Narancs XXII. évf. 7. szám(2010.02.18.) (2010-02-18)
Olyan népszerűtlen, közunalomnak örvendő, legjobb esetben ellenszenvet ébresztő témáról szeretnék itt szót ejteni, amelynek a puszta említése is árt az ember reputációjának. Kelletlenül, vonakodva, pusztán kötelességtudásból írok róla, biztos lévén benne, hogy az olvasó türelmetlen, ingerült legyintéssel tér majd fölötte napirendre.
"Egy rettenetes betonteknőben ezerrel csúszik le a versenyző, a közönség pedig a lélegzetét is visszafojtja. Igazi artistamutatvány, félistenszerű atléták művelik. Mit láttunk most? Jött - persze ezerrel - egy üres ródli, csapódott faltól falig, valami szörnyűség hírnöke. Aztán a test, ugyanúgy. Ránézésre kétszáz kiló, betonfaltól betonfalig, mint egy rongycsomó, állítólag nő az istenadta, leérve kinyúlik, mint a világ legnagyobb békája, még tényleg nem tudható, hogy életben van-e" - írtuk nyolc éve a Salt Lake City-i téli olimpiáról. És így folytattuk: "A XIX. téli olimpia lapzártánkig halálos áldozatok nélkül zajlott, ám mégsem lehetünk biztosak abban, hogy Pierre de Coubertin legendás bonmot-jának odavetésekor tudta, mit beszél."
Zötyörög a kampány, a két nagy párt, már ha az MSZP-t még annak nevezhetjük, leginkább egymással van elfoglalva. A Fidesz még mindig Gyurcsányt járatja lefele, a "gyurcsányt", aki már rég nem egy személy, hanem minden, egy egész párt, egy kormányzat, egy egészségügyi reform, egy népszavazás a határon túliakról, egy kórház-, víz- és mindenprivatizáció, egy vizitdíj, egy tandíj, egy gumibotozás, kilőtt szem és lopás minden mennyiségben, a LOPÁS. Ezt csinálják hat éve, művészi tökélyre fejlesztették, minden testhelyzetből képesek voltak gyurcsányozni, hanyattesésből ollózva, a leshatárról indulva elszaladtak, és ellenállhatatlanul begyurcsányoztak az ellenfél hálójába egy hatalmas gyurcsányt, ez volt a poliszi és a stratégia és a taktika. Ebbe a narratív keretbe van még mindig belegyömöszölve minden, amit ma a Fidesz Magyarországról állít. Minden rossz, de nem azért, mert rossz, hanem mert a "gy." szántszándékkal elrontotta. Eközben a Fidesz kinyírta magát is, csak még nem vette észre. Ha látná, hogy mit állított elő, nem "szélsőségesezné" az MSZP-t.
Amikor 1990-ben a parlament elfogadta az önkormányzati törvényt, még nem tudhattuk, mit jelent és hogyan működik a közoktatás önkormányzati irányítása. Úgy tűnt, hogy az 1989 előtti teljes centralizációval szemben a közigazgatás meg az oktatás decentralizációja az állammal szembeni szabadság garanciája; hogy a helyi közösségek autonómiája, a felügyelet, a számonkérés megszűnése felszabadítja az alkotó energiákat. Így tett egyébként több posztkommunista ország is (bár az oktatás központi ellenőrzését, a szakfelügyeletet csak nálunk törölte el a késő kádári reform). Rigó Béla írásával szemben tehát (Ki dirigál?, Magyar Narancs, 2010. január 28.) nem az történt, hogy a parlament "az önkormányzatokra lőcsölte" az iskolafenntartás gondját, baját. A törvényhozók a kor jogosnak látszó igényeihez igyekeztek alkalmazkodni.
Magyar Narancs, 2010. január 21. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
Felvesszük a néhány hétre elejtett szálat, és tovább nyomozunk Cynara ügyében. Simone de Beauvoir memoárjának az egyik passzusa volt a kiindulópontunk, ő említett egy Cynara című filmet, amelyet Londonban látott Jean-Paul Sartre társaságában. Innen jutottunk el Ernest Dowson (1867-1900) angol dekadens költőhöz, az ő Non sum qualis eram bonae sub regno Cynarae ("Nem az vagyok, aki a jó Cynara uralma alatt voltam") című verséhez (a címet Horatiustól vette a költő). A vers egyik félsora - gone with the wind - aztán az Elfújta a szélhez vezetett bennünket, a regény pedig a belőle készült filmhez. Közben végig magyartalálatokra vadásztunk: kiderítettük, hogy magyar honvédtiszt volt a Cynara-film rendezőjének, King Vidornak a nagypapája, Angliában letelepült magyar tőzsdés volt Leslie Howardnak, az Elfújta a szél-ben Ashley Wilkes alakítójának az édesapja, s a Miskolcon született Emeric Pressburger rendezte a Negyvenkilencedik szélességi kör című filmet, amelyben Leslie Howard élete egyik utolsó nagy szerepét játszotta.
