A magyar képregényrajzolók közt akadnak bőven markáns stílusú, tehetséges alkotók, de talán csak Lakatos István mondhatja el magáról, hogy már egyetlen paneljének egyetlen négyzetmilliméteréből felismerhető a kézjegye. Klasszikus, nagybetűs szerzőként történetei, még a nem önéletrajzi vonatkozásúak is, mélyen személyesek, és egy sajátos, önmagába zárt univerzumban játszódnak. A lakatosi világlátás ráadásul nem csak képregényes formában működik, a Magvetőnél megjelent meseregényei (Dobozváros, Tisztítótűz) ugyanannak a sötéten burjánzó, fanyar humorba oltott fantáziának a termékei, mint első komolyabb munkája, a 2010-es Lencsilány.
Rajzolóként sajnos jóval kevésbé termékeny, mint íróként, új képregény helyett így egyelőre be kell érnünk egy gyűjteményes kötettel. A Mesék az ágy alól a Műútban és a különféle antológiákban megjelent műveiből válogat, ugyanakkor több mint szimpla best of. Lakatos minden képregényhez rövid werkszöveget mellékel, ezekkel az alkotás körülményeiről, az adott történet személyes vonatkozásairól vagy épp az adaptáció nehézségeiről nyilatkozik. Ami már csak azért is izgalmas, mert három különböző indíttatású irodalmi feldolgozás is bekerült a kötetbe, a Lencsilányt megihlető A kis gyufaáruslány, a Kemény István-féle Pryck és Gríga és Csáth Fekete csöndje.
A kötetet lapozgatva még nyilvánvalóbbá válik, hogy a burtoni gótikát és a kelet-európai szocialista mesék képi világát összeházasító Lakatos egyetlen műfajban, az egzisztencialista rémmesében utazik. Mindegy, hogy végső kérdéseket boncolgató metafizikai sci-fi (Miserere homine – Ember irgalmazz!) vagy ártatlanul induló népmese-parafrázis (Lencsilány és a Kisgömböc), a történet mélyén mindig ott lapul valami nyugtalanító szomorúság, ami különös módon nem lehangolja, hanem gyönyörködteti az olvasót.
Kaméleon Komix, 2017, 95 oldal, 3600 Ft
