rés a présen

Elvisznek a szavak

Jónás Tamás költő

  • rés a présen
  • 2018. március 8.

Könyv

rés a présen: Van „legfontosabb” köteted?

Jónás Tamás: A legutóbbi verseskötet (Törzs, 2016, Magvető) nem a legfontosabb, pedig illene annak lennie, de az a zűrzavaros túlírtság, ami rám annyira jellemző, talán a Lassuló zuhanásban jelenik meg leg­inkább. A prózák közül az első nagy összegzés, a Cigányidők már nem kapható, Fűzfa Balázs tervezi ugyan, hogy a 20 éves évforduló miatt újra kiadjuk, eddig én elleneztem. Fontos még az Apuapuapu, ez méltatlanul kevés figyelmet kapott, úgy érzem. Az e-könyvekben nem bízom, a netes, facebookos publikációkon is túl vagyok már, most a legfontosabbnak már nem a könyveket, hanem a személyes találkozókat tartom.

rap: Mit tudsz a közönségedről, az olvasóidról?

JT: Próbálom vagy önkéntelenül is folyik, hogy tipizáljam az olvasóimat, de nem szokott sikerülni. Bátortalanul elegyedem velük beszédbe, pedig gyakran megtalálnak az internetnek köszönhetően. De amíg én évek alatt borítottam rájuk sötét szekrényeim tartalmát, az övék egyszerre dől rám, és azzal nehezen lehet mit kezdeni. Ennyit tudok róluk: akik rendszeresen olvassák az írásaimat, azoknak egész biztos, hogy „tele a szekrényük”. Tudnék ilyesmit mondani, hogy a tizenéves kamasz, az ötvenes asszony, az elvált férfi – de minek. Aki személyesen akar velem találkozni, rávehet a Gólyára vagy a Stexre (VIII. kerületi kocsmák – a szerk).

rap: Február 16-án fellépsz az I. Kerekfest programján az A38 hajón. Mi a kapcsolódásod ehhez a fesztiválhoz?

JT: Ez a kétnapos fesztivál (február 15–16.) azzal az ambícióval indul el az idén, hogy értékes, izgalmas civil, cigányrendezvény legyen, ahol a legjobbak jelennek meg. Mind zenész. Engem kértek fel egyedül úgy, mint a szavak felelősét, hogy egy est erejéig szólaljak meg, jelenjek meg. Rögtön arra gondoltam, hogy nem, egyedül nem, mi több, akivel akarok, az se legyen cigány: így Másik Jánossal lesz közös irodalmi estünk, Jánosnak köszönhetően zenei betétekkel, effektekkel. Lehet, hogy meglepő, amit mondok: nekem a zene nem olyan fontos, ahogy azt mások talán emlegetni szokták. Elvisznek a szavak, ha dalokról van szó, és csak ritkán engedem meg a zenének, hogy a zsigereimre is hasson. Örökké védem magam, gyenge vagyok a jó zenéhez.

rap: Hol találkozhatunk még veled?

JT: Lakásban élek már pár éve, kevés dolog képes kimozdítani. Március 17-én azonban lesz még egy rendezvény. A Hoppál Mihály Band Aszinkron létezés címmel rakott össze dalokat, videókat. Születésnapi köszöntés és meglepetés lesz nekem is a Patyolat színháztermében, a Baross utca 85.-ben. A sok izgalmas dal, megzenésített vers között én is megszólalok egy-két verssel, prózával – ismétlem, nekem is meglepetés, még igazán a dolgom sem tudom. A Facebookon megtalálható könnyen az esemény, nagyon kíváncsian, izgatottan várom.

rap: Tervben van-e új kötet?

JT: Most csendes időszak van, írok, borogatom a magánéletem. Egy regényen dolgozom, azzal a hittel és ma már kétely nélkül, hogy 45 évesen és sok prózai tanulmány után elég érett vagyok már egy valódi nagyregényhez. A regény indítását már publikáltam is az Eső c. folyóiratban. Tessék megijedni: színdarabot szeretnék rendezni legközelebb.

rap: Miről álmodik a költő?

JT: Ez a költő a múltról álmodik. Öregnek érzi magát az egyébként egykorú pályatársai között is. Arról álmodik, hogy a csodák egyszeregyét újratanulhatja. De nem tanulhatja újra. Tehát marad az, amire még van esély: telefon vagy e-mail Hindi Zahrától: lakáskoncert-sorozatra hív Párizsba, persze magyarul fog énekelni Jónás-verseket. Mire való egy álom, ha nem ilyesmire?

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.