Az elmúlt év gazdasági szempontból különösen rossz volt. Olyannyira, hogy azt a máskor is gyakran hallható búsmagyarkodást - miszerint mindig mi szívjuk a legnagyobbat - ezúttal mintha az objektív statisztikai adatok is megerősítenék. Bolond az, aki magában keresi a hibát, kudarc idején máris felelősért kiáltunk. Felelős persze a világválság maga, de annak forrása messze van, legalább legyen helyi bűnbak, aki rosszul kezelte, és így súlyosbította szenvedéseinket. A választási kampány különösen kedvező időszak az ilyen vádak megfogalmazására, bűnbakok iránt a szokásosnál is nagyobb a kereslet.
Magyar Narancs, 2010. január 14. Ki dirigál? Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
Hiába írt elő amnesztiát az Országgyűlés 2007-ben, hiába mondta a Pénzügyminisztérium (PM) egyik vezetője, hogy a bejelentési kötelezettségüknek eleget tevő polgárok visszamenőlegesen nem kötelezhetők járulékfizetésre, az adóhatóság változatlanul végrehajtással fenyegeti törvénytisztelő olvasónkat. Közben a PM is átértékelte álláspontját: az egyre kínosabbá váló vitában a felettes szerv végül az APEH-nek adott igazat.
Tizenhárom éven keresztül a szocialista városépítészet csúcsteljesítménye és a már majdnem nyugati szintű lakhatás letéteményese, de immár húsz éve Közép-Európa legnagyobb lakatlan lakóépülete. A pécsi Magasház rendszerváltáskori - meghiúsult - remények szimbóluma is lehetne akár.
A rossz minőségű, agyagos, homokos talajú kistérség a hajtatott zöldség-, gyümölcs- és virágtermelés elindítója a hetvenes években, jól menő családi gazdaságok és tsz-ek jellemezték egészen a rendszerváltás utáni évekig. A szövetkezetek megszűnésével és a piacok kinyílásával egyre lejjebb csúszott és ma már egyike a dél-alföldi régió négy leghátrányosabb helyzetű kistérségének.
A párizsi IISMM, az iszlám és a muzulmán társadalmak kutatóintézetének munkatársával a szalafizmus társadalmi szerepéről beszélgettünk.
Húsz évvel a nagy port kavaró "fejkendőügy" és öt évvel a feltűnő vallási jegyek viseletét állami iskolákban megtiltó "fátyoltörvény" után Franciaországban újra paragrafust írnának egy ruhadarabról. Egyesek szerint ez az egyetlen módja egy terjedőben lévő "középkori, barbár ideológia" megfékezésének. Valóban veszélyben a köztársaság?
A tavaly októbertől regnáló görög kormány hirtelen 12,7 százalékra, a korábbi duplájára emelte az államháztartás várható hiányát, Athén a GDP 125 százalékára rúgó államadósságával is csúcstartó az euróövezetben. Miután a görög örvények a spanyol és portugál államkötvények kamatait és az euró árfolyamát is elérték, az uniónak lépnie kellett. A korábban az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága költségvetési elemzőjeként is dolgozó közgazdászt az euró dilemmáiról kérdeztük.
Költő és prózaíró, lapunk egykori munkatársa. Legutóbbi kötete - az Ezer és 3, avagy a nőkben rejlő szív című regény - tavaly jelent meg. Most a törvényhozásba készül: Pest megye 11. számú, Szentendre központú választókerületének képviselőjelöltje. Arra voltunk kíváncsiak, hogy komolyan gondolja-e, és ha igen, mit.
Zavartan ácsorgunk a Kálvin tér ötödik kerületi partján, nincs kedvünk elkalandozni a túloldalra (Ráday utca), emitt viszont mintha már éltünk volna az összes lehetőséggel. Ismét a múlton merengünk, hiszen végül arra a sörözőre esik a választásunk, ami most éppen a Pesti Sörcsarnok névre hallgat, de hogy néhány perccel ezelőtt hogyan mondták, arra már nem emlékszünk.
