Képregény

Mesék az ágy alól

  • Baski Sándor
  • 2018. március 15.

Könyv

A magyar képregényrajzolók közt akadnak bőven markáns stílusú, tehetséges alkotók, de talán csak Lakatos István mondhatja el magáról, hogy már egyetlen paneljének egyetlen négyzetmilliméteréből felismerhető a kézjegye. Klasszikus, nagybetűs szerzőként történetei, még a nem önéletrajzi vonatkozásúak is, mélyen személyesek, és egy sajátos, önmagába zárt univerzumban játszódnak. A lakatosi világlátás rá­adásul nem csak képregényes formában működik, a Magvetőnél megjelent meseregényei (Dobozváros, Tisztítótűz) ugyanannak a sötéten burjánzó, fanyar humorba oltott fantáziának a termékei, mint első komolyabb munkája, a 2010-es Lencsilány.

Rajzolóként sajnos jóval kevésbé termékeny, mint íróként, új képregény helyett így egyelőre be kell érnünk egy gyűjteményes kötettel. A Mesék az ágy alól a Műútban és a különféle antológiákban megjelent műveiből válogat, ugyanakkor több mint szimpla best of. Lakatos minden képregényhez rövid werkszöveget mellékel, ezekkel az alkotás körülményeiről, az adott történet személyes vonatkozásairól vagy épp az adaptáció nehézségeiről nyilatkozik. Ami már csak azért is izgalmas, mert három különböző indíttatású irodalmi feldolgozás is bekerült a kötetbe, a Lencsilányt megihlető A kis gyufaáruslány, a Kemény István-féle Pryck és Gríga és Csáth Fekete csöndje.

A kötetet lapozgatva még nyilvánvalóbbá válik, hogy a burtoni gótikát és a kelet-európai szocialista mesék képi világát összeházasító Lakatos egyetlen műfajban, az egzisztencialista rémmesében utazik. Mindegy, hogy végső kérdéseket boncolgató metafizikai sci-fi (Miserere homine – Ember irgalmazz!) vagy ártatlanul induló népmese-parafrázis (Lencsilány és a Kisgömböc), a történet mélyén mindig ott lapul valami nyugtalanító szomorúság, ami különös módon nem lehangolja, hanem gyönyörködteti az olvasót.

Kaméleon Komix, 2017, 95 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.