Könyv

Mesék a felnőtté válásról

  • Sándor Anna
  • 2018. március 15.

Könyv

Ki nem oktatott ki még másokat, hogyan kéne érett felnőttként élni? Hogyan kéne elsajátítani a hozzá való készségeket? Boldizsár Ildikó legutóbbi tematikus népmese-válogatása ezekre a kérdésekre kínál válaszokat azoknak, akik szívesen reflektálnak történeteken keresztül az életükre. És hogy ezek valódi válaszok, arra garancia az a sok-sok sok generáció, aki hallotta, leokézta és tovább mesélte ezeket a sztorikat. A mesék a világ minden tájáról valók, hiszen bárhol születünk, ugyanazok a próbatételek várnak ránk: a gyerekkor után útnak indulni, leválni a szülőkről, társakat és célokat találni, megküzdeni az ellenfelekkel, elköteleződni a saját értékrend mellett.

A kötetbe válogatott történetek egyszerre ismerősek és idegenek, és ez a különleges koktél nem hagyja lankadni a figyelmet. A mesék pozitív cselekvési mintákat mutatnak be, bár a kötet férfi és női hősök szerinti felosztása elavultnak tűnhet, mert az elsajátítandó készségek uniszexek. Az viszont kifejezetten értékes, hogy rácáfolva a közkeletű tévhitre, miszerint a népmesékben passzív nők szerepelnek, a női történetek független, a saját boldogságukért küzdeni képes hősnőket vonultatnak fel.

A korábbi válogatásokhoz képest Boldizsár Ildikó mintha kevésbé bízna az olvasóban, és pár szavas elemzéseket kapunk a mesék elé. Ez az irányított értelmezés azonban megspórolja nekünk az önálló munkát, és a meséhez való csatlakozásunkat is korlátok közé kényszeríti. A felemás új koncepció a kötet dizájnjában is tükröződik, a grafikai megoldások erőltetetten fiatalosak, ügyetlenek. Maradnak a történetek, amelyek a maguk jogán erősek és emlékezetesek.

Jelenkor, 2017, 405 oldal, 3499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.