Svéd kritikai realista vámpírregény: így határozhatnánk meg az elsõ könyves szerzõ világsikert aratott regényét, amelyben messze nem a vérszívóvonal a leghátborzongatóbb. Hanem az ábrázolt közeg: a stockholmi elõváros, Blackeberg nyomasztó betonrengetege, az egyenházakban és -lakásokban tengõdõ reménytelen és végletesen megbicsaklott emberi sorsok felmutatása, az erõszak mindenütt jelenvalósága. Ezekhez képest a 12 éves vámpírfiúcska és - naná, hogy pedofil - segítõje voltaképpen az állatvilág közönyös természetességét jelenítik meg: ölnek, mert a túléléshez, a mindennapi betevõért ölni kell. A társukat válogatott módszerekkel megalázó tinédzserek vagy a szeretetüket kimutatni képtelen, és az egymást szó szerint a halálba kergetõ panelházi alkoholisták viszont élvezik is a kegyetlenséget; s ha a kegyetlenség gyakorlásához gyávák, mint a kövérkés, agyonszekált fõhõs, akkor a brutalitás elképzelt világába menekülve élik ki hajlamaikat. Nincs feloldás, nincs megváltás: s bár maga a történet olvasható a mindent legyõzõ feltétlen szeretet történeteként - sokan így is olvassák -, a végkifejlet korántsem egyértelmû. Mert vajon a mindent elsöprõ õszinte érzelmek gyõzedelmeskednek, vagy a rideg számítás? Miért õrül meg a legrokonszenvesebb figura, s miért az öngyilkosságot választja az alkoholista prostituált, a történet legtisztább lelkû alakja? Egyértelmû válaszokat senki ne várjon; de éppen emiatt is kiemelkedõ nívójú lektûr Lindqvist regénye.
Fordította: Miszoglád Gábor. Könyvmolyképzõ, 2009, 592 oldal, 3499 Ft
*****
