könyv

KARIN FOSSUM: INDIAI FELESÉG

  • - urfi -
  • 2010. február 11.

Könyv

Valakit itt brutálisan le fognak mészárolni. Az idegtépõen hosszú felvezetés olvasója ezt akkor is érzi, ha bölcsen átsiklott a hátsó borító ajánlásán, és ha ostobán elszalasztotta a norvég szerzõ sorozatának elõzõ darabját (a Ne nézz vissza visszhangját lásd: Magyar Narancs, 2009. augusztus 13.). Valakit ki fognak végezni, de mire kiderül, hogy kit, már ismerjük a fél falut: a kocsmárost, a közértest és elsõsorban Gundert, aki Indiába megy feleséget szerezni magának, és akit addigra már igazán nehéz nem szeretnünk.

Aztán a világszerte sikeres széria fõszereplõje, Konrad Sejer - "felügyelõ és gyilkossági nyomozó, élete virágjában" - nyomozni kezd. Az õ és társa, a fiatal Skarre életébe ugyanúgy bekukucskálhatunk, mint a békés Elvestad házainak ablakán. A település nyugalmát felforgató bűntény pedig hiába hátborzongató és összetett, sokszor mintha jobban érdekelnék az elbeszélõt a közben felmerülõ kérdések, például a gyász természetérõl, a kultúrák találkozásának esélyeirõl, a falusi élet természetrajzáról, a kamaszszerelemrõl, vagy ember és kutya kapcsolatáról. Bár az utóbbi két betét néha közhelyesnek hat, ettõl még vitathatatlan, hogy - mint minden jó bűnregény - az Indiai feleség sem csak krimi.

Fossum stílusa a feszültségteremtés mellett alkalmat ad az elkalandozásra, a nevetésre és a megrendülésre egyaránt - nem utolsósorban a beszédhelyzetek ötletes váltogatásának köszönhetõen: a szereplõk fejébe látó narrátor szólama mellett többek között belsõ monológok, a vallatások leírása és Gundernek a kómában fekvõ testvéréhez intézett szavai viszik elõre a történetet. Sajnos a kelleténél több az elcsépelt kifejezés, az erõtlen mondat - de kit érdekel ez egy ilyen pofátlan és szelíd, egyszerre megrázóan egyszerű, ugyanakkor bosszantóan és izgalmasan nyitott befejezés után.

Fordította Szöllõsi Adrienn. Scolar, 2009, 365 oldal, 2950 Ft

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.