Végre egy jó hír: Tompa Andrea Artisjus-díjas

  • narancs.hu
  • 2014. április 16.

Könyv

Lapunk színikritikusának regénye kapta az elismerést, de a többi díjazotthoz is lesz egy-két szavunk.
„A szerző eredetileg színikritikusként gyűjtött babérokat, de aztán – úgy negyven körül – hirtelen egy nagyívű regénnyel állt elő... s akkor most itt van, nem telt bele három esztendő, itt ragyog előttünk immár második regénye is, ez a furcsa című és még furcsább alcímű remekmű, a Fejtől s lábtól (Kettő orvos Erdélyben)” – írja laudációjában Báthori Csaba, amihez örömmel tesszük hozzá, hogy ezen színikritikák jó része tavaly szeptember óta a Magyar Narancsban jelenik meg. De nemcsak kritikákat, hanem publicisztikákat és interjúkat is közöl nálunk Tompa Andrea – hogy messzebb ne menjünk, a holnapi számban Ascher Tamással beszélget és a Nemzeti Színház nemzetközi fesztiváljának áttekintésére vállalkozik.
Háromszoros hurrá! Éljen Andrea!
A másik három díjazottban remek társaságra találhat szerzőnk. Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat idén Pintér Béla kapja, mégpedig ezért a drámakötetért. Pintér Béla és Társulatának legutóbbi, letaglózó előadásáról, a Titkainkról pedig, mit ad Isten, éppen Tompa Andrea írt kritikát.
Takács Zsuzsa

Takács Zsuzsa

Fotó: Valuska Gábor

A tavalyi verseskötetek közül a Tiltott nyelv szerzőjét, Takács Zsuzsát emelte ki a kuratórium. Ha valaki eddig nem olvasott volna Takács Zsuzsát, az saját jól felfogott érdekében álljon neki, most! Ha még mindig nem érez elég késztetést, olvassa el ezt az interjút. Mi szóltunk. Tavaly októberi irodalmi sikerlistánkon Takács Zsuzsa a 2., Tompa Andrea a 4. helyre futott be, tehát vélhetőleg kritikusaink okos gyülekezetének sincs ellenére a díjosztás irálya.
Havasréti József Szerb Antal-monográfiáját a laudátor, Grecsó Krisztián visszaeső jelleggel remekműnek nevezi – ez már azért valami, nem? Szörnyű mulasztásunkat, mármint hogy eddig nem adtunk hírt e nagyszabású vállalkozásról, jövő heti számunkban egy nagyinterjúval próbáljuk jóvátenni.
Mindenkinek gratulálunk – most már nincs más dolgunk, mint olvasni és olvasni.
Részletek a díjról, laudációk és életrajzok itt. Díjátadó április 23-án 17 órakor, az Artisjus székházában.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.