzai (Jelenkor) - 48 pont 6. Szálinger Balázs: M1/M7 (Magvető) - 42 pont 7. Kerékgyártó István: Trüffel Milán avagy egy kalandor élete (Kalligram) - 33 pont 8. Tábor Ádám: A hurrikán háza (Kalligram) - 30 pont 9. Sopotnik Zoltán: Futóalbum (Kalligram) - 26 pont 10-11. Krasznahorkai László: Az utolsó farkas (Magvető) - 25 pont Vajda Miklós: Anyakép amerikai keretben (Magvető) - 25 pont Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bodor Béla, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Elek Tibor, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k.

Négy fordító közel nyolc éven át dolgozott a modern regény-irodalom egyik legjelentősebb művének új magyar változatán. A munka miértjéről és hogyanjáról a fordítócsoport vezetőjét kérdeztük.

Tavaly jelent meg az első novelláskötete, A Hold a hetedik házban, előtte két remek regény - prózaíróként is sikeres lett a mindaddig egyik legnagyobb magyar költő. A költő viszont összegyűjtötte eddigi életművét, és egy kötetben publikálta. Baljós fordulat - legalábbis azoknak, akik a verseket várják.

Amikor a 20. század legeredetibb pianistája, Glenn Gould azt nyilatkozta Chopinről, hogy azért nem játssza, mert művei "tipikus zongoramuzsikák", akarata ellenére is az egyik legmélyebb és legelismerőbb kijelentést tette a francia-lengyel zseniről.

Még csak harmincnégy esztendős volt, de már híres író, amikor úgy döntött, hogy kivonul a világból. 1953-ban Manhattanből egy mindentől elzárt New England-i településre költözött. 1965-ben, negyvenhat éves korában pedig, miután a New Yorker című rangos irodalmi folyóiratban megjelent írása néhány kritikusból fanyalgást váltott ki, fölhagyott a publikálással is. Azóta semmilyen új alkotást nem jelentetett meg, nem járult hozzá művei megfilmesítéséhez, sőt még azt sem engedélyezte, hogy a róla szóló publikációkban idézzenek a műveiből. Egyik utolsó, a Timesnak 1974-ben adott interjújában meg is indokolta, hogy miért nem ad ki a kezéből egyetlen írást sem: "a nyilvánosságra hozatal szörnyű behatolás a magánszférámba". Eleinte még szóba elegyedett a helyiekkel, különösen az iskolás kamaszokkal, de cornishi házát hamarosan jobbnak látta magas kerítéssel védeni, s ha nagy ritkán megfordult a kisváros valamelyik éttermében, állítólag a konyhában evett, hogy ne kelljen találkoznia senkivel. (Azt azért nem tudta megakadályozni, hogy tények ismerete híján legendákkal övezett életét vászonra vigyék: a 2000-ben készült Fedezd fel Forrestert! című film Sean Connery játszotta, remeteségbe vonult író főhősének alakját nyilvánvalóan ő ihlette.)

A Shakespeare and Co. nem titkos hely: az idén 96 éves George Whitman könyvkereskedésnek látszó irodalmi műintézménye a Notre-Dame-tól két kőhajításnyira alighanem Párizs leghíresebb angol nyelvű könyvesboltja. Kívülről patinásan bohém könyvkereskedés, belülről bentlakásos művészszállás.

Svéd kritikai realista vámpírregény: így határozhatnánk meg az első könyves szerző világsikert aratott regényét.

A 2004-ben, mindössze ötvenévesen elhunyt svéd újságíró Millennium-trilógiájának befejező kötete a második rész cselekményét folytatja, és ennyiben eltér az eddigi meseszövéstől, hiszen az első - legjobb - kötet (A tetovált lány) még szerfölött önállóan állt a lábán. Itt már minden van, ami szem-száj ingere: a svédekhez átállt egykori szovjet szuperügynök és fájdalmat nem érző, mintegy két méter magas német segédje, a svéd Nemzetbiztonsági Szolgálat összeesküvése, leszbikus kínai lány; nem sorolom, mert minek.

Az ateizmus hegemóniája érdekében az állambiztonsági szolgálat a papság és a katolikus sajtó kézben tartásán túl a költészet iránt is érdeklődött.

Tizenhét évvel első verseskönyve, A műnéger után jelent meg a szerző második versgyűjteménye, mely szerényen nem nevezi magát sem válogatott, sem egybegyűjtött költemények kötetének, mégis közel a teljes költői életműre nyílik rálátásunk eme egyszerűségében is impozáns könyvet forgatva. Mint arra az utószót jegyző Ágoston Zoltán is rámutat, elkerülhetetlen a közhely használata: szerzőnk teljesen egyedülálló költészeti programot valósít meg formai és tematikus, stílusbeli és nyelvhasználati szempontból egyaránt.