Ha a szerző rajzolt alteregója a vécén görnyed a borítón, akkor sejthetjük, hogy önéletrajzi jellegű, személyes, kis és nagy dolgokról egyaránt őszintén beszélő képregény jelent meg. Oravecznek ez a műfaj megy a legjobban: utóbb nyomtatásban is megjelent, nagyszerű webnaplója, a Blossza néhány hónapot követett nyomon az életéből, az új kötet pedig az elmúlt években közreadott rövidebb munkáit gyűjti egybe. A hőse ezeknek a képregényeknek is Gergő, az esztétika szakot végzett szabadúszó grafikus, rezignált punk és figyelmes kószáló.
Oravecz a mindennapi élet banális jeleneteit – kocsmai beszélgetéseket, kutyasétáltatást, várakozást a Ferenciek terén – rajzolja meg néhány oldalon úgy, hogy a történéseket irodalmi színvonalú, sűrű mondatokkal kommentálja. Rajzai így az elkalandozás, a merengés alapjává válnak, mégsem válik le egymásról kép és szöveg, mert a szerző pontosan rögzíti azokat a pillanatokat, amikor a hős belső gondolatmenete ironikusan-viccesen ütközik a valósággal. A Blossza képsorai is megmutatták, hogy Oravecz egyrészt ösztönösen érzi, másrészt tudatosan alkalmazza az időzítés és a nézőpontváltás technikáit. Formai kísérletezőkedve, az általa megtalált képregényes nyelv szabadsága egységben tartja a kis kötet novelláit, az énelbeszélő kíváncsisága és empátiája pedig az alkalmanként modorosságnak tűnő pózokat, patetikus megszólalásokat is hitelesíti. A borítón ígért vécécsésze-realizmus végül a magyar képregényes színtéren egyedülállónak számító, lírai önportréba fordul.
Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2019, 92 oldal, 2500 Ft