Amint arról a múlt héten már szóltunk, megint elérkezünk Fischer Iván immár tradicionális zenei erőpróbájához, amely Csajkovszkij és Dvorák után idén Beethoven titáni működésének szentel egy teljes vasárnapot. Pár hónapja Kocsis Zoltán Beethoven-maratonján a szimfóniák összességét kaptuk meg - egy karmesterrel, egy zenekarral, míg most a műfaji és tematikai változatosságon lesz a hangsúly.
Amikor Sztupa és Troché a fedélközben álltak, a vihar még épp csak az ég alján mutatta magát, mint valami messziről vészjóslóan bámuló fekete rém. Épp tűnni látszott a napok óta tartó szélcsend, a távoli vastag fellegek előőrseiként szürke pászmák úsztak a napkorong felé.
Előételként egészen biztosan látványos, jéggel borított állványon érkező óriási tengeri herkentyűs tálat rendelnék. Rajta rózsaszínű languszta, rákvörös édes homár, tarisznyarák, kagylók.
rés a présen: Az utóbbi években inkább önálló projektjeid voltak. Az egykori apazenekarokkal milyen a viszonyod? Szalóki Ágnes: A sznoblesszben sokszor a "Makám énekesnőjeként" vagyok ajánlva, amit részben köszönök, de csak vendégként énekeltem ott régebben.
ESSEN MEGÚJULT MÚZEUMA Európa egyik idei kulturális fővárosában, Essenben található Németország egyik leghíresebb múzeuma, az 1902-ben alapított Museum Folkwang, melyet a brit David Chipperfield tervei szerint újítottak fel, a régi épület egyes részeinek lebontása árán. A január végén megnyílt kiállítások egyike a múzeum fotógyűjteményéből, a másik a grafikai kollekció új szerzeményeiből válogat. EVERYBODY HURTS: NR 1 Több mint 453 ezer példányban kelt el a haiti földrengés túlélőinek megsegítésére rögzített R.E.M.-dal, többek közt Cheryl Cole, Leona Lewis, Kylie Minogue, Robbie Williams, Susan Boyle, Rod Stewart és Jon Bon Jovi előadásában, s ezzel megjelenésének hetében a brit lista élére ugrott. DÍJ Esszéírói és költői életműve elismeréseként a 80 éves német Hans Magnus Enzensberger kapta a legnagyobb dán irodalmi megbecsülésnek számító Sonning-díjat: a 134 ezer euróval dotált díj korábbi kitüntetettjei között olyan személyiségek szerepelnek, mint Winston Churchill, Hannah Arendt, Jürgen Habermas vagy Günter Grass. GYÁSZ 40 éves korában holtan találták lakásában Alexander McQueent: a brit divattervező feltehetően öngyilkos lett.
1962-ben még nyáron tartották a berlini filmfesztivált, most meg épp most van - ennyit változott világ, nem többet. Mindezt azért fontos leszögezni, mert egy közel ötvenéves film (akár újbóli) megnézéséhez kell némi bátorság.
Idén Dánia lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt vendége. A Danish Arts Agency jóvoltából a pár hét múlva Pestre látogató együttesek közül kettőt még saját otthonában láthattunk fellépni.
Beázott a kiállítás, a negyede láthatatlan, de nem gond, van szalag, printelt papír, senkinek sem esik baja. A "Col tempo" mélyen beágyazott korunk kulturális párbeszédébe: van holokauszt, látás, portré, személy, nemzet, nép, hatalom, tudomány és persze művészet régen és most.
Na, most azt nem lehet mondani, hogy nincsen darab - hiszen darab minden vagy bármi, amit színre visznek. Ez pedig a színen van. És olyan erős szöveg, hogy kritikus legyen a talpán, aki stilárisan le tudja vakarni magáról - legalább annyi időre, míg erről ír.
Hendrick Weber afféle szabálytalan csodabogár a német elektronikus zenekészítők között: az évtized elejétől készülő lemezei különös tehetségről, finom ízlésről és a kompozíciók minden ízét átjáró kreativitásról tanúskodnak. Ráadásul nála nem csupán a hagyományos inspirációs források játszanak: a még Carl Craig által tökéletesített detroiti techno és az "őshonos" minimal tech/house mellett a klasszikus krautvonal elektropionírjai, no és a késő nyolcvanas évek brit shoegazer szörnyetegei (My Bloody Valentine, Slowdive, Lush) is beépülnek a zenei szövetbe.
