Képregény

Oravecz Gergely: Minden belefér

  • Kránicz Bence
  • 2019. augusztus 4.

Könyv

Ha a szerző rajzolt alteregója a vécén görnyed a borítón, akkor sejthetjük, hogy önéletrajzi jellegű, személyes, kis és nagy dolgokról egyaránt őszintén beszélő képregény jelent meg. Oravecznek ez a műfaj megy a legjobban: utóbb nyomtatásban is megjelent, nagyszerű webnaplója, a Blossza néhány hónapot követett nyomon az életéből, az új kötet pedig az elmúlt években közreadott rövidebb munkáit gyűjti egybe. A hőse ezeknek a képregényeknek is Gergő, az esztétika szakot végzett szabad­úszó grafikus, rezignált punk és figyelmes kószáló.

Oravecz a mindennapi élet banális jeleneteit – kocsmai beszélgetéseket, kutyasétáltatást, várakozást a Ferenciek terén – rajzolja meg néhány oldalon úgy, hogy a történéseket irodalmi színvonalú, sűrű mondatokkal kommentálja. Rajzai így az elkalandozás, a merengés alapjává válnak, mégsem válik le egymásról kép és szöveg, mert a szerző pontosan rögzíti azokat a pillanatokat, amikor a hős belső gondolatmenete ironikusan-viccesen ütközik a valósággal. A Blossza képsorai is megmutatták, hogy Oravecz egyrészt ösztönösen érzi, másrészt tudatosan alkalmazza az időzítés és a nézőpontváltás technikáit. Formai kísérletezőkedve, az általa megtalált képregényes nyelv szabadsága egységben tartja a kis kötet novelláit, az énelbeszélő kíváncsisága és empátiája pedig az alkalmanként modorosságnak tűnő pózokat, patetikus megszólalásokat is hitelesíti. A borítón ígért vécécsésze-realizmus végül a magyar képregényes színtéren egyedülállónak számító, lírai önportréba fordul.

Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2019, 92 oldal, 2500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.