Könyv

Bokortanyák bűnös népe

Csabai László: Szindbád, a forradalmár

  • Bárány Tibor
  • 2018. február 20.

Könyv

Csabai László előző kötete, a 2014-es Száraz évszak 294. oldalán arról értesülünk: Boldog Barnabás, a világhírre jutott nyárligeti mentalista avagy parafenomén, később a város megbecsült polgára „kedvenc nyárligeti regényhősének szerelméről” nevezte el a kislányát – Szonyecskának, hiszen Szindbád, a nyomozó tragikus sorsú szibériai partnere történetesen ezt a nevet viseli.

A narratív bonyodalmaktól eltekintve (Boldog Barnabás regényhősként tekint Szindbádra, ám egyazon novellán belül egy másik szereplő hiteles történeti dokumentumként olvassa a detektív egykori segédjének, Csonka főhadnagynak a két világháború között készült kriminalisztikai jegyzeteit) egy részlet azért világosan kiderül: a Szindbád, a detektív 2010-es megjelenése óta következetesen, kötetről kötetre épül és válik mind szervesebbé Csabai Nyárliget-univerzuma. És nem mellesleg a szemünk előtt születik meg egy jelentős irodalmi életmű.

A Szindbád-ciklus frissen megjelent harmadik darabja, a Szindbád, a forradalmár pontosan onnan gombolyítja tovább a történet fonalát, ahonnan az előző kötet olvasói remélik. A Szindbád Szibériában (2013) úgy végződött, hogy az 1945-ben málenkij robotra elhurcolt, majd a szibériai lágerből kiemelt, s a hatalom különös döntéséből kifolyólag detektívként foglalkoztatott nyárligeti nyomozó pár éves pervijpláni tartózkodás után tanácstalanul álldogál Záhonyban, s várja, hogy a vonat tovább vigye Magyarországon, vagy visszatérjen vele a Szovjet­unióba. Mi már tudjuk, hogy Szindbád elvtárs, született Schiffer Árpád a hosszú út végén visszakerül Nyárligetre – bár ez sem megy ilyen egyszerűen, miként az sok-sok száz oldallal később egy futó utalásból kiderül! –, mivel a magát gyorsan megszervező új hatalom a Horthy-korszak városvezetéséhez és a szibériai szovjet városka irányítóihoz hasonlóan szintén igényt tart a tapasztalt detektív szolgálataira. Az impozáns terjedelmű, majd’ 900 oldalas új regény az 1956-os forradalom leveréséig követi Szindbád és két segédje, a holokauszt-túlélő Hunyadi százados és a rendőri pályától a társadalmi felemelkedés lehetőségeit remélő egykori béreslegény, Hudák hadnagy nyomozásait. A regény címe szokatlan egy­értelműséggel előrevetíti, merre kanyarodik Szindbád sorsa, s talán mondanom sem kell: a befejezés ezúttal is nyitva marad.

A szerzőt az első Szindbád-kötet óta szemmel láthatóan komolyan foglalkoztatja a kisformák (az egyszerűség kedvéért: kriminovellák, bűnügyi elbeszélések) és a nagyforma (jelentős terjedelmű, kvázirealista történelmi regény) viszonya. Ezúttal nem ismétli meg a Szindbád Szibériában narratív bravúrját, tudniillik hogy az egyes nyomozások döntő részleteire csupán az utolsó fejezetben derüljön fény. Talán olvasóbarátabb megoldást választ: az „ügyek” gondosan lezárulnak az időnként kisregénnyi méretű fejezetekben – ám a kötetet szorosan összetartják a narratív egységeken átívelő cselekményszálak. Ilyen Szindbád és a hozzá közel állók (Hunyadi százados és Hudák hadnagy, illetve főbérlője, a tirpák Csernyik Misa és családja, valamint a közvetlen szomszédok) története; lásd a regény alcímét: „Nyolc év Misáéknál”. Vagy a sorozatgyilkosé, aki a Nyárliget-környéki bokortanyákon szedi áldozatait, míg a regény elnyújtott fináléjában el nem érkezik a lelepleződés vágyott pillanata. (A kritikus helyesen teszi, ha elkerüli az elcsépelt fordulatokat, ezért a világ minden kincséért le nem írná, hogy ezek a jelenetek „vérfagyasztók” és „hátborzongatók”; jóllehet vérfagyasztók és hátborzongatók.) Ám a regény egységét mégis leginkább a történelem adja: a magyar vidék állapotának rajza a kommunista hatalomátvételtől az erőszakos tée­szesítésen, a kötelező terménybeszolgáltatás és a kuláklisták korszakán át egészen a forradalomig. És mindennek komikus ellenpontozásaként néhány rövid fejezetben feltűnik maga Rákosi Mátyás jakut felesége, Fenya társaságában; a házaspár nemi élete bőven hagy kívánnivalókat maga után. (Ilyen kívánnivaló Fenya számára a fess Schiffer őrnagy, a nyárligeti detektív, akivel egyszer futólag találkozott.)

