Könyv

Furcsa, zavarba ejtő, sőt, talán bizarr nosztalgiákat is keltő élmény Eco eredetileg 1990-ben (angolul és olaszul) megjelent, de magyarra csak 23 év késéssel, tavaly lefordított szemiotikai kötetét kézbe venni. Hiszen ma már aligha van olyan komoly nyelvész vagy irodalmár, aki ne tudna különbséget tenni azon két állítás között, hogy egy szöveg értelmezési lehetőségei elvileg végtelenek, illetve hogy egy szöveg bármiképp értelmezhető.

Lehet, hogy Westeros nem egy Középfölde, de A tűz és jég dala, George R. R. Martin fantasysorozatának népszerűsége ma már vetekszik Tolkien főművével. Sokat tett e világméretű rajongásért a könyvek alapján készült tévésorozat, a Trónok harca is. A Santa Fében élő szerzőt telefonon értük utol, hogy kardokról és túlvilági létről, Aragorn szexuális életéről és a Biblia legmenőbb fantasy-sztorijáról diskuráljunk.

Május első vasárnapján Pelenka és irodalom címmel szervezett beszélgetést a Bálint Ház. A délutánon a gyereknevelés és az irodalom, az anyaság és alkotás, a születés és a halál összefüggéseiről esett szó.

"Csak két ember van, aki igazán él, aki igazán ember. A költő az egyik, a másik az államférfiú" - idézi a szerző Asbóth Jánost, kommentár nélkül. Ha ez igaz lenne, akkor Kukorelly Endre, a Lehet Más a Politika nevű párt egykori képviselője két évig az élet császára lett volna. A könyvéből nem így tűnik.

"Napokon át tudom olvasni a Bibliát, Homéroszt és a Dylan Dogot anélkül, hogy elunnám magam." Nem kisebb személyiség, mint Umberto Eco helyezte ilyen hízelgő kontextusba az egyik legnépszerűbb, majd harminc éve futó olasz képregényt.

Jonathan Franzen ügyében jelenleg rohammunka folyik az Európa Könyvkiadónál. Művei lefordításával sokáig késlekedtek, még azt is átaludták, amikor az író harmadik regénye, a 2001-es The Corrections fenomenális szakmai és közönségsikere nyomán Franzent nemzedéke legjelentősebb írójának kiáltották ki Amerikában. (Amivel a ringből kiverhetetlen nagy öregek, a hatvanas-hetvenes évekből itt maradt, máig lenyomhatatlan titánok, Thomas Pynchon, Philip Roth, Don DeLillo és az akkor még élő Saul Bellow és John Updike rangjára emelték a negyvenkét éves Franzent.) Végül "az évszázad regényeként" aposztrofált új világsiker, a 2010-es Freedom fújt riadót: 2012 tavaszán Szabadság címmel megjelentették, s még ugyanebben az évben nagy sietve a The Correctionst is kihozták karácsonyra, Javítások címmel.

Vigyázz, ez a regény nem fog nyugton hagyni. Ha elkap a gépszíj, és végigolvasod huszonnégy óra leforgása alatt, utána meg fogja terhelni a lelkiismeretedet. Kételyeid is támadnak. A mű narratív struktúrája nem meggyőző. Nincs az a zseni, aki ilyen hoszszan, részletesen, megfontoltan tudna mesélni az életéről, mint itt a fő elbeszélő teszi, kész irodalmi szőttest szőve, és nincs az a hallgató, aki kivilágos kivirradtig ilyen mély koncentrációval tudná hallgatni másvalaki élettörténetét, mi több, az egészet memorizálni, megkomponálni és precízen papírra vetni. Jó, közben beleizgulsz a történetbe - na, de mit ér ez, ha az eresztékek ropognak?

A hard-boiled krimik sémáját intellektuális és filozofikus módon újraíró Magas tenger főhőse elvetélt bölcsészből lett nyomozó.

Lotterfeld (azaz Király Ferenc) második regényében a világvége jókora bummal érkezik: az emberiségre rászabadul történetének összes képzelt kreatúrája, hogy pontot tegyen az egész hercehurca végére.

Ő írta A tűz és jég dala című regényfolyamot, melyből napjaink legmenőbb tévésorozata, a Trónok harca készült. A Narancs legfrissebb számában kardos-szexes nagyinterjút olvashatnak a világhírű fantasy íróval. Kis ízelítő következik.

Hogyan lehet ma Magyarországon egy kisgyerekkel szeptember 11-éről beszélni? Milyen rezonanciákat kelt a New Yorkban élő, egyiptomi származású kisfiú, Nasszír története, akinek a feltámadó iszlámellenes indulatok miatt örökre megszakad a barátsága Johnnal? Átélhető, transzformálható sztorit várunk előítéletekről, elfogadásról, olyan témákról, amelyek az ajánlott 8 év feletti korosztályban mindennaposak. Csalódnunk kell.

Meghalt Gabriel García Márquez, a Száz év magány Nobel-díjas írója. Munkatársunk az író alapítványa jóvoltából járt márciusban Kolumbiában, ahol felkereste a Márquez-kultusz főbb állomáshelyeit: az író szülőhelyét és pályakezdésének helyszíneit. Élménybeszámolójával búcsúzunk.

Lapunk színikritikusának regénye kapta az elismerést, de a többi díjazotthoz is lesz egy-két szavunk.