Richard Templar: A gyereknevelés 100 szabálya

  • Cser Ildikó
  • 2010. január 21.

Könyv

Richard Templar a józan ész lámpásával próbál bevilágítani a szülõ-gyerek viszony dzsungelébe népszerû sorozatának második darabjában. Egy szót sem veszteget lélektanra vagy egyéb elméleti ügyekre, tollát a való életbõl leszûrt tapasztalatok vezetik - így ró össze 100 tanácsot ahhoz, hogy sikeres szülõk lehessünk.

A könyvben egy enyhén autoriter, meleg szülõi attitûddel találkozunk. Templar javaslatai néhol triviálisak ("Kommunikáljunk a gyerekkel!"), néhol kínosan hasonlítanak a fõnök-beosztott viszony mechanizmusaira ("Az ösztönzés mértékét a teljesítendõ kérés nagyságához kell igazítanunk."). Jellemzõ megnyilatkozás, hogy a szülõ kér, a gyermek pedig - optimális esetben - engedelmeskedik; ám mivel mégiscsak partnerei õk egymásnak, a "szabályismerõ szülõ" megköszöni a "gyerkõcnek" (így!) például, hogy fogat mosott. Ezt a mûködést pertraktálja a 100 szabály, abból az elõfeltevésbõl kiindulva, hogy gyermekünk boldogulásának záloga a vázolt attitûd interiorizálása.

A figyelmes olvasónak feltûnhet, hogy haladva a változó életkorral - a könyv végén a már felnõtt gyermekünkkel való kapcsolatról olvashatunk néhány súlyos élettapasztalatokat sejtetõ tanácsot -, ahogy az elõadódó problémák, sõt krízisek racionális diskurzus tárgyává tudnak válni a két fél között, szerzõnk viszonya a gyermekekkel egyre mélyebbé és gazdagabbá válik - mintha a másik fél úgy a kamaszkor táján kelne igazán életre a jó Templar számára. Ez nem is meglepõ, hiszen az a kognitív (a belátásra, végsõ soron a józan észre apelláló) szülõi beállítódás, amit a szerzõ képvisel, az apa oldala; az apáé, aki kevéssé talál kulcsot a kisebb gyerek számára irracionálisnak tûnõ mûködéséhez. Bizony, ez a nevelés (hacsak nincs ott az anya, aki a maga nem racionális lényével élhetõbbé, jobb esetben teljessé teheti ezt a reménytelenül okszerûen mûködõ világot) mindig is féloldalas lesz.

Fordította: Nyuli Kinga. Scolar, 2009, 253 oldal, 2750 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.