Könyv

Kísértők hada - Carla Casagrande-Silvana Vecchio: A hét főbűn. A bűnök középkori története

Az emberről és társas viszonyairól folytatott középkori elmélkedések középpontjában Nagy Szent Gergely szavaival élve a "a bűnök rettentő sokasága" állt, amely királynőjük, a kevélység vezette seregként intéz összehangolt támadást a szív ellen. A pusztító hadak alvezéreiként szolgáló főbűnöket végeláthatatlan csapatokban követik a többiek: a haragot a viszály, a felfuvalkodottság, a sértés, a lárma, a felháborodás és a káromkodás, a torkosságot az ostoba vidámság, a pojácaság, a tisztátalanság, a szószátyárság, az értelem eltompulása és így tovább.
  • - kovácsy -
  • 2011. október 6.

A mosolygó püspök - Görög Staub Károly-Patay Géza: Wekerle Sándor

"Divatban vagyok, mint a krinolin" - mondogatta önironikusan az 1890-es évek elején a korabeli magyar politika sebesen emelkedő csillaga, Wekerle Sándor, ám tévedett, hiszen országos népszerűsége jócskán túlélte a kámvás rokolya módiját. A pénzügyi zseniként azonosított politikus, a móri gazdatiszt fia ugyanis mindösszesen háromszor viselte a miniszterelnöki tisztséget hazánkban.

Gyilkosok jelmezbálja - Bűnügyi kalandok a klasszikus magyar ponyvában

Egy angol kastély ódon falai között minden éjszaka velőtrázó kacaj borzolja a lakók hátát, folyosóin hol egy halálfejes kísértet, hol egy kísérteties tibeti szerzetes szedi áldozatait. Eközben a hírhedt szuperbűnöző, Skorpió London gazdag polgárait öldökli, az átváltozóművész, Vörösbegy párizsi ficsúrok zsebeit fosztogatja, egy álmos riporter vagy egy morcos nyomozó pedig gyilkosságok szövevényes szálait bogozza ki Amerikában. A Fapados Kiadó A magyar ponyva klasszikusai sorozatában megjelent bűnügyi történetek stílusukban, történeteikben elütnek ugyan egymástól, de több közös elem is felbukkan bennük. Mindannyian távoli országokban kalandoznak, cselekményüket annak a vidéknek a díszletei közé helyezik, amelynek bűnügyi irodalmából a legtöbbet kölcsönöztek, rejtélyeik az irreálissal kacérkodnak, fő elemük az álruhákkal, színjátékokkal megtervezett bűntények, bűnözőik pedig a furmányos megtévesztések nagymesterei. Valóságtól elrugaszkodott, pergő kalandokkal szórakoztatnak. Rodriguez Ödön (Barsi Ödön, E. A. Rodriguez és számos más név alatt), Moly Tamás és Aszlányi Károly (Kirk Van Hossum) műveiből válogattunk.
  • Ruprech Dániel
  • 2011. október 6.

A halogatás mestere

József Attila, Karinthy, Kuncz Aladár, Arthur Koestler, Déry Tibor barátja, a legjelesebb magyar irodalmárok által igen nagyra becsült, szinte tévedhetetlen kritikus, Kafka első magyar monográfusa - ma a nevét is csak a legolvasottabbak ismerik.
  • Bán Zoltán András
  • 2011. október 6.

"Robbannia kell!"

A kortárs avantgárd meghatározó figurája, költő, hangköltő, performer, művészeti író, az ELTE olasz tanszékének oktatója. Egy másik ember című "eszmélkedéstörténeti emlékirata" kapcsán kérdeztük az undergroundról, az avantgárd és a populáris kultúra viszonyáról.
  • Urfi Péter
  • 2011. október 6.

"Nem álltam ellen" - Egressy Zoltán író

Nem csupán műfaji kiruccanás volt a két évvel ezelőtti novelláskötet: idén már egy regényt is letett az asztalra Egressy Zoltán, aki jó ideje nem írt egész estés színdarabot, noha több mint száz bemutatóval a háta mögött ő a leggyakrabban játszott élő magyar drámaíró. Lustaságról, pokoljárásról és a siker unalmasságáról is beszélgettünk vele.
  • Nagy Gergely Miklós
  • 2011. szeptember 29.

Túlélni Oroszországot

Új regénye, az Imágó megjelenése alkalmából járt Budapesten - az elvárásokról, a kritikáról és a börtönben ülő Hodorkovszkijról kérdeztük.

"Az anarchia az erősségünk"

Népünk és kormányunk mostanában meglehetősen gyanakvó, hogy azt ne mondjuk: ellenséges a bölcsésztudományokkal szemben. Annak mi haszna van? - teszik fel a kérdést. Szerencsénkre volt kit megkérdezni: egy hétig a világ egyik legismertebb bölcsésze tartott előadásokat az ELTE BTK-n, ezzel a címmel: Mire valók, és mit érnek ma a humántudományok?
  • Urfi Péter
  • 2011. szeptember 22.

A csend és az idő - Attalai Gábor (1934-2011)

Hirtelen halálával a művészettörténet-írás ismét elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy még elsődleges források alapján, a művész részvételével, az általa nyújtott szükségszerű korrekciók segédletével állítsa össze a róla szóló monográfiát, katalógust. A megkésettséget jól illusztrálja, hogy egy fiatal művészettörténész (Fehér Dávid) épp hogy elkezdte volna ezt a munkát, de már nem tudta Attalai életében befejezni. Ezt a lehetetlen állapotot az a tény illusztrálja legszemléletesebben, hogy műveinek gyűjteményét nem valamely művészettörténész állította össze, hanem St.Auby Tamás - épp a hiánypótlás szándékával megvalósított - multimediális archívuma, a Hordozható Intelligencia Fokozó Múzeum (HI2M) tartalmazza. A HI2M azonban a hatvanas-hetvenes évek progresszív művészetének a vetített gyűjteménye, így már az időkorlát miatt sem lehet teljes egy egész életmű vonatkozásában, még ha egyedülálló módon meg is teremti Attalai tevékenységének kortársi kontextusát.
  • Kürti Emese
  • 2011. szeptember 1.

A nemzet színe - Mikszáth parlamenti karcolatai

A magyar országgyűlés a XIX. század végén sem számított a felhőtlen szórakozás otthonának, ám hála Mikszáth karcolatainak, az utókor mégis derűsen emlékezhet vissza a Sándor utcai képviselőházra. A Tisztelt Házra, ahol még elhangozhatott e kancsi békeszólam: "Mindnyájan egy anyának vagyunk a testvérei!"

A kétezres évek emlékműve - A TóPARK-torzó

Budapest legnagyobb köztéri képzőművészeti installációja léptéke és látványos elhelyezkedése ellenére sokak figyelmét elkerülte eddig. Nem csoda, hiszen sokáig úgy tűnt, ingatlanfejlesztésről van szó.
  • Szemerey Samu
  • 2011. augusztus 25.