A szexológia már jó évszázada foglalkozik a nemek viszonyával, s már régóta tudjuk, hogy vannak nemi szerepek, amelyek ugyan nem születnek velünk, de elsajátításuk valamennyire különbözővé teszi a férfiak és nők viselkedését. Ezek a különbségek persze hol nagyobbak, hol kisebbek, a kortól és a társadalmi helyzettől függően. Napjainkban meg mintha már éppen kezdenének elmosódni.
Ez a folyamat azonban még távol áll a teljes kibontakozástól. Emiatt érdemes vizsgálnunk a nemek viszonyát, ezen belül pedig a férfiak és nők "természetét", jellemző viselkedési sajátosságait és azok okait. Hadas Miklós szociológusprofesszor, a Corvinus Egyetem Társadalmi Nem- és Kultúrakutató Központ megalapítója és vezetője a men's studies jeles képviselője, aki már több könyvében és számos tanulmányában foglalkozott a témával. Új könyvében öszszefoglalja eddigi ismereteit, s mindezt a "tudományos próza" szaknyelvén adja elő, bár időnként az esztétikai elemzések irodalmi színvonalára emelkedik.
A könyv a férfiasság belénk kódolt, de változó formáit igyekszik bemutatni. Az első, történeti rész alapvető megállapítása, hogy a múlt század hatvanas éveiben jelentős változások kezdődtek a nemiség szociológiai vizsgálatában, s ezek egyik fő generálója a feminizmus második hulláma, valamint a "szexuális forradalomnak" nevezett liberalizálódás volt. Fontos elemzési témákká váltak az azonos neműek kapcsolatai, vagy egyes nők férfiassága, illetve férfiak nőiessége; itt komplex viszonylatok, relációk válnak fontossá. Hadas feministának tekinti magát, a férfiszerepeket és a férfiasságot igyekszik kívülről, a másik nem szempontjából is szemlélni.
Alapjában véve rokonszenves ez a szelektáló és individualizált szabadságvágy, bár hátránya, hogy a szerző könnyen csapongóvá válik, széles kitérőket tesz, belevész a részletekbe. A művészeti tevékenységek nemek szerinti megoszlásáról szóló fejezetben például túl hosszan és nem csak a téma szempontjából elemzi a Szindbád című filmet vagy az "örök dzsentrit". Mindazonáltal egyértelműen kiderül, hogy a férfiasság különböző megnyilvánulásai, kódjai nem veleszületett, hanem tanult szokások, amelyeket még a divat és a sokféle egyéni ízlés is befolyásol. Hadas készséggel elismeri, hogy "szemléleti szabadossága" csak bizonyos korlátok között érvényesül: a téma tudományos vizsgálatának fő vonalától eltérően ő egy sajátos francia irányzatot, az ún. Bourdieu-iskolát követi, ezt próbálja kritikailag továbbfejleszteni.
E "kvalitatív megalapozottságú történeti szemléletmód" lényege, hogy "a férfiasságot nem szerepként, identitásként és diskurzusként, hanem társadalmi beállítódásként" fogja fel. Ez az átfogó, bár kissé homályos meghatározás körülbelül azt jelenti, hogy a társadalomban (de vajon melyikben?) kialakult egy olyan attitűd, hogy aki férfinak születik, annak így és így kell viselkednie. De hát éppen ez a nemi szerep lényege! A férfiasság tehát nemi szerepviselkedésként realizálódik. Ez viszont feltételezi, hogy a férfi azonosul az általa megismert és elfogadott nemi szereppel; a férfiasság tehát férfiidentitás is. A diskurzusnak pedig döntő szerepe van abban, hogy a férfi milyen szerepet választ: a hagyományos, patriarchális "macsó" szerepet, vagy a mai helyzetnek és követelményeknek jobban megfelelőt.
A "társadalmi beállítódás" koncepciója az említett francia szerző Férfiuralom című könyvéből származik, amely a több ezer éves férfiuralmat a férfiakban kialakult libido dominandira, vagyis az uralkodás ösztönös vágyára vezeti vissza. A libido mint szexuális ösztönenergia fogalmát Freud tette népszerűvé, bár ő az uralkodás ösztönéről nem beszélt. Bourdieu és Hadas tehát "továbbfejleszti a freudizmust", figyelmen kívül hagyva, hogy azóta az egész ösztönelmélet megdőlt, mert kiderült (lásd például John Gagnon és William Simon 1973-as, A szexuális viselkedés. Az emberi szexualitás társadalmi forrásai c. művét), hogy az ember minden viselkedése tanult viselkedés! Hadas érzi ugyan, hogy valami nem stimmel ezzel a libido dominandival, de nem tud vele szakítani, s legalább a dominanciát preferáló "beállítódás" és a "társadalmi mező" fogalmait igyekszik átmenteni.
Ezzel ugyanis elgondolása szerint magyarázhatóvá válnak a különböző mezőkben (társadalmi helyzetekben) megjelenő férfiasságtípusok. Hadas azonban ezeket a típusokat nem sorolja osztályokba a nemek viszonya alapján, hanem inkább történelmileg közelíti meg. Például dzsentritípusról, nagypolgári vagy kispolgári típusról és hasonlókról beszél, holott ezek elsődlegesen a társadalmi osztályok típusai, és nem a férfiasságéi.
Igyekszik kimutatni, hogy a férfiak eredetileg harcos, agresszív viselkedése hogyan szelídült meg a "sportmezőben", s alakult át részben vetélkedéssé, részben együttműködéssé. Végül bemutatja, hogy a zenében és a filmekben is a férfiak libido dominandija érvényesül, bár az uralkodás "ösztönös" vágya itt is kezd már meggyengülni. Elemzi többek között az amerikai és európai filmek férfiábrázolásának lényeges különbségeit: előbbiekben a férfi mindig sikeres és győztes, míg az utóbbiak egyre inkább gyarló, esendő férfiakat mutatnak.
Sajnos a nőkről igen kevés szó esik a könyvben; pedig a "férfiasság" csak a "nőiességhez" viszonyítva érthető és értékelhető. Így nem derül ki egyértelműen, hogy a nemek viszonya: hatalmi viszony, s nem egyszerűen beállítódás kérdése. A férfias vagy nőies attitűdök a körülményektől és neveléstől függően sokfélék lehetnek, de változtathatók és változnak is, a szükségletek és érdekek felismerése vagy megérzése szerint.
Mindenesetre Hadas könyvéből is kiderül, hogy férfiasan vagy nőiesen viselkedni ma már egészen mást jelent, mint ötven vagy száz évvel ezelőtt. Ez a változási folyamat felgyorsulni látszik, s egyelőre fogalmunk sincs, hogy a jövőben milyen viselkedést tartanak majd férfiasnak vagy nőiesnek, s egyáltalán lesz-e még szükség ilyen megkülönböztetésre. Vagy pedig biológiai nemétől függetlenül bárki elsajátíthat bármilyen viselkedést, beállítódást és jellemvonást.
Balassi, 2010, 212 oldal, 2800 Ft