1963-ban szüleim befizettek egy társasutazásra a nagy Szovjetunióba, melynek során komoly kultúrsokkban részesülhettem. Az Ermitázsban Matisse Tánc és Zene című hatalmas pannóit megpillantva - nem túlzás - azonnal megértettem, mi a képzőművészet. Habár frissen megvilágosodott elmémről rögtön le is peregtek az idegenvezető szavai, nem tagadom, idomított jótanulósággal csak befogadtam ezt-azt, például: hogy miközben a léha Scsukinok vagy a melankolikus Morozovok (mindkét család tőkés vérszipolyok klánja volt, de legalább nem oblomovista, teszem hozzá most) vagyonokat dorbézoltak el párizsi és Azúr-parti atelier-kban és műkereskedésekben, a Patyomkin páncéloson kukacos húst kaptak a matrózok, az orosz jobbágy pedig rabszolgaként gürcölt, valamint a zölddel, kékkel, vörössel megfestett vásznak a burzsoá hedonizmus rettentő harci zászlajai.
Van az úgy, hogy az ember minél többet dolgozik, annál több az elvégzendő munka. Valahogy így képzelem el az MTA és az ELTE közös Hálózati Szövegkiadás Kutatócsoportjának működését is.
Kávéházi divatretró, emelt szintű nosztalgiazene - ki lehet találni mindenféle közelítő szókapcsolatot, a lényeg az, hogy ez az ügyes, jókedvű és jó színvonalú keverék egy korábban észrevétlen kínálati űrbe siklott bele. Korosztályos rés ez, de tágas: alighanem a harmincas évjáratok alatt kell keresni azokat, akik egyértelmű idegenkedéssel és értetlenséggel fogadnák a Budapest Bár produkcióját. Fölfelé viszont szinte nincs határvonal -, jó, mondjuk egy keményvonalas ötvenes Zappa-rajongó sem errefelé kutakodik.
Nehéz az elvált szülők gyermekének, különösen, ha a kedves papa nemcsak istennek mondja magát (megesik a legjobb családban is), de valóban az. Poszeidón elég kevés szülői értekezleten vett részt, mert Zeusz eltiltotta földi fogantatású fiának még a láthatásától is, így a kis Percy Jackson apa nélkül cseperedett, hogy aztán kamaszfejjel mégiscsak az istenek közé keveredjen egy villámlopási ügyből kifolyólag.
A manapság Vágtázó Életerő néven működő Vágtázó Halottkémek első, budapesti koncertje után már sejthető volt, hogy nemcsak egy fellépésre hozták össze a régi társaságot Grandpierre Attila és társai. A zenekar azóta túl van egy háromállomásos miniturnén, felléptek a Fekete Zaj fesztiválon, pár napja pedig - igaz, Balatoni Boli üstdobos nélkül, aki épp Ausztráliában kergeti a kengurukat - porrá rombolták a Dürer Kertet, április végén pedig a Pécsi Egyetemi Napok főzenekara lesznek.
A Ryan Bingham-féle alakokból minden repülőtéri különterem őriz néhányat: ők azok a halandóktól finom tejüveg fallal elválasztott idegen lények, akiknek a homlokán ott virít a megkülönböztető jelzés: executive. Etetni és simogatni tilos, megközelíteni csak saját felelősségre.
"Számunkra minden művészet közül legfontosabb a film" - mondotta egykoron Lenin; "A zeneszerzők a lélek hangmérnökei" - hangzott Sztálin apokrif kongresszusi beszédének sarkalatos tétele, s a szovjet zeneszerzők bizony jól tették, ha igazodtak e bölcs iránymutatásokhoz. Így például a kamaszon mozizongoristaként is működő Sosztakovics mozgalmas pályafutása során jó három tucat, többségében oktató-nevelő célzatú filmhez írt kísérőzenét, kezdve Kozincev és Trauberg 1929-es Új Babilonján, egészen az előbbi rendezőóriás 1970-es Lear királyáig.
