rés a présen

Elvisznek a szavak

Jónás Tamás költő

  • rés a présen
  • 2018. március 8.

Könyv

rés a présen: Van „legfontosabb” köteted?

Jónás Tamás: A legutóbbi verseskötet (Törzs, 2016, Magvető) nem a legfontosabb, pedig illene annak lennie, de az a zűrzavaros túlírtság, ami rám annyira jellemző, talán a Lassuló zuhanásban jelenik meg leg­inkább. A prózák közül az első nagy összegzés, a Cigányidők már nem kapható, Fűzfa Balázs tervezi ugyan, hogy a 20 éves évforduló miatt újra kiadjuk, eddig én elleneztem. Fontos még az Apuapuapu, ez méltatlanul kevés figyelmet kapott, úgy érzem. Az e-könyvekben nem bízom, a netes, facebookos publikációkon is túl vagyok már, most a legfontosabbnak már nem a könyveket, hanem a személyes találkozókat tartom.

rap: Mit tudsz a közönségedről, az olvasóidról?

JT: Próbálom vagy önkéntelenül is folyik, hogy tipizáljam az olvasóimat, de nem szokott sikerülni. Bátortalanul elegyedem velük beszédbe, pedig gyakran megtalálnak az internetnek köszönhetően. De amíg én évek alatt borítottam rájuk sötét szekrényeim tartalmát, az övék egyszerre dől rám, és azzal nehezen lehet mit kezdeni. Ennyit tudok róluk: akik rendszeresen olvassák az írásaimat, azoknak egész biztos, hogy „tele a szekrényük”. Tudnék ilyesmit mondani, hogy a tizenéves kamasz, az ötvenes asszony, az elvált férfi – de minek. Aki személyesen akar velem találkozni, rávehet a Gólyára vagy a Stexre (VIII. kerületi kocsmák – a szerk).

rap: Február 16-án fellépsz az I. Kerekfest programján az A38 hajón. Mi a kapcsolódásod ehhez a fesztiválhoz?

JT: Ez a kétnapos fesztivál (február 15–16.) azzal az ambícióval indul el az idén, hogy értékes, izgalmas civil, cigányrendezvény legyen, ahol a legjobbak jelennek meg. Mind zenész. Engem kértek fel egyedül úgy, mint a szavak felelősét, hogy egy est erejéig szólaljak meg, jelenjek meg. Rögtön arra gondoltam, hogy nem, egyedül nem, mi több, akivel akarok, az se legyen cigány: így Másik Jánossal lesz közös irodalmi estünk, Jánosnak köszönhetően zenei betétekkel, effektekkel. Lehet, hogy meglepő, amit mondok: nekem a zene nem olyan fontos, ahogy azt mások talán emlegetni szokták. Elvisznek a szavak, ha dalokról van szó, és csak ritkán engedem meg a zenének, hogy a zsigereimre is hasson. Örökké védem magam, gyenge vagyok a jó zenéhez.

rap: Hol találkozhatunk még veled?

JT: Lakásban élek már pár éve, kevés dolog képes kimozdítani. Március 17-én azonban lesz még egy rendezvény. A Hoppál Mihály Band Aszinkron létezés címmel rakott össze dalokat, videókat. Születésnapi köszöntés és meglepetés lesz nekem is a Patyolat színháztermében, a Baross utca 85.-ben. A sok izgalmas dal, megzenésített vers között én is megszólalok egy-két verssel, prózával – ismétlem, nekem is meglepetés, még igazán a dolgom sem tudom. A Facebookon megtalálható könnyen az esemény, nagyon kíváncsian, izgatottan várom.

rap: Tervben van-e új kötet?

JT: Most csendes időszak van, írok, borogatom a magánéletem. Egy regényen dolgozom, azzal a hittel és ma már kétely nélkül, hogy 45 évesen és sok prózai tanulmány után elég érett vagyok már egy valódi nagyregényhez. A regény indítását már publikáltam is az Eső c. folyóiratban. Tessék megijedni: színdarabot szeretnék rendezni legközelebb.

rap: Miről álmodik a költő?

JT: Ez a költő a múltról álmodik. Öregnek érzi magát az egyébként egykorú pályatársai között is. Arról álmodik, hogy a csodák egyszeregyét újratanulhatja. De nem tanulhatja újra. Tehát marad az, amire még van esély: telefon vagy e-mail Hindi Zahrától: lakáskoncert-sorozatra hív Párizsba, persze magyarul fog énekelni Jónás-verseket. Mire való egy álom, ha nem ilyesmire?

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.