Túlvilági bedekker - Dante: Isteni színjáték

Ezt most nagyon eltalálták. Pedig rosszat sejtettem.

Nem vagyok egy hangoskönyvfan, rémes tapasztalatokat szereztem a Magyar Elektronikus Könyvtár hangzóanyagként közzétett klasszikusaival, az Isteni színjáték meg sem elsőre, sem másodikra nem tűnik könnyű esetnek. Már csak azért sem, mert az iskolában megtanítják, hogy a világirodalom ezen hófödte csúcsaihoz csak félve és reszketve közelíthetünk, amit úgy fordít le magának az egészséges lélek, hogy jobb az ilyet messze elkerülni. A Komédia valóban alkalmas megfélemlítésre: a középkor betetőző, enciklopedikus műve, amely puszta terjedelmével, formai tökélyével (a háromszor harminchárom plusz egy a ráadás énekkel, az egyenként 33 szótagos, hármas rímképletű tercinákkal) is az isteni rend, az emberlakta evilág és az annak szerves részét, folytatását képező, de halandó szem elől elrejtett túlvilág egységének és teljességének monumentuma, az utolsó nagy szintézis, amelynek lebontását már Dante egy nemzedékkel fiatalabb kortársai megkezdték. (S már csak két évszázadot kellett várni, hogy jöjjön Luther Márton, és bedöntse az öröknek hitt építményt. A megigazulás egyedül hit által, vagyis a grátisz megváltás eltüntette a Purgatóriumot, és kiutat mutatott a bűnös lelkeknek a Pokolból.)

A maga idejében hallatlanul sikeres Komédiának mindig is az Inferno volt a legnépszerűbb része, ami a horrorműfaj tartós közkedveltségéről tanúskodik. És Dante valóban bámulatra méltó képzelőerővel népesíti be a pokol mind a kilenc körének valamennyi bugyrát, válogatott kínzásokat mérve az undok fajzatokra. Nem a katekizmust mondja fel: az Isteni színjáték meglepően személyes munka, első személyű bedekker, amelynek szerzője nemcsak, hogy saját úti élményeiről számol be, hanem egy nagy költői szabadsággal berendezett világ az, amelyet az 1300. év nagyhetében bejár maga választotta idegenvezetőivel. Úgy a Btk.-t, mint a dogmákat felülírva, mondhatni unortodox módon nevezi meg a vétkeseket, és osztja ki az ítéleteket, így a gyilkos (ha nem anya-) vagy az eretnek nála enyhébb megítélés alá esik a hízelgőnél (aki a szájáig érő szarban taposva bűnhődik), a képmutatónál és a rossz tanácsadónál.

A két CD-n kiadott hangoskönyv nem tartalmazza a teljes Komédiát, mégsem zanzásított változat: Babits klasszikus fordításában, Lukáts Andor mindenre ügyelő rendezésében, jól megválasztott részletekkel végigkalauzolja a hallgatót az egész túlvilágon, leghosszabban persze a Pokolban időzve. A szép tok Gustave Doré híres illusztrációjából készült. Mátyus Norbert bevezetője és utószava tömör és lényeglátó, kidolgozott világirodalmi vizsgatételként is nyerő lehet; a Magyar Dantisztikai Társaság elnökségi tagja nemcsak megírta, hanem el is mondja saját szövegét, s ez a látszólag lényegtelen különbség sokat tesz a hitelességért és az értelmezésért. Ahogy az sem mindegy, hogy Gyöngyössy Zoltán fuvolajátéka nem aláfestő kísérőzene, hanem intermezzóként tagolja a művet, és hangol rá a következő részre. Kolovratnik Krisztián előadása pedig nem pusztán élvezetes, hanem azzal lep meg, milyen tisztán kihallható élvezettel mondja Dante és Babits szövegét. És ez az élvezet ragadós.

Kossuth/Mojzer Kiadó, 2011, 2990 Ft