Könyv

Benjamin Black: A fekete szemű szőke

  • Kránicz Bence
  • 2018. július 21.

Könyv

Egészséges irodalmi kultúrákban a felkérésre írt krimi nem a megélhetés kedvéért összedobott kulimunka, hanem kellemdús passzió: a nagy – vagy legjobb esetben is közepes – író megpihen a szépírásban, és könnyű kézzel papírra vet egy karcsú, elegáns, okos detektívregényt. Íróként ilyen lehet a földi mennyország, amelybe az ír John Banville is bebocsáttatást nyert. Nemrég ugyanis Philip Marlowe-regényt írhatott az örökösök felkérésére, Philip Mar­lowe-regényt írni pedig bizonyára jobb, mint bármi mást csinálni.

Banville komoly ember, A tenger című regénye Man Booker-díjat nyert, de nem veti meg a krimit sem: Benjamin Black álnéven hét könyvet írt már egy Quirke nevű kórboncnok kalandjairól. Marlowe-regényében nem akart Raymond Chandlerebb lenni Raymond Chand­lernél, de pontosan érzi, hogyan érdemes megidézni a nagy előd stílusát. A főhős valójában romantikus lélek, kincstári cinizmusa és ballonkabátja csak páncél, amelytől új kliense, a fekete szemű szőke szépség könnyedén megszabadítja (Banville állítja, Chandler jegyzetei között találta a címet). Marlowe gazdagabb és színesebb jellem, mint egy Dashiell Hammett- vagy Mickey Spillane-hős. Ironikus és melankolikus alkat, az érett noir kényszerpályán mozgó palimadarai közé helyezhetjük őt. Félúton álldogál és cigarettázik. A jelentőségteljes álldogálások, cigarettázások és piálások mellett Banville kevésbé törődik azzal, hogy igazán izgalmas bűnügyet találjon ki, feltűnően sokszor említ például egy fel sem bukkanó szereplőt, úgyhogy annyira nem lepődünk meg, amikor kiderül róla ez-az.

Fordította: Roboz Gábor. GABO, 2018, 376 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.