Cserhalmi György nemrég Dés-Bereményi-slágerek értő tolmácsolójaként lépett színpadra, s íme, énekhangja Makk Károly új filmjében is főszerephez jut, a sírva vigadós regiszterben hallhatunk tőle több nótát, egyet rögtön a film elején, csak hogy tudjuk, hova érkeztünk. Hová-hová, természetesen a korrupciótól barázdált, zsíros magyar tájba, a komák, sógorok, atyafiak és egyéb minden hájjal megkent rokonok földjére, ahol a frissen hivatalba lépő polgármester nem titkolt vágya, hogy két nóta közt "kötelet rakjon a rohadt korrupt banda nyakába." Hát ilyen ember a polgármester;
Tavaly jelent meg az első novelláskötete, A Hold a hetedik házban, előtte két remek regény - prózaíróként is sikeres lett a mindaddig egyik legnagyobb magyar költő. A költő viszont összegyűjtötte eddigi életművét, és egy kötetben publikálta. Baljós fordulat - legalábbis azoknak, akik a verseket várják.
Míg külföldön elismert szakma, addig itthon még csak iskolája sem volt eddig az elektronikus zenei producerségnek. Deák Ambrus (azaz a zenei színtéren ismertebb nevén Amb) azonban éppen ilyen iskolát alapított; oktatói gárdája a szakma krémje, az első osztály tavasszal indul.
A filmvásznon, s ez nem csupán holmi érzéki csalódás, mind gyakrabban felbukkanó farkasemberek/vérfarkasok azt a csalóka képzetet kelthetik nézőikben, hogy eme többszörösen szerencsétlen teremtményeket pusztán a forgatókönyvírók beteges fantáziájának köszönhetjük. A filmvásznon, s ez nem csupán holmi érzéki csalódás, mind gyakrabban felbukkanó farkasemberek/vérfarkasok azt a csalóka képzetet kelthetik nézőikben, hogy eme többszörösen szerencsétlen teremtményeket pusztán a forgatókönyvírók beteges fantáziájának köszönhetjük.
"Igyekezz, könyvem, találj jó kiadóra, különben a konyhában végzik lapjaid: sózott hal takarója leszel, netán cucullus tömjénnek, borsnak." Martialis római költő sorait csak közvetve idézem arcpirító fordításomban, eredetileg a zacskó-, tasak- és szatyorgyűjtés német világnagysága, Heinz Schmidt-Bachem hivatkozik e sorokra csomagolástörténeti alapvetésében, rámutatva, hogy a latin kifejezés, amely kámzsát, csuklyát jelent amúgy, az adott összefüggésben csak a papír(usz)lapból csavart zacskóra utalhat. Ez volna tehát az egyik első írásos nyoma a zacskó - esetünkben inkább a stanicli - létezésének. A papírtölcsér ma már a sültgesztenye-árusításból is kikopni látszik, és hovatovább a műanyag reklámszatyor is utóvédharcát vívja a környezetvédelemmel és a szépérzékkel szemben, miután színes, ötletes, olykor kifejezetten szemrevaló példányait háttérbe szorították az egyszerű, csíkozott, instant szakadó változatok.
Több száz fős nemzetközi jóshálózatot vezényel Budapestről egy magyar cég. Emelt díjas telefonszámokon hívható látóik több mint húsz országban tárják fel a jövő titkait, de üzleti tanácsokat adnak és pénzenergiát is küldenek, ha kell. Az üzlet virágzik, míg a konkurencia népbutításról, a szociálpszichológus pedig a kíváncsiság erejéről beszél.
A feltalálókat többnyire különcöknek, antiszociálisaknak gondoljuk. Az azonban már nem ennyire egyértelmű, milyen a feltalálók helyzete a világban és itthon, vagy ipari méretekben hogyan is kell találmányokat lopni és védeni, illetve az sem mellékes kérdés, hogy milyen találmány fogja meghatározni az emberiség belátható jövőjét. A feltalálókat többnyire különcöknek, antiszociálisaknak gondoljuk. Az azonban már nem ennyire egyértelmű, milyen a feltalálók helyzete a világban és itthon, vagy ipari méretekben hogyan is kell találmányokat lopni és védeni, illetve az sem mellékes kérdés, hogy milyen találmány fogja meghatározni az emberiség belátható jövőjét.
Robotszínésznő Egy Dél-Koreában kifejlesztett robot lehet a színházak új sztárja, ha megtanulja nem fellökni színésztársait. EveR-3 már több dél-koreai színházban isszerepelt, többek között A robothercegnő és a hét törpe című darabban.
