Könyv

Vágykergetők

Gerevich József: Múzsák és festők – Teremtő vágyak 2.
szerző
Götz Eszter
publikálva
2018/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megjelent az év végén a második kötet is Gerevich József pszichiáter, addiktológus művészetpszichológiai írásaiból, amelyek művész és múzsa kapcsolatát elemzik egy-egy festményen keresztül.

Senkit ne vezessen félre a borítón aranyló Klimt-kép, a könyvet bátran forgathatja az is, aki nem különösebben jártas az európai festészet történetének részletkérdéseiben; nem jön zavarba és nem unja meg, mert viszonylag gyorsan kiderül számára, hogy bizony, vastagon otthon van, sőt, meglehetősen érintett a témában. A képek születése, az alkotók életműve ugyanis csak színes háttér az elemzésekhez, valójában a férfi-nő viszonyról szólnak: inspiráció és agresszió, elnyomás és megalázás, vágyak kivetítése és elfojtása, vagy­is nyakig járunk az önismereti kurzusok, párterápiák fogalomkörében.

Gerevich bölcs távolságtartással és jó tollú mesélőként nem lép ki a képnéző szerepéből, nem szól ki a sorok közül, nem általánosít. Csupán elhelyezi a művek mögött az odaillő életrajzokat, és ezek következményeit szép komótosan végigbogarássza a képeken. Többnyire nem állításokat, inkább csak lehetséges olvasatokat fogalmaz meg, nyitottan a további értelmezésekre. Művészettörténeti jártassága alapos, de nem lehengerlő és semmiképpen nem tudálékos – botcsinálta szakmai­ságát olyan nyíltan vállalja fel, hogy a fejezetek után felsorolt irodalomjegyzékekben sűrűn felbukkan a Wikipédia, ami elsőre kissé furcsa, de a briliáns képelemzéseken végighaladva egyre inkább érteni véljük a gesztust: a cél nem az adatolás vagy az elemzések alátámasztása, hanem az olvasás képességének elmélyítése. Ehhez pedig nincs szükség kutatói precizitásra. Elég a figyelem és persze a pszichiáteri tapasztalat. Mert a sorok mögött ott érezzük a számtalan saját esettanulmányt, az orvos több évtizedes szakmai élményanyagának sűrűjét.

A módszer egyszerű és ennek köszönhetően igen hatásos: végy egy képet, és nézd! A képkorszak eddigi legnagyobb tanulsága éppen a kép valódi természetére való vakság, az értelmezés felületessége, egyfajta képi analfabetizmus. Gerevich doktor a mélyére néz a képeknek, és amit ott talál, azt közérthető nyelven, élvezetes stílusban tolmácsolja. Persze a kötet 22 fejezetének vannak gyengébb darabjai is, de csodálatosan gazdag, autentikus személyiség- és helyzetképet ad a kegyetlen játékokra mindig kész Picasso és a drámai jelenetekre éhes Dora Maar mindennapjairól, Ma­tisse és a múzsájául választott, később mindenesévé avanzsált orosz származású Lydia Delectorskaya kettőséről, vagy Dora Carrington és Lytton Strachey aszexuális viszonyáról, finoman barangolva végig a kiválasztott portrék részletein. A kötet egyik legerősebb fejezete egy 15. századi Madonna-kép köré szövődik, melyen Jean Fouquet, VII. Károly udvari festője egy kihívó, szabados, vad erotikát árasztó udvarhölgyről, a király szeretőjéről mintázta a gyermekét szoptató Szűz alakját. Korszakos nőalakok rajzolódnak ki a hagyományos portrék alatt, mint például Emma Hamiltoné, aki tizenéves kurtizánból nőtte ki magát angol kegy­urakat irányító társasági hölggyé, Nelson admirális szeretőjévé; de nem maradt ki a sorból Cicciolina és Jeff Koons médianyilvánosság előtt folytatott kapcsolata, vagy Modigliani és Jeanne Hébuterne beteges függőséggé fajuló szerelme sem, aminek végén, Modiglia­ni halála után néhány nappal Jeanne terhesen, mosollyal az arcán ugrott ki a szülei házának ablakán. Ide került a 15. századi nagy sztori is, Fra Filippo Lippi és az Angyali üdvözletnek portrét ülő gyönyörű apáca lányszöktetéssel, botránnyal fűszerezett szerelme, vagy Rembrandt és a neki meztelenül modellt ülő szolgálólány vadházassága, de a múzsálkodást életvitelszerűen űző Csinszka alakjáról is érzékeny elemzést kapunk.

A megidézett kivételes találkozások kivételes műveket inspiráltak, melyek gyakran nem csak egy pillanatra szóltak. Van olyan múzsa, akiről vagy hatvan kép született; sok esetben a művészek éveken át kutatták az őket megihlető nő arcvonásaiban, testében, tekintetében azt a bizonyos, szavakban kifejezhetetlen titkot, ami újabb és újabb művek megfestésére ösztönözte őket – Matisse például élete utolsó pillanatában is a múzsája arcát tanulmányozta. Gerevich a portrékat jó érzékkel tükörnek láttatja, és azokon keresztül az alkotó személyiségrajzát – sok esetben kórképét – bontja ki, de nem ragaszkodik az alkotás mint művészetterápia vezérelvhez. Előfordul, hogy nem is a művész, hanem a múzsa válik az elemzés főszereplőjévé. Valójában a szerző azt a hatást vizsgálja, amit a modell, a „néma alkotó” gyakorol a művészre, akármilyen is a találkozás festményben rögzített eredménye. Még ott is, ahol nincs azonosítható modell – mint például a nőket egész életében kínosan kerülő Gulácsy Lajos esetében. A viszonyok elemzése, illetve a képekben rejlő-rejtőzködő tartalmak feltárása jóval túllép a művészet körén, ráadásul olyan húsba vágó, hogy a feldúlt olvasó érti a kimondatlan biztatást: több ponton is lecsapja a könyvet, hogy elővadásszon egy-egy régi családi fotót, és azon egy frissiben megértett lényeg nyomait keresse. A „kémiai találkozások”, amit Földényi F. László a könyv bevezetőjében megfogalmazott, a kevésbé kémiai jellegű viszonyokat is segítenek megérteni.

De Gerevich vigyáz arra, hogy az analógiák csak hirtelen kitérőket ösztönözzenek. A szövegek jóvoltából fejlődésnek indult képolvasó vénánkat lenyűgözi a rétegről rétegre feltáruló múzsa-hatás. A kötet végére illesztett záró-
összegző tanulmányban, ahol már az orvos-pszichiáter tapasztalata szólal meg, némi térképet is ad ehhez, típusokba rendezve a két kötetben feldolgozott karakterek jellemzőit, a művészekben dolgozó életélményeket, a traumákat, frusztrációkat, a vágyteljesülés és az önvizsgálat festői útjait. Ez a művészetpszichológia szakterülete, ide már csak pihenni, körülnézni tér meg az olvasó, felszerelkezve újonnan szerzett képolvasói tudásával.

Noran Libro, 2017, 192 oldal, 4990 Ft

szerző
Götz Eszter
publikálva
2018/6. (02. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...