Könyv

Az emlékezet kérdőjelei

Agneša Kalinová, Jana Juráňová: Hét életem

  • Balogh Magdolna
  • 2019. augusztus 11.

Könyv

A Magvető Kiadó újraindított Tények és tanúk sorozatának dokumentumprózája azért számíthat sikerre, mert a személyes tapasztalat hitelesítő pecsétjét üti az elmúlt évszázad sajátos „történelmi kivágatára”. Még akkor is, ha ismerjük az ilyen típusú megnyilatkozások természetes korlátait: a személyes dokumentum az elbeszélő tudatán és sokszor torzító emlékezetén átszűrt tények olykor bizonytalan és ellenőrizendő ismeretéhez juttat bennünket, mintegy feltárva ennek a személyes, szubjektív megközelítésnek belső ellentmondásosságát. Ez érvényes a Hét életem című kötetre is.

Az 1924-ben Kassán Farkas Ágnesként született és tizennyolc éves koráig Eperjesen, jómódú zsidó családban felnövő Áginak (később Agnešának) a 20. század traumái és tragikus próbatételei közepette telt „hét életét” bemutató kötet klasszikus oral history dokumentum, amely az első csehszlovák köztársaság időszakától, illetve a háborús Szlovák Állam éveitől az ezredforduló utáni első évtizedig terjedő időszak (cseh)szlovák és közép-európai magán- és társadalomtörténetébe enged bepillantást.

A beszélgetőtárs Jana Juráňová nem irányít, nem provokálja a beszélőt, szerepe jobbára annyi, hogy egy-egy kérdéssel segíti a történetmondást, de nem kis része lehet abban, hogy a könyv alapját képező 44 órányi hanganyagból arányos szöveg formálódott, amelyben a magántörténelmi emlékezések nem nyomják el a „nagy” társadalomtörténeti eseményeket felidéző részleteket. Agneša pedig színesen, érdekfeszítően mesél: találó kis portrékat ad családtagjairól, kortársairól sok humorral, iróniával, bámulatra méltó részletességgel idéz fel helyzeteket, eseményeket. Ugyanakkor feltűnő, hogy mennyire távolságtartóan szemléli saját múltját, legyenek bár mégoly tragikusak, vagy emberpróbálók a történések, amelyekről beszámol. Olyan embernek látszik, aki többé-kevésbé elszámolt a múlttal, helyükre tette a vele történteket. Sokszor talán túlzottan is érzelemmentesen.

Agneša „első élete”, a német és francia nevelőnők felügyelete alatt zajló, idilli eperjesi gyermekkor villámgyorsan véget ér: a fiatal lányt 1942-ben, az érettségi előtt egy évvel a Szlovák Állam antiszemita intézkedései elől Budapestre menekítik, ahol előbb a Jó Pásztor Nővérek Kongregációjában bujkál Óbudán, majd egy jászsági falu plébánosánál, orvos nagybátyja lekötelezettjénél vészeli át a háborút.

Szüleit azonban, akiket sok közelebbi és távoli rokonnal együtt koncentrációs táborokba hurcoltak, elveszíti. Egyetlen, ám súlyos, e közös tájon sokak életét meghatározó mondatban utal erre: „Vannak dolgok, amelyekkel az ember mégsem mer szembenézni. De ez nem jelent megkönnyebbülést. Épp ellenkezőleg.”

Ahogyan Kalinová a traumatikus tapasztalatokat számba veszi, ismét térségünk jellemző magatartásmintáját követi: minden erejével a megmaradásra, a túlélésre összpontosított, erős és egészséges életösztönnel zárta ki az életéből hosszú időre a feldolgoz(hat)atlan holokauszttraumát: „…úgy döntöttem, hogy nem felejtek, de nem is rendelem ennek alá az életemet. Hogy nem ez lesz a jövőm fő motívuma, hogy nem éltethet a gyűlölet és harag, amiért mindez megtörténhetett. És hogy nem ítélhetem meg ennek alapján az embereket. Nem akartam, hogy kizárólag a holokauszt és a zsidóság problémája határozza meg az életemet.”

