Képregény

Mesék az ágy alól

  • Baski Sándor
  • 2018. március 15.

Könyv

A magyar képregényrajzolók közt akadnak bőven markáns stílusú, tehetséges alkotók, de talán csak Lakatos István mondhatja el magáról, hogy már egyetlen paneljének egyetlen négyzetmilliméteréből felismerhető a kézjegye. Klasszikus, nagybetűs szerzőként történetei, még a nem önéletrajzi vonatkozásúak is, mélyen személyesek, és egy sajátos, önmagába zárt univerzumban játszódnak. A lakatosi világlátás rá­adásul nem csak képregényes formában működik, a Magvetőnél megjelent meseregényei (Dobozváros, Tisztítótűz) ugyanannak a sötéten burjánzó, fanyar humorba oltott fantáziának a termékei, mint első komolyabb munkája, a 2010-es Lencsilány.

Rajzolóként sajnos jóval kevésbé termékeny, mint íróként, új képregény helyett így egyelőre be kell érnünk egy gyűjteményes kötettel. A Mesék az ágy alól a Műútban és a különféle antológiákban megjelent műveiből válogat, ugyanakkor több mint szimpla best of. Lakatos minden képregényhez rövid werkszöveget mellékel, ezekkel az alkotás körülményeiről, az adott történet személyes vonatkozásairól vagy épp az adaptáció nehézségeiről nyilatkozik. Ami már csak azért is izgalmas, mert három különböző indíttatású irodalmi feldolgozás is bekerült a kötetbe, a Lencsilányt megihlető A kis gyufaáruslány, a Kemény István-féle Pryck és Gríga és Csáth Fekete csöndje.

A kötetet lapozgatva még nyilvánvalóbbá válik, hogy a burtoni gótikát és a kelet-európai szocialista mesék képi világát összeházasító Lakatos egyetlen műfajban, az egzisztencialista rémmesében utazik. Mindegy, hogy végső kérdéseket boncolgató metafizikai sci-fi (Miserere homine – Ember irgalmazz!) vagy ártatlanul induló népmese-parafrázis (Lencsilány és a Kisgömböc), a történet mélyén mindig ott lapul valami nyugtalanító szomorúság, ami különös módon nem lehangolja, hanem gyönyörködteti az olvasót.

Kaméleon Komix, 2017, 95 oldal, 3600 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.