Publicisztika
Carlo Ginzburg
Carlo Ginzburg két angol nyelvű előadást tart Budapesten. A Másolatok, fakszimile és a láthatatlan szöveg című 2010.
Narancs XXII. évf. 6.szám(2010.02.11.) (2010-02-11)
Carlo Ginzburg két angol nyelvű előadást tart Budapesten. A Másolatok, fakszimile és a láthatatlan szöveg című 2010.
"Olyan kormányra van szükség, amely nemcsak a kormányzást, de a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet is megújítja, mert ezek együtt közösen viselik a felelősséget a magyar gazdaság összedöntéséért" - mondotta Orbán Viktor múlt heti beszédében, mely ettől a momentumtól eltekintve leginkább unalmas volt, és ezt nem megrovólag tesszük szóvá. Vagy legalábbis nem vitatjuk, hogy a Fidesz szavazatmaximalizálási érdekeinek pont e semmitmondás felel meg. A Fidesz úgy kampányol, hogy nem is, hanem csak azon izgul, hogy még véletlenül se mondjon semmi vadat, ami elidegeníthetne egyes társadalmi csoportokat, vagy amibe a szocialisták belekapaszkodhatnának.
A Narancs választás előtti endorsement-szériájának első részeként Mihancsik Zsófia közzétett egy MSZP melletti kényszeredett és keserű állásfoglalást. (Lásd: Elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas, Magyar Narancs, 2010. január 28. A cikk megjelent a galamus.hu-n is.) Írása arra inspirál minket, hogy rámutassunk arra a kínosan egyoldalú megközelítésre, amely nagyban hozzájárult a - Mihancsik által is kárhoztatott - valódi alternatívák nélküli magyar közélet létrejöttéhez. Arra az értelmiségi hozzáállásra, amely elfogultságát illetően siralmas, logikai inkonzisztenciáját tekintve tűrhetetlen, hatásában elviselhetetlen.
A 2010. február 4-én megjelent Átállás című cikkünkben tévesen állítottuk, hogy a nyilvánosság csak november 27-én értesülhetett arról, hogy Grunwalsky Ferenc nem jelölteti magát újra.
"Cameron a több mint egyórás beszédben kijelentette: nincsenek illúziói; ha a Konzervatív Párt jövő tavasszal kormányra kerül, megszorításokat kell bevezetnie a közkiadásokban, és ezek 'fájni fognak'. Hozzátette: a közelgő választások előtt sem ígér semmi olyasmit, amit nem tud teljesíteni." (Hír a toryk 2009-es kongresszusáról)
A legkisebb is fáj (Magyar Narancs, 2010. január 21.) című cikkünk állításával szemben a Terézvárosi Önkormányzat nem tervezi a Hunyadi téri őstermelői piac bezárását és mélygarázs építését.
Magyar Narancs, 2010. január 21. Sokat hallhattunk, olvashattunk a közelmúlt koncepciós akadémiai kinevezéseiről és az őket körülvevő eseményekről.
Magyar Narancs, 2010. január 28. Nem elviselhetetlen, de siralmas.
Magyar Narancs, 2010. január 28. Kedves Magyar Narancs! A NEO rádió és a Bumeráng nehezen elhált frigyének története kapcsán hónapok óta magyarázkodni vagyok kénytelen.
Megállt az idő, sőt visszafordult: újra Jancsó-vita van a sajtóban, éppen, mint negyven-ötven éve. És ismét értőkre és értetlenekre osztatik a világ (pont, mint anno dacumál) - legalábbis az "értők" szerint. Amúgy minden nagyon szép, minden nagyon jó, de legfőképpen nagy a szeretet - így summázhatnánk az idei magyar filmszemle tapasztalatait. De, ha elfelejtettük volna, ez jött ki a tavalyi, a tavalyelőtti, a satöbbi végén is; így volt ez mindig is, már az ősember is imádott magyar filmkészítőnek lenni, s ekként különösen szerette a kollégáit és üzletfeleit - egy hétig. Ja, és egy Cerberus szigorával őrizte a függetlenségét, nem is volt annál neki drágább kincse.
