Könyv

Erős kezdés

Babiczky Tibor: Magas tenger

  • Pogrányi Péter
  • 2014. április 27.

Könyv

A hard-boiled krimik sémáját intellektuális és filozofikus módon újraíró Magas tenger főhőse elvetélt bölcsészből lett nyomozó.

A műfajhoz tapadó olvasói elvárásoknak megfelelően negyvenes, kiégett, sok alkoholt (sört és whiskyt) fogyaszt és magányos. Kemény stílusa mögött bűntudattól gyötört ember: közhelyesen klasszikus figura, mégis összetett jellem. Olvasott, művelt fickó, akinek szinte minden élethelyzetben beugrik egy idézet, sok zenét hallgat és ismer (Debussytől a Slayerig, a Stabat Matertől a Metallicáig). Hamar kiderül az olvasó számára, hogy a bűncselekmények felderítése a regény intenciója szerint csupán díszlet, az igazi nyomozás terepe főhősünk saját múltja, saját sorsa. A társadalomkritikus tömegfilmekhez hasonló dichotómiák szerint gondolja el a világot, de ez nem tűnik erőltetettnek: a populáris és az elitkultúra vonatkozásai, a "magas" és a "mély" magától értetődő természetességgel fonódik egybe stilisztikailag és tematikai értelemben egyaránt.

Egy ideig az idő tűnik kulcsmotívumnak ("Az időt nem érdekli az idő"), majd a látszat, a szerepjátszás és a halál tapasztalata felől megközelített test. Az ordító belső magányhoz képest "a külső világ csak káprázat, egy nagy semmi, az emberek pedig bábok, mozgó díszletek egy mozdulatlan, unalmas színdarabban." Az elbeszélő szólamától látszólag markánsan elkülönülnek a nyomozó folyamatos és alapos önreflexióról tanúskodó gondolatai, de itt-ott szétszálazhatatlanul összefonódnak vele: ez a narráció módjából adódik. A nyomozó utálja a világot, cinikus, de eközben saját cinizmusát is utálja. Frappáns aranyköpésekben fogalmazza meg élettereinek - a kocsmáknak és kávézóknak - esszenciális lényegét. Vagy a bűn természetét sommázza: "Fölösleges a bűn nyomába eredni - gondolta. A bűn elénk jön és felkínálja magát." Vagy a látszatorientált világ kritikájával szolgál: "Mennyi szánalmas emberi roncs. Mennyi lustaság. Mennyi semmibe tartó mozdulat és szó. Emberek és házak. A házaik. Kívülről szépek." A regény metafizikus tekintete számára evidencia a külső látszat és a belső lényeg ellentéte, ami az egyén és a közösség, az én és a világ viszonyában is adott. A látszat: az "autók hangyavonulása", a sietős emberek áradata (nem véletlenül jut eszünkbe a Mátrix), míg "az egész mögött" ott van a bűnök, bűnesetek világa, ami - a nyomozó szerint - mindig a szexualitásról, a testről szól, jóllehet ez "nem a test hibája". "De ki merné ma azt állítani, hogy többnek érzi magát puszta testnél?" - ad hangot fenomenológiai ihletésű kételyeinek.

Babiczky Tibor első regénye alapos, átgondolt munka. Fogyasztható könyvet írt, ami egy centit sem enged a gagyi tomboló előretörésének. Pedig a "magas tenger", ami eláraszt dagálykor, tényleg senkit nem hagy levegőhöz jutni. Ez a könyv pedig nekünk szegezi a végső kérdéseit, amelyek még az örök egzisztenciális dilemmáknál is fullasztóbbak: "'Hol rejtőzik a hazugság bennem?' - töprengett a nyomozó. 'És hol a valódi arcom?'"

Magvető, 2014, 174 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.