„Ali mindent megtett” - Toni Morrison író

Könyv

Milyen volt Muhammad Alival a közös munka? Van-e alapja a sznob előítéleteknek Oprah Winfrey-vel szemben? És mitől támadják még mindig annyit a leg­első regényét? A Nobel-díjas amerikai írónővel, a Nagyonkék és A kedves szerzőjével a Könyörület című regénye hazai megjelenése alkalmából váltottunk néhány szót e-mailen.

Magyar Narancs: A Könyörület az 1600-as évek végén játszódik az Újvilágban, amely már nem olyan új: Amerika gyarmati bugyraiban járunk, a rabszolgatartás dicstelen kezdetekor. E felettébb zavaros, képlékeny és vad világ rekonstruálása bizonyára temérdek történelmi kutatómunkát igényelt. Mi volt a legnagyobb feladvány?

Toni Morrison: A legnehezebb az volt, hogy kibogarásszam az angol és a többi európai bevándorló Amerikába vezető útjának szörnyűséges részleteit. A történelemnek ez a szelete utólag alapos ráncfelvarráson esett át, már ami az ábrázolás módját illeti.

A tényeknek volt idejük megszépülni. A regényben két évvel járunk csupán a salemi boszorkányperek előtt. Ez idő tájt a gyűlölet a nem keresztények felé irányult. Szinte egyáltalán nem dívott a rasszizmus, az északi zarándokok körében biztosan nem. Lenyűgöző időszak ez a számomra.

MN: Lenyűgöző időszak lehetett az a két évtized is, amit a Random House kötelékében töltött; a kiadó szerkesztőjeként híresen sokat tett a hetvenes években az afroamerikai szerzőkért. Még Muhammad Alival is dolgozott együtt, ön szerkesztette Ali 1976-ban megjelent The Greatest című önéletrajzát. Megvolt az összhang az irodalmi szerkesztő és a világhírű bokszoló közt?

TM: Csupa öröm volt Alival a munka. Csak meg kellett találni a kulcsot hozzá. Amint anyásra vettem a hangnemet vele, Ali mindent megtett, amire megkértem.

false

MN: Oprah Winfrey híres televíziós könyvklubja sokat tett az irodalom amerikai népszerűsítéséért, noha rendre olyan kritikák is érték (egyebek mellett Jonathan Franzentől – a szerk.), hogy Oprah ízlése nem elég kifinomult.

TM: Erre csak azt tudom mondani, hogy Oprah három könyvemet (Salamon-ének, A Paradicsom, Nagyonkék – a szerk.) is szerepeltette a tévéműsorában. Mindezek fényében aligha érthetek egyet azzal, hogy kommersz lenne Oprah értékítélete.

MN: Ahhoz képest, hogy első regénye, a Nagyonkék 1970-ben jelent meg, a történet pedig az 1940-es években játszódik, a kétezres évek Amerikájában még mindig heves tiltakozások céltáblája. Mindig akad egy-egy szülő, vagy akár több is, akik veszélyt szimatolnak, és legszívesebben eltávolíttatnák a regényét az iskolai tananyagból vagy a könyvtárak polcairól.

TM: A Nagyonkék elején akadnak fenn mindig, ez pedig azért van, mert vérfertőzésre történik utalás benne. Még a saját nővérem is eltiltotta a regénytől a gyerekeit, úgyhogy nem mondhatnám, hogy meglepnek ezek a reakciók. Soha nem is leptek meg.

MN: A The New Yorkerben tavaly megjelent, Making America White Again című híres esszéjében arról ír, hogy sok fehér amerikai jeges félelmében szavazott Trumpra. Ön szerint azért tettek így, mert megingott a fehér felsőbbrendűségbe vetett hitük, veszni látták az ezzel járó kiváltságaikat. Amikor például a Nagyonkéket támadják, ez a félelem kerül a felszínre?

TM: Nem. Sokkal inkább a feketék félelme nyilvánul meg ilyenkor. És a feketék közül is leginkább a nőké. Ők rémültek meg leginkább a Nagyonkéktől. Senkinek sem volt ínyére egy olyan könyv, amely nem ér boldog véget; egy olyan regény, amelyben a szexuális bántalmazásról és a fehérré válás vágyáról van szó. Íróként az én célom az volt, hogy messze elkerüljem a propagandisztikus megszólalást és a vágybeteljesítő, feel-good könyvek fordulatait.

MN: A Könyörület még fiatal Amerikája hasonlít a maira?

TM: Csöppet sem. Ma Amerikában vadul virágzik a rasszizmus, de ezt a kérdései alapján ön is tudja.

MN: A hetvenes években kiadói szerkesztőként az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy bátorítsa a fekete szerzőket, mert, mint mondta, a fekete szerzők Frederick Douglasstől kezdve mindig is a fehér közönségnek írtak, és ezért visszafogták magukat. Íróként ön is megfogadta a saját szerkesztői tanácsait?

TM: Én soha, egyszer sem fogtam vissza magam.

Toni Morrison Könyörület című regényének kritikája itt olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.