A kiadó alaposan elbánt Sophie Mackintosh angol író első magyar nyelven kiadott munkájával: a rettenetes kép olcsó ponyvát feltételez, a kiemelt promóciós mottó pedig egyenesen hidegrázós.
Pedig a mű felkavaró disztópia egy olyan világról, ahol a lányok első menstruációjukkor sorsjegyet húznak, kéket vagy fehéret, amely megmondja, anyaként vagy független nőként kell élniük. Aztán elkülönítik őket egymástól. A rendszer a totális kontrollon alapul, azt sugalmazva, a kisorsolt irány a nő egyedüli helyes útja. Csakhogy Callával valami nem stimmel: kék sorsjegyet húz, mégis anya szeretne lenni. Kitépi hát saját testéből a spirált, és alkalmi partnerével teherbe ejteti magát. Innentől menekülnie kell. Semmilyen anyaképe nincs, azt sem tudja, mennyi ideig tart a terhesség, hogy néz ki egy csecsemő: ösztönvezérelten cselekszik. Az ő feszes és sallangmentes belső monológjából ismerjük meg a gondolatait és a mozgatórugóit.
Ahogy a fiatal brit író Man Booker-díjra jelölt regényében, a The Water Cure-ban három lánytestvér sorsát ismerjük meg, akik apjuk kontrollja alatt egy szigeten élnek, úgy ennek a műnek is az irányítás és a szabad akarat áll a középpontjában.
Míg mostanában a gyerektelenség tabuja áll több világsikerű regény fókuszában (lásd Sheila Heti), Mackintosht az érdekli, mi késztethet egy nőt a gyerekvállalásra akár úgy is, hogy mindent fel kell áldoznia. Szereplői hiteles hangon szólnak, a történetvezetés balladai sűrítésekkel válik nyomasztóvá.
Fordította: N. Kiss Zsuzsa. Athenaeum Kiadó, 2020, 271 oldal, 3999 Ft
