rés a présen

Elvisznek a szavak

Jónás Tamás költő

  • rés a présen
  • 2018. március 8.

Könyv

rés a présen: Van „legfontosabb” köteted?

Jónás Tamás: A legutóbbi verseskötet (Törzs, 2016, Magvető) nem a legfontosabb, pedig illene annak lennie, de az a zűrzavaros túlírtság, ami rám annyira jellemző, talán a Lassuló zuhanásban jelenik meg leg­inkább. A prózák közül az első nagy összegzés, a Cigányidők már nem kapható, Fűzfa Balázs tervezi ugyan, hogy a 20 éves évforduló miatt újra kiadjuk, eddig én elleneztem. Fontos még az Apuapuapu, ez méltatlanul kevés figyelmet kapott, úgy érzem. Az e-könyvekben nem bízom, a netes, facebookos publikációkon is túl vagyok már, most a legfontosabbnak már nem a könyveket, hanem a személyes találkozókat tartom.

rap: Mit tudsz a közönségedről, az olvasóidról?

JT: Próbálom vagy önkéntelenül is folyik, hogy tipizáljam az olvasóimat, de nem szokott sikerülni. Bátortalanul elegyedem velük beszédbe, pedig gyakran megtalálnak az internetnek köszönhetően. De amíg én évek alatt borítottam rájuk sötét szekrényeim tartalmát, az övék egyszerre dől rám, és azzal nehezen lehet mit kezdeni. Ennyit tudok róluk: akik rendszeresen olvassák az írásaimat, azoknak egész biztos, hogy „tele a szekrényük”. Tudnék ilyesmit mondani, hogy a tizenéves kamasz, az ötvenes asszony, az elvált férfi – de minek. Aki személyesen akar velem találkozni, rávehet a Gólyára vagy a Stexre (VIII. kerületi kocsmák – a szerk).

rap: Február 16-án fellépsz az I. Kerekfest programján az A38 hajón. Mi a kapcsolódásod ehhez a fesztiválhoz?

JT: Ez a kétnapos fesztivál (február 15–16.) azzal az ambícióval indul el az idén, hogy értékes, izgalmas civil, cigányrendezvény legyen, ahol a legjobbak jelennek meg. Mind zenész. Engem kértek fel egyedül úgy, mint a szavak felelősét, hogy egy est erejéig szólaljak meg, jelenjek meg. Rögtön arra gondoltam, hogy nem, egyedül nem, mi több, akivel akarok, az se legyen cigány: így Másik Jánossal lesz közös irodalmi estünk, Jánosnak köszönhetően zenei betétekkel, effektekkel. Lehet, hogy meglepő, amit mondok: nekem a zene nem olyan fontos, ahogy azt mások talán emlegetni szokták. Elvisznek a szavak, ha dalokról van szó, és csak ritkán engedem meg a zenének, hogy a zsigereimre is hasson. Örökké védem magam, gyenge vagyok a jó zenéhez.

rap: Hol találkozhatunk még veled?

JT: Lakásban élek már pár éve, kevés dolog képes kimozdítani. Március 17-én azonban lesz még egy rendezvény. A Hoppál Mihály Band Aszinkron létezés címmel rakott össze dalokat, videókat. Születésnapi köszöntés és meglepetés lesz nekem is a Patyolat színháztermében, a Baross utca 85.-ben. A sok izgalmas dal, megzenésített vers között én is megszólalok egy-két verssel, prózával – ismétlem, nekem is meglepetés, még igazán a dolgom sem tudom. A Facebookon megtalálható könnyen az esemény, nagyon kíváncsian, izgatottan várom.

rap: Tervben van-e új kötet?

JT: Most csendes időszak van, írok, borogatom a magánéletem. Egy regényen dolgozom, azzal a hittel és ma már kétely nélkül, hogy 45 évesen és sok prózai tanulmány után elég érett vagyok már egy valódi nagyregényhez. A regény indítását már publikáltam is az Eső c. folyóiratban. Tessék megijedni: színdarabot szeretnék rendezni legközelebb.

rap: Miről álmodik a költő?

JT: Ez a költő a múltról álmodik. Öregnek érzi magát az egyébként egykorú pályatársai között is. Arról álmodik, hogy a csodák egyszeregyét újratanulhatja. De nem tanulhatja újra. Tehát marad az, amire még van esély: telefon vagy e-mail Hindi Zahrától: lakáskoncert-sorozatra hív Párizsba, persze magyarul fog énekelni Jónás-verseket. Mire való egy álom, ha nem ilyesmire?

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.