Pamela Anderson nagy visszatérésében összemosódik a szerep és a színész

Mikrofilm

Az utolsó táncosnőben Pamela Anderson saját maga egyfajta alteregóját játssza, alakítása pedig közel járt ahhoz, hogy Oscar-jelölést kapjon. Ám Gia Coppola filmje túlzottan ragaszkodik a főszereplője és főhőse közötti párhuzamokhoz.

Pamela Andersonról a legtöbb embernek valószínűleg a Playboy-címlapok és a Baywatch jutnak eszébe. A nyuszis magazin borítóján először 1989-ben, 22 évesen szerepelt, míg C. J. Parkerként 26 évesen mutatkozott be az ikonikus sorozatban, amelyben öt évadon keresztül játszott. Pamela Anderson azonban ma már 57 éves, és nem szeretné, ha örökre nyuszis lányként és piros fürdőruhás vízimentőként emlékeznének rá, ezért az elmúlt években keményen dolgozott azon, hogy átalakítsa imázsát.

A színésznő 2023-ban Szeretettel, Pamela címmel adta ki önéletrajzi könyvét, ugyanebben az évben pedig a Netflixen is kijött róla egy dokumentumfilm Pamela közelről címmel. A hasonló, hírességek életét bemutató dokuk manapság nagyon megszaporodtak (és mint ebből a korábbi cikkünkből kiderül, mindez a hagyományos dokumentumfilmek rovására is megy), Anderson filmje azonban több volt, mint egy hírnevet nézettségre váltó, üres mozgóképes memoár. A film ugyanis azt mutatta be, hogyan lesz meghatározó a férfi nézőpont egy nő életében, majd szorít ki abból gyakorlatilag minden egyebet.

Modellként Anderson azért műttette meg mellét, majd esett át több más beavatkozáson is, hogy így feleljen meg annak a képnek, amit egy címlaplánytól elvártak, nemsokára viszont rá kellett jönnie, hogy az ő személye már teljesen eltűnt és lényegtelenné vált a „Pamela Anderson” nevű szexszimbólum árnyékában. Ettől a képtől próbált elszakadni könyvével, dokumentumfilmjével vagy például azzal a döntésével, hogy 2023 óta nem hord sminket – szeretné, ha megítélését, kinézetét immár nem a férfiak nézőpontja, hanem ő maga határozhatná meg. 

Hogy mindezt megértsük, még visszább kell mennünk azonban az időben, ahhoz a dologhoz, ami Pamela Andersonnal kapcsolatban a legtöbbeknek beugrik: a szexfilmjéhez. 1995-ben ugyanis kiszivárgott az akkori férjével, Tommy Lee-vel készített házi pornóvideójuk, amely a kilencvenes években, internet nélkül is elképesztő sebességgel terjedt el a világban. Míg Tommy Lee bármiféle negatív hatás nélkül megúszta az esetet (merthogy ő ugye egy rocksztár), Anderson a mai napig nem tudta levakarni magáról a kétes hírnevet – ez is sokat elárul arról, mennyivel gyengébb a nők érdekérvényesítése, és milyen kettős mércével kell szembenézniük. De ha ez nem lenne elég, 2022-ben Pam és Tommy címmel minisorozat is készült a világ leghíresebb szexvideójának történetéről, amely gyakorlatilag ugyanazt tette Andersonnal, mint a szexfilm: a testéből és a botrányából kreált bevételt úgy, hogy neki semmi beleszólása nem volt a dologba. Erről és a filmről ebben a korábbi cikkünkben írtunk bővebben.

Hogy mindez miért lényeges Pamela Anderson új filmjével, Az utolsó táncosnővel (The Last Showgirl) kapcsolatban? Leginkább azért, mert a film nagyon is rájátszik a főhőse és az azt alakító Pamela Anderson közötti párhuzamra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.