A múlt héten - a világsajtó szerint - véget ért a narancsos forradalom: az az időszak, amely a 2004 októberében elcsalt elnökválasztással kezdődött, a téli tiltakozó tömegmozgalmakkal folytatódott, és a csalást elszenvedő jelölt, Viktor Juscsenko trónra emelésével végződött. Viktor Janukovics - a világsajtó szerint: oroszbarát - donyecki politikus, az öt évvel ezelőtti vesztes és csaló mostani megválasztásával a hír akár igaznak is tűnhet. Pedig dehogy.
Dúl Magyarországon a kártyacsata. Szociális kártya, antiszociális kártya, szolidáris kártya, dobálóznak a pró és kontra érveket sorolók. A kifejezések mind ugyanazt a pénzhelyettesítő plasztiklapot illetik, ami a kiagyalói szerint arra szolgál, hogy a szociális segélyeket ne lehessen tetszőlegesen felhasználni. Hogy az érintettek ne költhessék italra, cigarettára, félkarú rablóra, uzsorára. Mert hisz' ez a mi pénzünk, az adófizetőké, és ezért jogunk van megmondani, mire szánjuk. A monoki polgármester ötlete nyomán tavaly ősztől több településen - sokak szerint alkotmánysértő módon - bevezetett szociális kártya nemcsak az adófizető polgárok széles körének tetszését nyerte el, hanem - ettől nem függetlenül - a politikai pártok zömének támogatását is élvezi. Pedig, mint a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom alapítóinak cikkéből kiderül, alig 60-65 ezer ember (fejenként pár tízezer forintos) segélyéről van szó, ami elenyésző része a költségvetési kifizetéseknek (Az antiszociális kártya; Népszabadság, 2010. január 20.).
Magyar Narancs, 2010. január 21. Nagy tekintéllyel bíró pártelnökökkel vitázni mezei halandónak nem hálás feladat, nekem is megremeg a toll a kezemben, amikor reagálok Retkes Attila SZDSZ-pártelnöknek, jelenleg az MDF országgyűlési képviselőjelöltjének egy mondatára. Az MDF ogy.-i képviselőjelöltje, az SZDSZ elnöke szerint "...Nógrád megye az egyetlen, ahol mindig is rosszul álltunk..." Nos, nincs nekem azzal bajom, ha bárhol egy városi önkormányzati bizottság külsős tagja nincs tisztában más települések, megyék szervezeti életével, az ember feje mégsem káptalan, hogy mindent megjegyezzen, mindenre odafigyeljen.
A Mercedes-telkek megvásárlására kötött szerződések minden szempontból és minden részletükben törvényesek, nem ütköznek a jó erkölcsbe: a Bács-Kiskun Megyei Bíróság első fokú ítélete egyetlen pontban sem adott igazat a hét felperes gazdának, akik így nemcsak az eljárást bukták, hanem fizethetik - saját ügyvédeik díján kívül - az alperesek egymillió forintra rúgó költségeit is.
A Bajnai-csomagra és a 2010-es költségvetésre az MSZP-frakcióból egyedüliként nyomott nemet Székesfehérvár tizenkét éve hivatalban lévő polgármestere. Az egyik városi közmeghallgatás után egy bekapcsolva maradt mikrofonba a Fidesz helyi elnökének arról beszélt, hogy az "ifjú szoci titánok" ki akarják nyírni. Mindkét nagy pártnak útban van, de ősszel újra indul a választásokon.
Mostanra mindenki szembesült azzal, hogy mennyivel kap kevesebb "cafeteriát", mint tavaly - már ha kap. Amíg emiatt a főnökünket és a komcsikat szidjuk, próbáljunk vigasztalódni azzal, hogy legalább az adórendszerünk lett egy parányival normálisabb.
Múlt szerdán hallgatta ki, majd helyezte előzetes letartóztatásba az ügyészség a főpolgármester politikai főtanácsadóját. A gyanú szerint Mesterházy Ernő arra kényszerítette a BKV vezetőit, hogy vagyonkezelői kötelezettségüket megszegve indokolatlan és szükségtelen szerződéseket kössenek a vállalat költségvetésének terhére. A tanácsadó városházi szerepéről, szerteágazó kapcsolatrendszeréről Demszky Gábort kérdeztük.
