1. Varga Mátyás: parsifal, parsifal (Magvető, 2011) - 73 pont
2. Láng Zsolt: Bestiárium Transylvaniae IV. A föld állatai (Kalligram, 2011) - 54 pont
3. Tóth Krisztina: Pixel (Magvető, 2011) - 51 pont
4. Nádas Péter: Fantasztikus utazáson (Jelenkor, 2011) - 34 pont
5. Lator László: A megmaradt világ (Európa, 2011) - 33 pont
6. Spiró György: Kémjelentés (Magvető, 2011) - 31 pont
7. Schein Gábor: Éjszaka, utazás (Kalligram, 2011) - 26 pont
8. Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról (Magvető, 2011) - 24 pont
9-10. Kőszeg Ferenc: Múltunk vége (Kalligram, 2011) - 21 pont
Márton László: Te egy állat vagy! (Jelenkor, 2011) - 21 pont
11. Borbély Szilárd: Szemünk előtt vonulnak el (Palatinus, 2011) - 18 pont
Szavazóink: Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K. Kabai Lóránt, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szűcs Teri, Tarján Tamás, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.
A listás könyvek megvásárolhatók a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi út 14., fokusz [dot] budapest [at] lira [dot] hu) és az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45., www.irokboltja.hu).
Az elsőség nem lehetett kérdéses. Esterházy Péter azt írta az ÉS-ben (június 17.), hogy "egyszer később, évek múltán majd azt mondjuk: az a bizonyos könyvhét, amikor a parsifal, parsifal megjelent". Most tényleg esemény történt a magyar lírában, melyről el szoktam volt minden alkalommal mondani, hogy a legteljesebb érdektelenségben lép éppen be sokadik virágkorába. Varga Mátyás pannonhalmi bencés tanár könyve tényleg olyasmi, amiért egyszer hallgathatnak ítészeinkre, akik nem estek a fejükre: akár hiszik, akár nem, manapság jobbára verseskötetekben zajlanak irodalmunk fontos dolgai. Egyelőre csak ezt vegyék meg - most az egyszer még adjanak a dolognak egy utolsó esélyt. Titokzatosság és evidencia, finomság és nyerseség, mítoszi alaptörténet és véletlenségüknél megmaradó, épp ilyenként költői gesztusok magától értetődő, elementáris kapcsolata mutatkozik meg a szövegekben; megéri az elmélyülést, és különben is, elmélyülni jó: az idő egy másik tapasztalatát nyitja meg a versolvasás. Júniusban Esterházy mellett Ambrus Judit (ÉS, június 10.), majd a Prae-ben Molnár Illés, a Revizoron Sántha József próbálta megérteni - lényegében a saját elragadtatását. Ráadásul ez alkalommal visszafogottak voltak a listaalakítók, és tényleg csak a legeslegfontosabb lírai történésekre hívták fel a figyelmet: Varga Mátyásén kívül Schein Gábor kötetére, az Éjszaka, utazásra, amely egy méltatlanul méltatatlan költői pálya csúcsa. Halk radikalitása távolról érintkezik is Vargáéval - Szegő János és Borbély Szilárd komolyan mérlegre tették az ÉS-ben (július 1.).
Láng Zsolt Bestiárium-tetralógiájának záróregényét az ÉS Károlyi Csaba szerkesztő mellett Margócsy Istvánnal, Radnóti Sándorral és Takáts Józseffel felálló kvartettje beszélte át a legalaposabban utolsó találkozásuk alkalmával (július 8.), és nagyjából abban egyeztek meg, hogy a túl sok ambíció és a túl sok műfaj (iskolaregény, bestiárium, romániai rendszerváltásregény stb.) szétfeszíti a munka egységét, s csak a részletszépségek maradnak. Azok viszont szavazóink szerint bőséges számban, mert így is érdemesítenek az ezüstre - és valóban, a hallatlan gazdagság legalább annyira előnye, mint hátránya a könyvnek. Tóth Krisztina szorosan Láng nyomában marad Pixel című kistárcakötetével, mely azt próbálja kikísérletezni, hogyan építhető fel egy szöveg úgy, hogy laza összefüggései túlmutassanak az egyes szövegeken, de anélkül, hogy végül összeállnának valami tovább már nem forgathatóvá, nem szemlélhetővé - anélkül tehát, hogy minden a helyére kerülne. A könyv számos rajongója mellett - a nálunk recenzeáló Horváth Györgyi volt talán a legfrappánsabb köztük (június 30.) - immár fanyalgók is szót kértek: Bazsányi Sándor listatársunk itt-ott kissé tudálékosnak vélte, Lengyel Imre Zsolt pedig komolyan leteremtette a Műútban (2011027.). A többi az önök dolga, bár már nyilván rég túl vannak rajta.
