könyv

KARIN FOSSUM: INDIAI FELESÉG

  • - urfi -
  • 2010. február 11.

Könyv

Valakit itt brutálisan le fognak mészárolni. Az idegtépõen hosszú felvezetés olvasója ezt akkor is érzi, ha bölcsen átsiklott a hátsó borító ajánlásán, és ha ostobán elszalasztotta a norvég szerzõ sorozatának elõzõ darabját (a Ne nézz vissza visszhangját lásd: Magyar Narancs, 2009. augusztus 13.). Valakit ki fognak végezni, de mire kiderül, hogy kit, már ismerjük a fél falut: a kocsmárost, a közértest és elsõsorban Gundert, aki Indiába megy feleséget szerezni magának, és akit addigra már igazán nehéz nem szeretnünk.

Aztán a világszerte sikeres széria fõszereplõje, Konrad Sejer - "felügyelõ és gyilkossági nyomozó, élete virágjában" - nyomozni kezd. Az õ és társa, a fiatal Skarre életébe ugyanúgy bekukucskálhatunk, mint a békés Elvestad házainak ablakán. A település nyugalmát felforgató bűntény pedig hiába hátborzongató és összetett, sokszor mintha jobban érdekelnék az elbeszélõt a közben felmerülõ kérdések, például a gyász természetérõl, a kultúrák találkozásának esélyeirõl, a falusi élet természetrajzáról, a kamaszszerelemrõl, vagy ember és kutya kapcsolatáról. Bár az utóbbi két betét néha közhelyesnek hat, ettõl még vitathatatlan, hogy - mint minden jó bűnregény - az Indiai feleség sem csak krimi.

Fossum stílusa a feszültségteremtés mellett alkalmat ad az elkalandozásra, a nevetésre és a megrendülésre egyaránt - nem utolsósorban a beszédhelyzetek ötletes váltogatásának köszönhetõen: a szereplõk fejébe látó narrátor szólama mellett többek között belsõ monológok, a vallatások leírása és Gundernek a kómában fekvõ testvéréhez intézett szavai viszik elõre a történetet. Sajnos a kelleténél több az elcsépelt kifejezés, az erõtlen mondat - de kit érdekel ez egy ilyen pofátlan és szelíd, egyszerre megrázóan egyszerű, ugyanakkor bosszantóan és izgalmasan nyitott befejezés után.

Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 365 oldal, 2950 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.