A szerző harmadik verseskötete a cím ígéretének megfelelően mintegy albumba gyűjti az egyes szám harmadik személybe transzponált "én" élményképeit a futás ("kocogás") kapcsán. A primer élmények mindig továbbgördülnek, túlfutnak önmagukon, belső utakat nyitnak meg, melyek egészen sajátos privát mitológiát építenek a lakótelepi tó köré (itt fut hősünk), melynek mélyén angyal (is) lakik; s mint minden rendes mítosz, ez sem nélkülözi a jótékony homályt és olykor az ellentmondásosságot - ezek azonban e versvilág fontos tényei. Szerencsére a versek címéből ezúttal elmaradt a folyóiratközlésekben használt "Futó-" előtag, s a könyvén kívül csak a ciklusok címeiben maradt meg - így viszont kifejezetten izgalmassá válik a dolog: mit és hogyan lehet kezdeni olyan egyszerű (már-már banálisnak ható) címekkel, mint például bűn, szív, szent, isten vagy szerelem.
Mélységes mély a kávéházi múltak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek? A boldog békeidők és az utána következő békétlenek majd újboldogok fővárosi kávéházkultúrájával és mulatozási szokásaival foglalkozó kiadványok számát tekintve valóban egy mélységes mély kúttal lehet dolgunk, melyből időről időre újabb adalékok és személyes megközelítésű múltbejárások kerülnek elő - az ilyenkor megszokott illusztrációkkal, ismert és kuriózumértékű fotó- és képanyaggal.
című operája a frivolitás és a melankólia különleges elegye. És még sok minden más: búcsú a múlttól, stílusjáték és hommage a Mozart.
Tavaly nyáron jelent meg a Cartaphilus kiadó remek zenei sorozatában (Legendák élve vagy halva) a Nirvanáról szóló könyv (Everett True munkája), amely néhány apró hibától eltekintve olvasmányosan és kritikus szemmel idézte fel a grunge hőskorszakát és legfontosabb zenekarát. Ehhez képest a grunge kettes számú alakulatáról decemberben megjelent kötet inkább hasonlít egy korabeli újságcikkekből összeollózott felszínes gyűjteményhez, mint egy meghatározó rockzenekar történetét és jelentőségét összefoglaló, tisztességes munkához.
Egy kiadós vasárnapi ebéd után jól tud esni egy kis testmozgás, és ha véletlenül egy kamera is akad a sufniban, máris minden adott egy remek hangulatban és a kreativitás jegyében lezavart családi programhoz. A kötetlen bohóckodás végeredményét pedig minden egyes karácsonykor nagy hahotázások közepette nézheti végig a rokonság és néhány túszul ejtett szomszéd. Nagyobb projektekbe a haverokat is be lehet vonni, ezzel csak nő a móka- és csökken a költségfaktor: többen többet lehet nevetni, és ilyen sok emberből valakinek biztos van kocsija, statívja, jelmeze, tehetsége vagy némi pénze.
Ken Loach, a szociálisan érzékeny nemzetközi filmkészítés örök Vankóné Dudás Julija ezúttal egy 2007-es - szintén naiv - művével keresi az inkább otthon mozizók kegyeit. Ám míg neves galgamácsai pályatársa inkább "szülőföldje népszokásait, az ott élő emberek ünnep- és hétköznapjait örökítette meg" (tegyék a szívükre a kezüket, mikor jártak utoljára a Búsuló Juhászban?), addig Loach ezúttal a szülőföldjére - legálisan, de inkább illegálisan - érkezők hétköznapjait ábrázolja csak (mind a hetet).
Van egy lift, a lépcsőházát kereső magyar film örökös tagja: egy szép Bauhaus üvegcső - szerepel is minden második magyar filmben, csoda, hogy életműdíjat még nem kapott. Az is megtalálja, aki a késő harmincas Horthy-évek lépcsőházát keresi, az is, aki a kétezres évek értelmiségi fejjel is vállalható jómódját. Az utóbbiban és e közös szép felvonóban utazik Dyga Zsombor is, de mire a liftaknához érnek szereplői, már sok izgalmas dolog megesett velük. Például sétáltak egyet a hóeséses, éjszakai Budapesten.
Joseph Kesselring 1939-es fekete komédiája az angyalian kedélyes, s egyszersmind méregkeverő két vénkisasszonyról, terhelt hozzátartozóikról és a brooklyni rendőrség flúgos közegeiről több mint hatvan éve visszatérő vendége a hazai színpadoknak, s ez idő alatt rendre a két éltes hölgy megformálóin állt vagy bukott a mindenkori produkció sikere. Ezúttal a Pesti Magyar Színház két kiválósága, Béres Ilona és Csernus Mariann vállalkozott a főszerepekre, s ha összjátékuk nem is mérhető a történetileg legerősebb páros, Bulla Elma és Sulyok Mária legendás attrakciójához, azért teljesítményük így is vígan elhordja a komédiázás főterhét.
