Egészen drámai képet fest a magyar gazdaság beruházások teljesítményéről szóló statisztikai sora. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb közlésében olvashatóan 2025 első negyedévében a szezonális hatásoktól kiigazított új érték 11,8 százalékkal volt alacsonyabb az egy évvel korábbi azonos három hónapinál. Az előző negyedévhez képest 3,4 százalék a csökkenés.
A KSH által közzétett ábra jól érzékelteti, hogy mekkora vesszőfutást szenved el a hazai gazdaság immáron tíz negyedéve.
A sokféle makrogazdasági adat közül a beruházások volumenéből lehet következtetni egy ország jövendő kilátásaira is. A 2022 vége óta megállíthatatlanul zuhanó index láttán egyetlen szóval jellemezhető a helyzet: jövőtlenség – legalábbis az előttünk álló pár évben garantálhatóan.
A KSH egy másik mutatója 2021 negyedéveinek átlagához képest méri az adatokat – ez csaknem mínusz 25 százalékon áll most, és ebben benne van 2022 első kilenc hónapjának még emelkedő trendje is. Sok évnyi elmaradó befektetésből pedig aligha várható növekedés. Igaz, amikor rövid idő múlva termelni kezd a BMW debreceni és a kínai BYD szegedi üzeme, az látványosan fogja megtolni a GDP-t, de ennek általános gazdasági, és főleg lakossági reálhatása egy jó ideig még nem lesz.
A KSH magyarázata szerint a beruházások csökkenéséhez a legnagyobb mértékben a feldolgozóipar, valamint a szállítás, raktározás járult hozzá. A visszaesést az ingatlanügyletek, illetve az energiaipar növekvő beruházási aktivitása mérsékelte. A feldolgozóipar magában foglalja a húzóágazattá emelt autógyártást is, benne a jövő zálogának kiszemelt elektromos járművek és akkumulátorok előállítását is, amely beláthatatlan mélységbe zuhant az elmúlt időben.
Megemlítendő még az infrastrukturális beruházások satufékje, amely elsősorban annak következménye, hogy az uniós utalások majdhogynem leálltak. A 2021–2027-es EU-költségvetésből Magyarországnak megítélt összes támogatás majdnem 19 600 milliárd forint (49 milliárd euró) volt, ebből jelenleg mintegy 9 100 milliárd forint hozzáférhető – ebben a területfejlesztési pénzek egy része és az agrártámogatások egésze van benne. Az Európai Bizottság felfüggesztett 7800 milliárdot; 2700 milliárd forint pedig végleg elveszett – írtuk részletgazdag összeállításunkban néhány hete.
A mindeddig zökkenőmentes repülőrajtról beszélő hivatalosságok közül a gazdaságért felelős Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter még most is rendkívül derűlátó, egy csütörtöki konferencián arról beszélt, hogy rövid távon a fogyasztásvezérelt, hosszú távon viszont újra a beruházásvezérelt növekedésre kell alapoznunk.
Nagy ugyanakkor az elmúlt évek egyetlen makrogazdasági adatát sem tudta előre megbecsülni. Sem a bruttó hazai termék (GDP), sem az infláció éves indexét nem látta előre a költségvetésekben. A GDP-t például 2023-ban és 2024-ben egyaránt 4,1, illetve 4 százalékra várta, amelyekből mínusz 0,9 és plusz 0,6 lett. Az áremelkedést három éve három százalékra tervezték, ehelyett 14,5 volt a tényszám, 2023-ban 5,2-re válaszolt a valóság a 17,6 százalékos rekordadattal. A gazdaság idei teljesítményét az elmúlt két évi bukta ellenére 3,4 százalékra jövendölték tavaly év végén, bár ennek leírása után bő negyedévvel máris 2,5-re faragták le, amit a legderűlátóbb elemzői vélemény is erősen eltúlzottnak vél. Az első negyedévi 0,4 százalék láttán megint rámutatva a beruházások makacs mínuszaira már inkább az a kérdés, hogy lesz-e bármilyen növekedés 2025-ben.
Ezek a folyamatok, illetve amelyek ezek mögül előbukkannak, már láthatóan beszüremkedtek a családok esti beszélgetéseibe is. Ahogyan a Policy Solutions legfrissebb, átfogó felméréséből kiderül, Orbán országlásának másfél évtizedéből a legsikeresebbnek tartott intézkedések sorában egy kivételével inkább a propaganda által sulykolt jótettek állnak (13. havi nyugdíj visszaállítása, rezsicsökkentés, migráció megállítása és a háborúból kimaradás), a családtámogatási rendszer is legfeljebb a felsőbb osztályok kézzelfogható előnye. A legproblematikusabb jelenségek viszont mind-mind húsbavágók: egészségügy, megélhetési költségek, alacsony fizetések, túl nagy társadalmi különbségek a gazdagok és a szegények között. És a korrupció, amely a megélhetés jelentősen romló érzékelésének hullámain előretört az előző évekhez képest.
