Ki nem oktatott ki még másokat, hogyan kéne érett felnőttként élni? Hogyan kéne elsajátítani a hozzá való készségeket? Boldizsár Ildikó legutóbbi tematikus népmese-válogatása ezekre a kérdésekre kínál válaszokat azoknak, akik szívesen reflektálnak történeteken keresztül az életükre. És hogy ezek valódi válaszok, arra garancia az a sok-sok sok generáció, aki hallotta, leokézta és tovább mesélte ezeket a sztorikat. A mesék a világ minden tájáról valók, hiszen bárhol születünk, ugyanazok a próbatételek várnak ránk: a gyerekkor után útnak indulni, leválni a szülőkről, társakat és célokat találni, megküzdeni az ellenfelekkel, elköteleződni a saját értékrend mellett.
A kötetbe válogatott történetek egyszerre ismerősek és idegenek, és ez a különleges koktél nem hagyja lankadni a figyelmet. A mesék pozitív cselekvési mintákat mutatnak be, bár a kötet férfi és női hősök szerinti felosztása elavultnak tűnhet, mert az elsajátítandó készségek uniszexek. Az viszont kifejezetten értékes, hogy rácáfolva a közkeletű tévhitre, miszerint a népmesékben passzív nők szerepelnek, a női történetek független, a saját boldogságukért küzdeni képes hősnőket vonultatnak fel.
A korábbi válogatásokhoz képest Boldizsár Ildikó mintha kevésbé bízna az olvasóban, és pár szavas elemzéseket kapunk a mesék elé. Ez az irányított értelmezés azonban megspórolja nekünk az önálló munkát, és a meséhez való csatlakozásunkat is korlátok közé kényszeríti. A felemás új koncepció a kötet dizájnjában is tükröződik, a grafikai megoldások erőltetetten fiatalosak, ügyetlenek. Maradnak a történetek, amelyek a maguk jogán erősek és emlékezetesek.
Jelenkor, 2017, 405 oldal, 3499 Ft
