Valakit itt brutálisan le fognak mészárolni. Az idegtépõen hosszú felvezetés olvasója ezt akkor is érzi, ha bölcsen átsiklott a hátsó borító ajánlásán, és ha ostobán elszalasztotta a norvég szerzõ sorozatának elõzõ darabját (a Ne nézz vissza visszhangját lásd: Magyar Narancs, 2009. augusztus 13.). Valakit ki fognak végezni, de mire kiderül, hogy kit, már ismerjük a fél falut: a kocsmárost, a közértest és elsõsorban Gundert, aki Indiába megy feleséget szerezni magának, és akit addigra már igazán nehéz nem szeretnünk.
Aztán a világszerte sikeres széria fõszereplõje, Konrad Sejer - "felügyelõ és gyilkossági nyomozó, élete virágjában" - nyomozni kezd. Az õ és társa, a fiatal Skarre életébe ugyanúgy bekukucskálhatunk, mint a békés Elvestad házainak ablakán. A település nyugalmát felforgató bűntény pedig hiába hátborzongató és összetett, sokszor mintha jobban érdekelnék az elbeszélõt a közben felmerülõ kérdések, például a gyász természetérõl, a kultúrák találkozásának esélyeirõl, a falusi élet természetrajzáról, a kamaszszerelemrõl, vagy ember és kutya kapcsolatáról. Bár az utóbbi két betét néha közhelyesnek hat, ettõl még vitathatatlan, hogy - mint minden jó bűnregény - az Indiai feleség sem csak krimi.
Fossum stílusa a feszültségteremtés mellett alkalmat ad az elkalandozásra, a nevetésre és a megrendülésre egyaránt - nem utolsósorban a beszédhelyzetek ötletes váltogatásának köszönhetõen: a szereplõk fejébe látó narrátor szólama mellett többek között belsõ monológok, a vallatások leírása és Gundernek a kómában fekvõ testvéréhez intézett szavai viszik elõre a történetet. Sajnos a kelleténél több az elcsépelt kifejezés, az erõtlen mondat - de kit érdekel ez egy ilyen pofátlan és szelíd, egyszerre megrázóan egyszerű, ugyanakkor bosszantóan és izgalmasan nyitott befejezés után.
Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 365 oldal, 2950 Ft
**** és fél
