Könyv

Mészöly Ágnes: A fiú, akit elvarázsolt a zene

  • Nagy Boldizsár
  • 2019. augusztus 11.

Könyv

Bartók Béla nem az a művész, akiért a mai gyerekek feltétlenül rajonganak. Neve mellett az ének-zenei tankönyvekben egy szomorú, zárkózott tekintetű alak portréképe szerepel, atonális műveiről és a zongoraiskolákban használt Mikrokozmosz darabjairól pedig nem mondható, hogy léleksimogatók lennének. Mészöly Ágnes úgy próbálja közelebb hozni a 6–10 évesekhez a zeneszerzőt, hogy elmeséli, mitől olyan szuggesztív az a fekete tekintet, és mi az oka annak, hogy a bartóki zene gyakran egy darabjaira hullott világ disszonáns harmóniáját adja vissza.

Könyvének első felében megismerünk egy sokat betegeskedő, félénk gyereket, aki a sarokba bújik, ha vendégek jönnek, és csak akkor merészkedik elő, ha zongorázhat, majd hamarosan a zeneszerzésben találja meg a sikerhez vezető kiutat. Bertóthy Ágnes illusztrációin egy bájos, mosolygós kisfiút látunk, így sajnos sem a szövegből, sem a képekről nem tudjuk meg, hogy a befelé fordulás oka egy kifejezetten csúnya bőrbetegség volt, ami miatt Bartók éveken át gyűlölt a tükörbe nézni.

Nem mintha az életrajz megszépítése lett volna az alkotók célja: a későbbiekben értesülünk többek közt a művész válásáról, zenei sikertelenségeiről és az emigrációban átélt magányáról is, az illusztrációk pedig a téma komolyságához méltón pontosak és emelkedettek.

Az életrajzi adatok és a karakterábrázoló anekdoták, a belső világ bemutatásának egyensúlya az előbbiek javára dőlt el: szerencsésebb lett volna a fordított eset, mert bár Bartókot így is sikerül barátságossá, sőt gyerekbaráttá tenni, a személyisége mégsem üt át kellő erővel.

Illusztrálta: Bertóthy Ágnes. Naphegy Kiadó, 2019, 48 oldal, 3200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.