Ennek ellenére az itthoni válságtörténetnek még nem született komolyabb feldolgozása. Király Júlia memoárja az első könyv, amely megjelent a témában, és amelyben a szerző „legnehezebb, de legtanulságosabb” hat évét dolgozza fel. Ebben az időszakban Király a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitásért felelős alelnöke (Simor András elnöklete alatt és a másik alelnök, Karvalits Ferenc mellett) és a Monetáris Tanács tagja volt, így tényleg frontvonalban készült tudósítást tart kezében az olvasó.
A könyv a válság előzményeinek leírásával indít, kiderül például, hogy az itthoni szakemberek (köztük maga a szerző) a devizahitelezés kockázataira már 2004–2006-tól kezdve folyamatosan figyelmeztették a bankokat és a döntéshozókat, de a kormány politikai, a pénzintézeti kör pedig anyagi okokból maradt tétlen. Az ország eladósodottsága 2001-től kezdett drámaian növekedni, a 2006-os megszorítások azután tovább nehezítették a helyzetet, ám a sok baljós előjel ellenére senki nem látta előre, mi fog következni. Hiába voltak meg a darabok, a „puzzle nem állt össze” sem itthon, sem külföldön.
Király szinte percről percre követi, hogyan alakult ki a válság; önkritikusan számol be arról, mit láttak, illetve mit nem az előjelekből, és mi volt az, amit láttak ugyan, de nem tulajdonítottak neki jelentőséget. A Lehman Brothers összeomlásának következményei mindenkit megleptek, és hogy milyen hatásai lesznek például Magyarországra, arra aligha számított bárki is. Amikor aztán 2008. október 9-én, pár héttel a Lehman csődje után lefagyott a teljes pénzügyi rendszer Magyarországon, látótávolságon belülre került az államcsőd. Az MNB-re hárult a feladat, hogy megpróbálja elkerülni a legrosszabbat. Ezt a feszültségekkel teli időszakot már-már egy krimi izgalmasságával írja le Király Júlia, bepillantást nyerünk a jegybank belső viszonyaiba, „rendkívüli mindennapjaiba”, hogy miként kellett egymásnak ellentmondó tendenciák alapján olyan döntéseket hozni, amelyek következményei milliók életére voltak közvetlen hatással. A válságtörténet leírása olvasmányos, valószínűleg közgazdászdiploma nélkül is tökéletesen érthetők az összefüggések. A gazdasági események sorozatát lazán kapcsolódó személyes történetek színesítik.
Király visszaemlékezése hangsúlyozottan szubjektív, de ez nem is lehet másként. Hiszen – miként az a könyvből is világosan kiderül – a közgazdaságtannak van ugyan tudományos eszköztára, vannak jól számszerűsíthető összefüggései, de adatokkal csak a múltból rendelkezik, miközben a jelenben kell döntést hozni a jövőben bekövetkező folyamatokra. Ráadásul a cseppet sem racionális, kiszámíthatatlan emberi viselkedést modellezi. Nagyon fontos tehát az intuíciók szerepe, főleg válság idején. Ahogyan ugyanis azt Király is részletesen elmagyarázza, a válság radikálisan átalakította a gazdasági gondolkodást, a turbulenciák idején az addig bevált módszerek és összefüggések egyszerűen nem működtek többé.
A reálgazdasági válság ugyanakkor nincs részletesen kibontva, ahogy a 2008 körüli politikai válságról sem tesz említést a szerző – pedig a gyenge kormány nagyban növelte az országgal szembeni bizalmatlanságot. Nem derül ki az sem, milyen stabilizáló intézkedéseket hozott a Bajnai-kormány, csak annyi, hogy azokat visszavonva a 2010 után felálló Orbán-kormány „U-fordulatot tett”. A könyvből viszont megtudjuk, hogy az Orbán-kormány (gazdaság)politikája miként vetette vissza a lassan beinduló növekedést, és térítette el a magyar növekedési pályát a többi V4-es országétól. Az intézményi autonómiák megszüntetése, a magántulajdon elleni támadások nyomán pedig „semmivé lett a magyar demokratikus piacgazdaság”.
Az élet más területeire érvényes és fontos tanulság, hogy általában mennyire meghatározó a korszellem, miközben ezt a jelenben szinte lehetetlen észrevenni. Valami, ami ma már teljesen egyértelműnek tűnik, pár évvel ezelőtt egyáltalán nem volt az, sőt. A túlzott eladósodást például komoly szakemberek sem tartották kockázatosnak, a jövedelemigazolás nélküli, a vásárolt ingatlan értékét meghaladó méretű devizahitelezést egy országos hírű színésznő hirdette egy nagy nemzetközi bank reklámjában a legnézettebb tévéhíradó előtt – a 2000-es évek második felében mindez teljesen elfogadottnak számított: mindenkit magával ragadott a „piaci szédület”.
Maga a válságtörténet csak a könyv első felét teszi ki, a második kétszáz oldal gyakorlatilag egy leegyszerűsített és matek nélküli pénzügytankönyv. Lehet párhuzamosan olvasni a könyv két felét (a válságtörténet egy-egy pontján hátralapozva egy-egy jelenség jobb megértéséhez), de az átlagolvasót valószínűleg ilyen mélységben nem érdeklik a pénzügyek – akit meg igen, az úgyis ezt tanulja, tanulta az egyetemen. Ugyanakkor fájóan hiányzik a kötet végéről egy név- és tárgymutató – elfért volna a némileg indokolatlan önéletrajzi kislexikon helyén.
Park Könyvkiadó, 2019, 430 oldal, 5490 Ft
