Az Egyesült Államok romjain létrejött Panem tizenkét körzetét diktatórikusan irányítja egy high tech központ. A terror ellen lázadó tizenharmadikat a Kapitólium megtorlásul eltörölte a föld színérõl, és ennek emlékére - valamint a tizenkettek megalázására és saját hatalmának demonstrálására - rendezi meg minden évben az élõben közvetített éhezõk viadalát. Az utolsó emberig tartó küzdelmet huszonnégyen vívják: a minden körzetbõl kisorsolt 12-18 év közötti lányok és fiúk. A koedukált fölállás persze magában hordja egy nagy szerelem lehetõségét, és mivel a harcot csak egyetlen versenyzõ élheti túl, a beteljesedéshez vezetõ út rögössége is biztosított.
Az éhezõk viadala mégis más - több -, mint az utóbbi idõk divatos tinilányregényei. Stephenie Meyerrel (Alkonyat-széria) vagy Richelle Meaddel (Vámpírakadémia-sorozat) szemben - akiknél a vérszívás bizarr kellék csupán egy pöttyöskönyv-sztorihoz - Suzanne Collins öntörvényû világot épített föl: az orwelli antiutópiát vegyítette az emberi természet sötét oldalát tárgyazó amerikai irodalmi hagyományokkal (Ambrose Bierce, Shirley Jackson), s mindezt jó arányérzékkel mixelte egy jelenkori népszerû televíziós mûfaj, a túlélõshow kliséivel. A végeredmény pedig egy nem csupán nagy sikerû, de kifejezetten szórakoztató fantasytermék lett, amely aztán nem is kerülhette el sorsát: a folytatás tavaly szeptemberben jelent meg Amerikában (a trilógia befejezõ darabja idén nyáron várható), továbbá a szerzõ aktív részvételével nagy erõkkel zajlik az elsõ kötet filmre vitele.
Fordította: Totth Benedek. Agave, 2009, 304 oldal, 2680 Ft
*****