 

Krimihullám

Csabai László nagy ötlete, hogy megvalósítja a lehetetlent: a felforgató erejű nagyrealizmus érdekében, egyfajta irodalmi hitelesítésként segítségül hívja a legvalószínűtlenebb prózaműfajt, a detektívregényt. Az ötvenes évek magyar paraszti világa, akárcsak a negyvenes évek szovjet lágereié, első pillantásra tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a krimi közegeként szolgáljon. Arról nem is beszélve, hogy ebben a lényegileg szabadsághiányos világban mit keresne egy detektív, aki rendkívüli megfigyelőkészségét és deduktív képességeit kamatoztatva felderíti a bűnt, és igazságot szolgáltat az áldozatoknak? Szindbád valószerűtlen figura – de ennek a valószerűtlenségnek dramaturgiai szerepe van. A nyomozó orvos apja társaságában Bagdadban töltötte a gyerekkorát, ezért (legalább részben) külső perspektívából tekinthet a nyárligeti világra. Idegensége az évek során egyre nő: immár sokkal inkább otthonának érzi Szibériát, mint Nyárligetet. És a detektív idegenkedő pillantása előtt a banális bűncselekmények móriczi sorstragédiákká mélyülnek. Természetesen ehhez szükség van a szöveg rendkívüli nyelvi erejére: a jelen idejű elbeszélésmód drámai atmoszférát teremt (feltehetőleg a korábbi kritikák hatására a szerző leszokott róla, hogy kurzivált színpadi utasításokat illesszen a szereplői monológokba), a tömör elbeszélői közlések váltogatása a pontos költői képekkel, illetve a kihagyásos szerkesztés remekül működik. Aminek hatását szerencsére nem csökkenti a szerző jelentős anyagismerete sem, azaz sikerül elkerülni a történelmi detektívregények csapdáját: a Szindbád, a forradalmár nem válik krimivé színezett leckefelmondássá.

És ami a leginkább lenyűgöző: Csabai immár teljesen aggálytalanul, mindenfajta görcsösség nélkül állítja a krimiformát a történeti megismerésre törekvő, valóságfeltáró nagyepika szolgálatába. A szövegben már alig olvashatunk játékos utalásokat az alkalmazott detektívműfaji kellékekre („Az élet nem kriminovella!”, utasítja helyre Szindbád az ő doktor Watsonját, Csonka főhadnagyot még az első kötetben), és a kiadói kommunikáció sem elsősorban az új magyar (történelmi) krimihullám friss darabjaként tekint Csabai regényére. (De tegyük hozzá: minden műfaji kódutasítástól függetlenül a kötet vonzóbb borítót érdemelt volna, akárcsak a szerző összes eddigi könyve.)

Persze ha nagyítóval közelítünk a regényhez – és ezt a kritika remélhetőleg meg fogja tenni –, találhatunk apróbb-nagyobb szépséghibákat: az arányok nem mindig stimmelnek, és a majd’ 900 oldalas terjedelem minden kisebb ritmustévesztésnél előhívja az olvasóból a túlírtság érzését. (Egy másik problémáról a mostanában mindent eluraló spoilerhisztéria miatt nem beszélhetek.) De ezek a mai napnak szóló gondok, meglátjuk majd, hogyan öregedik a szöveg. Érdemes lesz figyelni; lehet, hogy Csabai László sorozata lesz az egyik legfontosabb magyar irodalmi víziónk a rövid 20. század bűnösen szabadsághiányos világáról.

Magvető, 2017, 880 oldal, 5499 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.