Saját megfigyelés, de biztosan van erre vonatkozó tudományos irodalom is. Arról a művészet történetén végigtekintve örök igazságként szembeötlő tapasztalatról van szó, miszerint jelentős művészi produktum létrehozásához elengedhetetlen az alkotó részéről bizonyos fokú korlátoltság, vagy ha ez így erős, nevezhetjük egészséges szűklátókörűségnek is. Gondoljunk a Ramonesra, a Velvet Undergroundra vagy a Wu-Tang Clanre. Csupa deviáns belső világ, sajátos, egyedi, a környezetre fittyet hányó figurák. Beugrik egy Kevin Shields-interjú, amiben korunk e megkérdőjelezhetetlen tekintélye döbbenetes tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot saját szakterületén, miközben szenzációs meglátásai vannak a zenéről általános értelemben. Mert nagy dolgok csak szűkös zugok félhomályában születhetnek meg, a világtól elzártan, tudomást sem véve arról, hogy éppen milyen évszak van.
Hét évvel ezelőtt, egy januári napon Elekes egy szétszakadt festményt talált az utcán - látszólag innen indul a cím írásmódja szerint "feltunningolt", "megjavított" képek története. A talált tárgy restaurálása után sajátos párbeszédbe kezdett a művésszel, az Elekes által "alanynak" nevezett mű megszólalt. Kérésének engedve a művész belefestett a festménybe, megtartva és egyben fel is számolva az eredeti kép jelentésmezőit. A javítás/teremtés impulzusa olyan erős volt, hogy ettől kezdve buzgón vadászott giccsesnek, naivnak vagy dilettánsnak tekintett, a magas művészetből száműzött, olykor a végső stádiumban lévő, roncsolt képekre, vásárolt ócskapiacon és zsibvásáron, aluljáróban és kapualjban, szegényektől, hajléktalanoktól. No nem mindent, csak ami két szabálynak megfelelt: a gyenge minőségű munka nem lehet jellegtelen vagy unalmas, s legyen benne valami többlet (hiány, titok), amelyhez kapcsolódni lehet. Elekes nem kisajátít, nem nézi le e képek rég halott készítőit, megértő és türelmes, megvárja, míg a mű feltárulkozik önnön pőreségében, és szinte helyesli, hogy kiigazítsák, intellektuálisan elmélyítsék banális szemantikai mezőit. Ha ez megtörténik, rákerülhet a "restauráló hivatalnok" jele is: a művész irodai bélyegzőjével rápecsételi a festmény egyik felső sarkára az újraértelmezés pontos dátumát és saját nevét.
Annak részletesebb ismertetése, hogy miért jó és fontos előadó, valamint megkerülhetetlen személyiség Peter Gabriel, ahogy mondani szokás, szétfeszítené ennek a lemezkritikának a kereteit. Azt azonban semmiképp se felejtsük el megjegyezni, hogy konzisztens és törések nélkül magas színvonalú életmű az övé, csupa izgalmas, megkapó, humánummal bőven átitatott dallal és albummal, a világzenéhez kapcsolódó, korát megelőző alkotói attitűddel és szervezői-lemezkiadói tevékenységgel - emberi jogi elkötelezettségéről, a könnyűzenei koncertekhez kapcsolódó korszakalkotó vizuális megoldásairól vagy a hangszerelési kísérletezésekhez fűződő bensőséges viszonyáról nem is beszélve. Hogy ki mindenkire volt hatással, felsorolni is nehéz volna.
