Könyv

Vannak-e a politikai ügyeskedésnek erkölcsi határai, és ha igen, hol húzódnak ezek? Mi kellene legyen a szerepe az erkölcsi számonkérésnek a demokratikus politikában? Van-e okunk választott képviselőinken és a kormány tagjain számonkérni a jogon túli normákat, az erkölcs ingoványosnak tűnő alapjaira helyezkedve?

Nem volt a szerencse kegyeltje. Hogy zsidóként Auschwitzban meg akarták ölni, az „természetes”, ahogy Kertész Imre írná. De ahogy megúszta, az kissé sok a jóból, ha szabad frivol hangot megütni ezzel kapcsolatban.

Amikor elkezdtem írni ezt a cikket a Valós és valótlan című kétkötetes novellagyűjteményéről, Ursula K. Le Guin még élt.

Megjelent az év végén a második kötet is Gerevich József pszichiáter, addiktológus művészetpszichológiai írásaiból, amelyek művész és múzsa kapcsolatát elemzik egy-egy festményen keresztül.

Igazságtalan volna azzal vádolni Joe Hillt, hogy lényegében írt egy Stephen King-regényt, ám a Spóra főhajtásai a szerző édesapjának munkássága előtt túlmutatnak a felszínes kikacsintásokon.

Sok szempontból különös év volt 2017, és nem a legjobb értelemben. Az viszont kétségtelen, hogy – legalábbis ami a nyugati kultúrát illeti – a női jogok, a láthatóság és az esélyegyenlőség terén történtek előrelépések, noha az ideálistól bőven messze vagyunk.