Solymosira ugyanis a neoavantgárd gondolkodásmódja volt a legnagyobb hatással - konkrétan felismerhetõ a Talált tárgy... Tandorija, illetve Erdély Miklós és Hajas Tibor költészetfelfogása. A kötet mottószerû nyitóképe a korábban A mûnégerben is megjelent Beuys-akciófotó, melyen egy rúdra a gerince mentén felnyársalt, további rudakkal "meghosszabbított lábú" halott nyúl látható - a nyúl mint metafora számtalan versben visszaköszön, sõt alkalmilag össze is találkozik a kötet végén egy másik, hasonlóan alkalmazott emblémával, a kutyáéval.
Solymosi verseinek beszélõje (beszélõi) rendre a köznapi nyelv formuláit roncsolják akár kényszeres mondatrész- és így mondathangsúly-áthelyezésekkel, akár a jól-rosszul sikerült, ám minden esetben funkcióval bíró különös szóösszetételeivel és szójátékaival. Célja az elbizonytalanodás mimetikus reprezentálásán, az elbizonytalanítás gesztusán túl a "jelentésgenerálás": a meglehetõsen értelmetlennek tûnõ élet/világ jelenségeit kívánja jelentésekkel felruházni.
A költõi életmû kronologikus rendjét nem radikálisan, ám felettébb izgalmasan átíró-átrajzoló kötetszerkezet utolsó része a legfrissebb, Anna-verseket tartalmazó ciklus, melynek záróverse adta a kötet (és e ciklus) címét is, s messze túlmutat az "egyértelmû, világos" jelentésen: magam egy üres, kitakarított, lecsupaszított utcát látok ebben a képben.
Scolar, 2009, 223 oldal, 2750 Ft
*****