A frissen ébredt Jessica Albát (29) meggyűrűzi Ashton Kutcher (32), akinek Jennifer Garner (38) a legjobb barátnéja, de Jennifert az ág is húzza, meg Patrick Dempsey (44), mert Patrick nem az, akinek mondja magát, de Anne Hathawaynek (28) sem egészen tiszta a lelkiismerete, midőn Topher Grace (32) mellett ébred, még jó, hogy Queen Latifah (40), a főnök asszonya jól átlát rajta, de senki sem olyan éleslátó, mint Hector Elizondo (74) és Shirley MacLaine (76), akik egy egész emberöltőt leéltek egymás mellett, de Valentin-napon őket is érik meglepetések, hát még Julia Robertset (43), a távoli szolgálatból hazatérő katonanőt, aki Bradley Cooperrel (35) utazik egy gépen, miközben valahol lent, Los Angelesben Jamie Foxx (43) pacsizni tanítja Jessica Bielt (28), miközben Kathy Bates (62) kétszer is felhúzza a szemöldökét. Garry Marshall (76) aggkori őszikéje a jancsói utat járja be: haverok és havernők lépnek a kamera elé, s míg egyik szemükkel tisztelegnek a nagy öregnek, a másikkal magukat adják valami kis habos-szerelmes, valentinos-egymásratalálós történet ürügyén.
Szomorú, de tény: az arab-izraeli megbékélés rövid és középtávú kilátásairól ma jószerint ugyanazt gondolják a megveszekedett pesszimisták és a mértéktartó reálpolitikusok. A derűlátás eltántoríthatatlan képviselői számára alig-alig akad biztató fejlemény, így hát felettébb indokolt az a különös, a komolyzenei nyilvánosságon jóval túlterjeszkedő, s hozzá szó szerint kitüntető figyelem, amely Daniel Barenboim immár évtizedes múltra visszatekintő kísérletét övezi. A közel-keleti fiatalok soraiból, zsidó és palesztin zenészpalánták közül toborzott West-Eastern Divan szimfonikus zenekar létrejötte és fennállása ugyanis igazi remény a reménytelenségben.
A tér olyan üres, hogy szinte elvész benne a színész - amúgy ez egybeesni látszik a rendezői szándékkal. A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának Három nővér című előadása lötyög; a szereplők többsége kóvályog, és inkább magában/magának beszél, mint másokhoz. De Keresztes Attila rendező maga sem bízott abban, hogy ez a rendezői gondolat elviszi Csehov drámáját, ezért olykor - nagyjából kiszámíthatatlannak tűnő pillanatokban és figurákban - erőteljes stilizációval operál; aztán van min gondolkodni egy darabig.
A gnaua kifejezés, amelyet angolul gnawának, franciául gnaouának írnak, alapszinten a Szaharától délre fekvő területekről Marokkóba hurcolt rabszolgák leszármazottainak - a gnauiknak - a közösségét jelöli. Így nevezik azonban a hagyományrendszerüket, kultúrájukat is, amelyben ősi, animisztikus elemek fonódnak össze a muszlim hitvilággal. Ez a tradíció, melyből a zene bizonyos mértékig kivált, és önálló pályán halad tovább, különféle szertartások keretében nyilvánul meg. Van olyan, amelyik egy egész misztikus teremtéstörténetet jelenít meg, ahol állatot áldoznak, varázsolnak, a ruhadarabok különféle színei pedig fogalmakat és tulajdonságokat jelenítenek meg. Máskor a szó szerint végkimerülésig tartó tánc, a transz így létrejött állapota nem kevésbé misztikus gyógyító eljáráshoz kapcsolódik. És mindezt aláfesti a zene, amelynek feszült, vibráló monotóniája már a hatvanas években fölkeltette annak a nemzedéknek az érdeklődését, amely a tudattágítás reményében amúgy is vágyott úti célként tekintett Marokkóra. Ma már - főleg Franciaországban - számos, a világzene rugalmas fogalma alá sorolható zenekar használja a gnaua zene motívumait és hangszereit. Múlt szombaton viszont az eredetit hallgattuk a Trafóban, a műfaj legjelesebb képviselője és zenekara előadásában.
Megjelenésünk napján indul retrospektív sorozat a Cirko-gejzír és a Kino filmszínházban a híres osztrák filmrendező műveiből. A széria slusszpoénja a maestro - díjakkal már eddig is dúsan dekorált - új filmje lesz: A fehér szalagot a filmhét után is műsoron tartják a mozik. Meg fognak lepődni!
