Könyv

A Hajó a ködben a Weiss Manfréd Művek örököseinek története: középpontjában a család SS-szel kötött 1944-es alkujával, amely biztosította a közel 50 fős rokonság túlélését a vészkorszakban. A szerzővel morális dilemmákról, emlékezetpolitikáról, kultúrharcról és mindennapi paktumokról beszélgettünk.

A Magvető Kiadó újraindított Tények és tanúk sorozatának dokumentumprózája azért számíthat sikerre, mert a személyes tapasztalat hitelesítő pecsétjét üti az elmúlt évszázad sajátos „történelmi kivágatára”. Még akkor is, ha ismerjük az ilyen típusú megnyilatkozások természetes korlátait: a személyes dokumentum az elbeszélő tudatán és sokszor torzító emlékezetén átszűrt tények olykor bizonytalan és ellenőrizendő ismeretéhez juttat bennünket, mintegy feltárva ennek a személyes, szubjektív megközelítésnek belső ellentmondásosságát. Ez érvényes a Hét életem című kötetre is.

Orbán Viktor áttekintette a magyar irodalom helyzetét, és a kormány által erőközponttá duzzasztott Petőfi Irodalmi Múzeum még aznap belekezdett az „összmagyar irodalom“ átszervezésébe – ettől még a határon túli irodalmi szervezetek és műhelyek tagjai is kiborultak. Ízelítő a friss Magyar Narancsból.

A kedden elhunyt Nobel-díjas íróval két éve interjúzott a Magyar Narancs.

Arról, hogy mi és miért történt a világválság alatt, számtalan publikáció és könyv született már. Magyarországot ráadásul különösen erősen érintette a válság, emiatt a 2008 utáni években számos esetben került a világ vezető lapjainak címoldalára.

Frissen megjelent regényében, a Balatoni nyaralóban egy 1885-ben épült badacsonyi ház és környezete történetét göngyölíti fel. A középpontban egy bortermelő zsidó családdal, a Balaton-felvidéken letelepült Lessner famíliával, a leszármazottakkal, az őket körülvevő miliővel és a változatos magyar valósággal a 18. század végétől napjainkig.

Na, így kell megírni a civilizáció pusztulását! Rafael Pinedo egyetlen elkészült regénye (másik két, tervezett könyve korai halála miatt befejezetlen maradt), a Casa de las Américas díjjal elismert, 2002-es Plop úgy festi fel a posztapokaliptikus világot, hogy még nyelvezete is a leépült kultúrát tükrözi.