STIEG LARSSON: A KÁRTYAVÁR ÖSSZEDőL

  • - banza -
  • 2010. január 14.

Könyv

A 2004-ben, mindössze ötvenévesen elhunyt svéd újságíró Millennium-trilógiájának befejező kötete a második rész cselekményét folytatja, és ennyiben eltér az eddigi meseszövéstől, hiszen az első - legjobb - kötet (A tetovált lány) még szerfölött önállóan állt a lábán. Itt már minden van, ami szem-száj ingere: a svédekhez átállt egykori szovjet szuperügynök és fájdalmat nem érző, mintegy két méter magas német segédje, a svéd Nemzetbiztonsági Szolgálat összeesküvése, leszbikus kínai lány; nem sorolom, mert minek.

Larsson képtelen volt megtartóztatni magát, az elsõ részben finom ökonómiával megrajzolt családtörténet után zavaros, totálisan aránytalan és valószínûtlen elemekkel teli két kötetet zagyvált össze. Az új könyv a krimi, a tényfeltáró újságírás, a kritikai naturalista társadalomrajz, az összeesküvés-elméletekre alapozó thriller és még sok egyéb mûfaj közt nem csupán imbolyog, hanem egyenesen vergõdik. Mindezt fokozza Lisbeth Salander, a kissé autista, de mindenképpen antiszociális, ugyanakkor számtalan zseniális képességgel rendelkezõ lány portréjának teljes kaotikussága. Hogy elõször számítógépes kalózkodással 2,4 milliárd dollárt lop, azt még valahogy lenyelte az ember. Hogy késõbb amúgy mellékesen megoldja a Fermat-sejtést is, valamint egy golyóval a fejében kórházi ágyából gond nélkül irányítja a szálakat, az már nevetséges. A teljes trilógia nem egyéb, mint bármiféle irodalmi igény nélküli, 1500 oldalra felpuffasztott fontoskodás. Több millió eladott példány. Még szép.

Fordította: Torma Péter. Animus, 2009, 620 oldal, 3490 Ft

*

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.