Ez magyarázza, hogy a kötet centrumában Kalinová „harmadik” és „negyedik” élete, elsősorban az ötvenes-hatvanas évek időszaka áll. Agneša ekkor férjével, Ján Kalinával (eredeti nevén Schwarz Lászlóval, a háború utáni antiszemita hullám hatására szlovákosan hangzó nevet választó filmes-színházi szakemberrel) együtt a kommunista establishment jeles tagja, kulturális újságíró, a Nové slovo napilap, később a Kultúrný život (az Élet és Irodalom szlovák megfelelője) munkatársa, hivatalból ott van a korabeli párt- és írókongresszusokon. Helyzetéből adódóan kapcsolatba kerül a kor meghatározó cseh és szlovák íróival és költőivel (többek között Milan Kunderával, Václav Havellel, Juraj Špitzerrel, Vladimír Mináčcsal, Dominik Tatarkával, Ladislav Novomeskývel). A külföldi filmfesztiválok rendszeres résztvevőjeként filmesekkel (például a Máriássy házaspárral, Fábri Zoltánnal, a cseh új hullámos Elmar Klosszal és Ján Kadárral, Věra Chytilovával), neves külföldi színészekkel (Simone Signoret-val, Yves Montand-nal, Gérard Philipe-pel) és persze újságíró kollégákkal ismerkedik meg, ezekből a külföldi kapcsolatokból is több barátság születik. Agneša ott van az események sűrűjében, őt és férjét hasonlóan gondolkodó értelmiségiekkel összekötő kapcsolatok erős hálózata tartja meg. Ennek a hálózatnak a biztonságot adó kulturális és szociális közegét a cinikus eufemizmussal normalizációnak nevezett husáki resztalinizáció zilálja szét.

A házaspárnak ’68 reménykeltő hónapjait követően nem mindennapi üldöztetés jut osztályrészül: izgatás vádjával mindkettőjüket vizsgálati fogságba vetik, ahonnan Agneša 8 hét múlva szabadul, bizonyíték hiányában felmentik. Az emberi jogainak érvényesíthetőségében továbbra is bízó, ennek érdekében az állami szervekkel notóriusan levelező férje koholt vádak alapján 2 évre börtönbe kerül, s ezt soha többé nem heveri ki.

Nemcsak a kenyérkereset lehetőségétől fosztják meg őket, de a lelki terror összes eszközét is bevetik velük szemben: a titokzatos, titkosrendőrök imitált betöréseitől, a kocsijuk rendszeres követésén, majd elvontatásán át a lehallgatásokig, a lányuk egyetemre kerülésének megakadályozásáig. Kérelmezik a kivándorlást, és 1978-ban el is hagyhatják az országot. Münchenben telepednek le, ahol Agneša egészen 1995-ös nyugdíjba vonulásáig a Szabad Európa Rádió cseh részlegének politikai kommentátoraként dolgozik. Elmondható tehát, hogy – némileg paradox módon – újság­írói hivatása az emigrációban teljesedhet ki. Férjét közben eltemeti, de ő még megéri a beszélgetős könyv szlovákiai megjelenését, olvashatja a sok lelkes, egyöntetűen pozitív recenziót.

A talán túlzottan is lekerekítettnek tűnő életútinterjú azonban bőven hagy kérdőjeleket az olvasóban: nem vitás, hogy akadnak benne homályos, nem kellően árnyalt mozzanatok. Javára vált volna a szövegnek, ha Kalinová önkritikusabban szemléli saját ötvenes évekbeli tevékenységét. Nem tudjuk meg például, miért éppen 1955-ben lép be a pártba, a tizenegy áldozatot követelő „csehszlovák Rajk-per”, a Slánsky-per rettenete után. Kevéssé átlátható és érthető annak a folyamatnak az intellektuális-lelki háttere is, amelynek során Kalinová a szocializmus melletti elköteleződéstől a „belülről reformálom meg a rendszert” sokak által követett, ám rendre illuzórikusnak bizonyuló magatartásán át eljut az ellenzékiségig. Ezzel együtt azonban nemcsak témája, hanem olvasmányossága, részletgazdagsága, informativitása is feltétlenül érdekessé teszi a kötetet, amelyből a „történelmi kivágattal” együtt egy érdekes egyéniség portréja bontakozik ki, s ez nem utolsósorban a fordító kitűnő munkáját dicséri.

Fordította: Mészáros Tünde. Magvető (Tények és tanúk), 2018, 540 oldal, 4999 Ft

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.