A 33 éves osztrák színésznőt eddig színházban (bécsi Burgtheater, berlini Deutsches Theater, Volksbühne), valamint nagy filmes produkciók - A bukás - Hitler utolsó napjai, a Parfüm és Szabó István Szembesítése - nyúlfarknyi szerepeiben láthattuk. A tavalyi Berlinalén, élete első főszerepében - a Mások vagyunkban - Kate Winslet és Renée Zellweger orra elől halászta el az Ezüst Medve-díjat. A Berlinben és Bécsben élő színésznőt valahol félúton, telefonon értük utol.
41. FILMSZEMLE: A NYERTESEK A Bibliothéque Pascal tarolt a Filmszemlén: Hajdú Szabolcs magyar-német produkciója nyerte az Arany Orsó fődíjat, a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját, a diákzsűri díját, s operatőre, Nagy András is a legjobb lett.
Tudok egy jó kis olasz éttermet a Cityben, bár nem a Hold utcában van, hanem az egyik rá merőlegesben, de Via Lunának hívják. Nyilván az alapítók - a kilencvenes évek közepén - nem bíztak a Via Giuseppe Sandrogrande vagy Grandesandro névben; megértem. Kellemes kisvendéglői hangulat, kedves, de nem bratyizós pincérek, a huszonegy-két asztal között viszonylag szűk járás, piros kockás abroszok, lehet dohányozni.
Múlt alkalommal a zseniális, ám sérelmekkel teli, s utóbb megbomlott elméjű Hugo Wolfot emlegettük, s neki e héten is módja nyílik majd Olasz szerenád című szerzeményével tapsokat aratni. Az eredetileg vonósnégyesnek komponált zenekari darab ezúttal a Budapesti Vonósok esedékes műsorán hangzik föl, azonban a Baráti Kristófot vendégelő koncert (MTA díszterme, február 12., fél nyolc) egy további Wolf-művet is programján szerepeltet majd, méghozzá ősbemutató gyanánt.
Úgy képzelem, Pierre Hermé francia cukrászguru fülig szerelmes lehetett, amikor a mára világhírűvé vált, Ispahan fantázianevet viselő sorozatát kreálta. A málna-licsi-rózsa íztrilógia nőies, érzéki,és talán már-már giccses.
Sztupa rettentő elszánással próbálta kiásni a hóból Fiat Ritmót, de eltévesztette a házszámot. Nem mondom, a fogságból kiszabadított VW Bora nemcsak szebb, de legalább egy hármassal (millió) értékesebb is volt a több évtizedes olasz árunál, de ez legfeljebb autólopásnál jelentett volna némi előnyt.
rés a présen: A nyolcadik napon című tévéfilmedért T-online-különdíjat kaptál a 41. Filmszemlén.
Amikor a 20. század legeredetibb pianistája, Glenn Gould azt nyilatkozta Chopinről, hogy azért nem játssza, mert művei "tipikus zongoramuzsikák", akarata ellenére is az egyik legmélyebb és legelismerőbb kijelentést tette a francia-lengyel zseniről.
Láttuk bohóckodni a Tesóban és a Kész cirkuszban, szomorkodni az Állítsátok meg Terézanyut!-ban, zsarnokoskodni a Mesél a bécsi erdőben, most meg komolykodni a Köntörfalakban. A vásznon és a színpadon is egyre izgalmasabb szerepeket kap, hétfő este óta a 41. Magyar Filmszemle legjobb férfi színésze. A gálát követő bulin beszélgettünk.
A közkeletű vélekedés szerint a tévében oly látványos tűzhányók tipikusan nem európai jelenségek. Pedig ez bizony nem így van.
Lefegyverzés Törhetetlen söröskorsót mutatott be a brit belügyminiszter. A találmány révén a szigetország egészségügyi kasszája milliárdokat takaríthat meg.
Amatőrként Eb-t és világbajnokságot nyert, bronzérmet Sydneyben, az olimpián. Egyetlen magyar ökölvívóként két súlycsoportban (félnehéz, cirkáló) is profi világbajnok lett. Mind a 31 profi meccsét megnyerte. Ám azt még nem tudja, hogyan tovább: nem akar a cirkálósúlyúak között maradni, viszont eredeti súlycsoportjában klubja, a német Universum nem talál méltó ellenfelet.
Nevezz meg a térben egy tetszőleges pixelt, és hitesd el két különböző emberrel, hogy ez a pixel az ő jogos tulajdona, majd dőlj hátra, és nézd, hogyan marják egymást halálra ezen a teljesen jelentéktelen kérdésen.