könyv

KARIN FOSSUM: INDIAI FELESÉG

  • - urfi -
  • 2010. február 11.

Könyv

Valakit itt brutálisan le fognak mészárolni. Az idegtépõen hosszú felvezetés olvasója ezt akkor is érzi, ha bölcsen átsiklott a hátsó borító ajánlásán, és ha ostobán elszalasztotta a norvég szerzõ sorozatának elõzõ darabját (a Ne nézz vissza visszhangját lásd: Magyar Narancs, 2009. augusztus 13.). Valakit ki fognak végezni, de mire kiderül, hogy kit, már ismerjük a fél falut: a kocsmárost, a közértest és elsõsorban Gundert, aki Indiába megy feleséget szerezni magának, és akit addigra már igazán nehéz nem szeretnünk.

Aztán a világszerte sikeres széria fõszereplõje, Konrad Sejer - "felügyelõ és gyilkossági nyomozó, élete virágjában" - nyomozni kezd. Az õ és társa, a fiatal Skarre életébe ugyanúgy bekukucskálhatunk, mint a békés Elvestad házainak ablakán. A település nyugalmát felforgató bűntény pedig hiába hátborzongató és összetett, sokszor mintha jobban érdekelnék az elbeszélõt a közben felmerülõ kérdések, például a gyász természetérõl, a kultúrák találkozásának esélyeirõl, a falusi élet természetrajzáról, a kamaszszerelemrõl, vagy ember és kutya kapcsolatáról. Bár az utóbbi két betét néha közhelyesnek hat, ettõl még vitathatatlan, hogy - mint minden jó bűnregény - az Indiai feleség sem csak krimi.

Fossum stílusa a feszültségteremtés mellett alkalmat ad az elkalandozásra, a nevetésre és a megrendülésre egyaránt - nem utolsósorban a beszédhelyzetek ötletes váltogatásának köszönhetõen: a szereplõk fejébe látó narrátor szólama mellett többek között belsõ monológok, a vallatások leírása és Gundernek a kómában fekvõ testvéréhez intézett szavai viszik elõre a történetet. Sajnos a kelleténél több az elcsépelt kifejezés, az erõtlen mondat - de kit érdekel ez egy ilyen pofátlan és szelíd, egyszerre megrázóan egyszerű, ugyanakkor bosszantóan és izgalmasan nyitott befejezés után.

Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 365 oldal, 2950 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.