rés a présen

Elvisznek a szavak

Jónás Tamás költő

  • rés a présen
  • 2018. március 8.

Könyv

rés a présen: Van „legfontosabb” köteted?

Jónás Tamás: A legutóbbi verseskötet (Törzs, 2016, Magvető) nem a legfontosabb, pedig illene annak lennie, de az a zűrzavaros túlírtság, ami rám annyira jellemző, talán a Lassuló zuhanásban jelenik meg leg­inkább. A prózák közül az első nagy összegzés, a Cigányidők már nem kapható, Fűzfa Balázs tervezi ugyan, hogy a 20 éves évforduló miatt újra kiadjuk, eddig én elleneztem. Fontos még az Apuapuapu, ez méltatlanul kevés figyelmet kapott, úgy érzem. Az e-könyvekben nem bízom, a netes, facebookos publikációkon is túl vagyok már, most a legfontosabbnak már nem a könyveket, hanem a személyes találkozókat tartom.

rap: Mit tudsz a közönségedről, az olvasóidról?

JT: Próbálom vagy önkéntelenül is folyik, hogy tipizáljam az olvasóimat, de nem szokott sikerülni. Bátortalanul elegyedem velük beszédbe, pedig gyakran megtalálnak az internetnek köszönhetően. De amíg én évek alatt borítottam rájuk sötét szekrényeim tartalmát, az övék egyszerre dől rám, és azzal nehezen lehet mit kezdeni. Ennyit tudok róluk: akik rendszeresen olvassák az írásaimat, azoknak egész biztos, hogy „tele a szekrényük”. Tudnék ilyesmit mondani, hogy a tizenéves kamasz, az ötvenes asszony, az elvált férfi – de minek. Aki személyesen akar velem találkozni, rávehet a Gólyára vagy a Stexre (VIII. kerületi kocsmák – a szerk).

rap: Február 16-án fellépsz az I. Kerekfest programján az A38 hajón. Mi a kapcsolódásod ehhez a fesztiválhoz?

JT: Ez a kétnapos fesztivál (február 15–16.) azzal az ambícióval indul el az idén, hogy értékes, izgalmas civil, cigányrendezvény legyen, ahol a legjobbak jelennek meg. Mind zenész. Engem kértek fel egyedül úgy, mint a szavak felelősét, hogy egy est erejéig szólaljak meg, jelenjek meg. Rögtön arra gondoltam, hogy nem, egyedül nem, mi több, akivel akarok, az se legyen cigány: így Másik Jánossal lesz közös irodalmi estünk, Jánosnak köszönhetően zenei betétekkel, effektekkel. Lehet, hogy meglepő, amit mondok: nekem a zene nem olyan fontos, ahogy azt mások talán emlegetni szokták. Elvisznek a szavak, ha dalokról van szó, és csak ritkán engedem meg a zenének, hogy a zsigereimre is hasson. Örökké védem magam, gyenge vagyok a jó zenéhez.

rap: Hol találkozhatunk még veled?

JT: Lakásban élek már pár éve, kevés dolog képes kimozdítani. Március 17-én azonban lesz még egy rendezvény. A Hoppál Mihály Band Aszinkron létezés címmel rakott össze dalokat, videókat. Születésnapi köszöntés és meglepetés lesz nekem is a Patyolat színháztermében, a Baross utca 85.-ben. A sok izgalmas dal, megzenésített vers között én is megszólalok egy-két verssel, prózával – ismétlem, nekem is meglepetés, még igazán a dolgom sem tudom. A Facebookon megtalálható könnyen az esemény, nagyon kíváncsian, izgatottan várom.

rap: Tervben van-e új kötet?

JT: Most csendes időszak van, írok, borogatom a magánéletem. Egy regényen dolgozom, azzal a hittel és ma már kétely nélkül, hogy 45 évesen és sok prózai tanulmány után elég érett vagyok már egy valódi nagyregényhez. A regény indítását már publikáltam is az Eső c. folyóiratban. Tessék megijedni: színdarabot szeretnék rendezni legközelebb.

rap: Miről álmodik a költő?

JT: Ez a költő a múltról álmodik. Öregnek érzi magát az egyébként egykorú pályatársai között is. Arról álmodik, hogy a csodák egyszeregyét újratanulhatja. De nem tanulhatja újra. Tehát marad az, amire még van esély: telefon vagy e-mail Hindi Zahrától: lakáskoncert-sorozatra hív Párizsba, persze magyarul fog énekelni Jónás-verseket. Mire való egy álom, ha nem ilyesmire?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.