Képregény

Oravecz Gergely: Minden belefér

  • Kránicz Bence
  • 2019. augusztus 4.

Könyv

Ha a szerző rajzolt alteregója a vécén görnyed a borítón, akkor sejthetjük, hogy önéletrajzi jellegű, személyes, kis és nagy dolgokról egyaránt őszintén beszélő képregény jelent meg. Oravecznek ez a műfaj megy a legjobban: utóbb nyomtatásban is megjelent, nagyszerű webnaplója, a Blossza néhány hónapot követett nyomon az életéből, az új kötet pedig az elmúlt években közreadott rövidebb munkáit gyűjti egybe. A hőse ezeknek a képregényeknek is Gergő, az esztétika szakot végzett szabad­úszó grafikus, rezignált punk és figyelmes kószáló.

Oravecz a mindennapi élet banális jeleneteit – kocsmai beszélgetéseket, kutyasétáltatást, várakozást a Ferenciek terén – rajzolja meg néhány oldalon úgy, hogy a történéseket irodalmi színvonalú, sűrű mondatokkal kommentálja. Rajzai így az elkalandozás, a merengés alapjává válnak, mégsem válik le egymásról kép és szöveg, mert a szerző pontosan rögzíti azokat a pillanatokat, amikor a hős belső gondolatmenete ironikusan-viccesen ütközik a valósággal. A Blossza képsorai is megmutatták, hogy Oravecz egyrészt ösztönösen érzi, másrészt tudatosan alkalmazza az időzítés és a nézőpontváltás technikáit. Formai kísérletezőkedve, az általa megtalált képregényes nyelv szabadsága egységben tartja a kis kötet novelláit, az énelbeszélő kíváncsisága és empátiája pedig az alkalmanként modorosságnak tűnő pózokat, patetikus megszólalásokat is hitelesíti. A borítón ígért vécécsésze-realizmus végül a magyar képregényes színtéren egyedülállónak számító, lírai önportréba fordul.

Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2019, 92 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.