Könyv

Agócs Írisz: Rajzolj egy krumplit!

Könyv

Állítólag mindenki tud rajzolni. Ennek jegyében a karantén alatt Agócs Írisz különleges projektbe kezdett a Facebookon: bemutatta, hogy kicsi vagy épp hatalmas, formátlan vagy szabályos, „fáradt vagy vidám” krumplikból miképp válhat medve, lajhár, elefánt, esetleg polip. Vagy bármi más. Ilyen-olyan krumpliszerű formát pedig bárki tud rajzolni! Egy rendes kört már nehezebb, de nyugalom, rendes körre nincs is szükség! Pár lépésben, néhány vonal segítségével, praktikus tanácsokkal kiegészítve, egy-egy figura jellegzetes jegyeit kiemelve osztotta meg a neves illusztrátor a rajzolás örömét. A krumpliállatkák megalkotása pedig olyan sikeres lett a kicsik körében, hogy egy kreativitásfejlesztő könyv is született belőle, a netes projekt nyomtatott variációja, amelynek segítségével folytatható és kiegészíthető a rajzolás, ami túl a jópofa időtöltésen, igazi sikerélményt is hozhat. A szerző ugyanis valóban bebizonyítja tézisét, és segítségével az állati figurákon túl, a láma, a nyúl és az orrszarvú mellett akár egy bácsi vagy épp önmagunk képmása is könnyedén kivitelezhető. A kedves figurákban persze ott vannak Agócs Írisz sajátos stílusának jellegzetes jegyei, hiszen a felvázolt alakok végtére is valahol mind az illusztrátor munkáinak hasonmásai. Persze, szabadon módosíthatók a szereplők, és épp ezért a rajzok még a legügyesebbek keze nyomán sem lesznek pontosan ugyanolyanok, mint a közkedvelt rajzolóé, legfeljebb majdnem. De lehet próbálkozni, sikerül-e közelíteni Tandori medvéihez a sajátjainkkal.

Pagony, 2020, 64 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.