Nádas Péter esszéiről szólva Bagi Zsolt (ÉS, 2011. június 10., ugyanitt Bacsó Bélának is vannak megfontolandó mondatai) mindent elmond, amit pár mondatban el lehet mondani a tárgyról: "A Fantasztikus utazáson esszéi kritikus időpontban születtek: 2006 és 2010 között, a magyar modernizáció 'harmadik nagy kísérletének' (75. o.) csődje idején. Ismét csak a Párhuzamos történetek modellje működik bennük: a modernizáció csődje azt jelenti, nem sikerült megtörni a régi rend és az új rend közötti kontinuitást. Ahogy '45-ben nem sikerült, úgy most sem. Ha a Párhuzamos történetek két magyar diktatúra kontinuitásának kiábrándult regénye, akkor a Fantasztikus utazáson a demokratikus átmenetre vetett kiábrándult tekintet". Hűséges olvasóink örömmel fogják majd felfedezni a könyvben a lapunkban tavaly karácsonykor megjelent Ortutay-írást; ezenkívül sok örömük - legalábbis a felhőtlen fajtából - nem lesz.
Lator László, a műhelykritika, műhelyszempontú verselemzés legnagyobb élő mestere, a vers mély és belső ismerője A megmaradt világ címen bölcs és szép önéletrajzot írt, egy beteljesedett, érvényes élet és életmű könyvét, melyet CD-melléklet egészít ki Kelevéz Ágnes életútinterjújával. Az Európára jellemző igényességgel készült kiadvány. Spiró Kémjelentése legszebb darabjaiban a soha kellőképp nem értékelt nagy novellistát, az Álmodtam Neked szerzőjét idézi, pár szövege az elmúlt évtizedek legszebb magyar kisprózái közé tartozik. A nagyregények és drámák szerzőjét talán most ismerhetné meg széles közönsége a legjobb magyar novellisták egyikeként. Dömötör Ági remek kritikában dicsérte az Origón a szerzőt, Tarján Tamás ugyanezt tette a Revizoron, így nem kell beérniük e sorok írójával, aki a június 3-i ÉS-ben lelkendezett. Ami Parti Nagy Lajos könyvét, Az étkezés ártalmasságárólt illeti, Sántha József a Revizoron e kötetnek is szánt pár - ezúttal a retorikus ötlettelenséget, önjáró nyelvi ötletelést kárhoztató - sort, míg Angyalosi Gergely filozófiai mélységeket lát az ÉS-ben (július 22.). Köztük tesz igazságot Turcsányi Sándor e mértékadó hasábokon, aki észlel ebből is és abból is egy kicsit (július 7.). Kőszeg Ferenc elévülhetetlen érdeme, hogy az elmúlt években szakított időt megeleveníteni a derűsen anekdotikus bölcsességközvetítés nagy magyar irodalmi hagyományát lezseren figyelmes stílben - nem véletlenül értekezik a Prae-n új könyvével kapcsolatban Fehér Renátó kamaszos nagypapáról. Múltunk vége című kötete tartja a megszokott színvonalat. Márton László Te egy állat vagy! című újabb novelláiról pedig tárgyához méltó mesterkritikát tett közzé Bárány Tibor Az állat én vagyok címmel a napokban (ÉS, szeptember 23.), ami azért is biztató, mert jelzi, hogy annak ellenére, hogy a Magvető Kiadó dolgozójává vált Szegő János megválik a listától és a kritikusi pályától, a magyar kritikai szóvicctermés megszokott bőségét nem fenyegeti komoly veszély. Ha Bárány sem csinál kedvet a dologhoz, akkor tudják mit, ne vegyék meg!
Bár Borbély Szilárd maga négy beválogatott művét könyvdrámának tartja (hogy verskötet, novella, regény, tárca és esszé után végül ilyen is akadjon), éppenséggel hozzájárulhatnának a magyar színjátszás megújhodásához, már ha olyan időket élnénk, amikor a színháznak ez a legfőbb gondja. Erről a kötetről tájékozódván Gerold László kínál fogódzót (ÉS, augusztus 26.), valamint e sorok minden lében kanál róvója (Műút, 2011027). Ráadásként Szécsi Noémi Nyughatatlanok című érdekes, okos, szellemes új történelmi regénye is kijött nemrégiben, pont olyasmi, aminek végre meg kéne hoznia számára a rég aktuális zajos közönségsikert. Szóval minden józan számítás és többszöri előzetes figyelmeztetés ellenére még mindig rogyásig írnak és nyomtatnak ki könyvet e kies honban, ami újólag is népünk törhetetlen életerejét bizonyítja, és a legszebb reményekre jogosít azokra a közeli időkre, amikorra elmúlik felőlünk a vénasszonyok nyara.
