Könyv

Az ateizmus hegemóniája érdekében az állambiztonsági szolgálat a papság és a katolikus sajtó kézben tartásán túl a költészet iránt is érdeklődött.

Tizenhét évvel első verseskönyve, A műnéger után jelent meg a szerző második versgyűjteménye, mely szerényen nem nevezi magát sem válogatott, sem egybegyűjtött költemények kötetének, mégis közel a teljes költői életműre nyílik rálátásunk eme egyszerűségében is impozáns könyvet forgatva. Mint arra az utószót jegyző Ágoston Zoltán is rámutat, elkerülhetetlen a közhely használata: szerzőnk teljesen egyedülálló költészeti programot valósít meg formai és tematikus, stílusbeli és nyelvhasználati szempontból egyaránt.

"Ezek mind élnek ám, és a Csele Juli tényleg egy oltári nagy kurva" - közölte velem osztálytársam. Valamikor 1962-63 táján lehetett ez, éppen akkor lettem általános iskolásból gimnazista, s még az is rémlik, hogy egy tánciskolai össztánc szünetében hangzott el a mondat.

Két heti- és egy napilap is közölt előzetest Debreczeni József új Orbán-könyvéből a megjelenés hetében.

Teljes a magyar Proust. E közlés evidenciája éppoly megtévesztő, mint Az eltűnt idő nyomában híres kezdőmondatának egyszerűsége: "Sokáig korán feküdtem le." Ez a rövid, szépnek aligha nevezhető mondat hatalmas - darabra hét, szerkezeti egységre 16 kötetes - regényfolyamot indít el, amely bonyolult, esetenként több oldal hosszú mondattornyokból épül fel, olyan nagy lélegzettel, amilyen a gyerekkorától súlyos asztmában szenvedő írónak sose jutott ki.

Simon Brenner alakjának is ott a helye az irodalomba átjáró magánnyomozók között, elmaradhatatlan társa pedig nem más, mint a cicomázatlan osztrákság. Wolf Haas Brenner-történeteiből eddig kettő jelent meg a Scolar Kiadónál, melyek mint a "pertuirodalom" gyöngyszemei egy sörízű kocsmai beszélgetés közvetlenségével szólnak az olvasóhoz. A szerző e-mailen válaszolt kérdéseinkre.

Volt haifai limonádéárus és a szexuális felvilágosítás névtelen úttörője, alkalmi sarkkutató és Karinthy kávéházi asztaltársaságának tagja, s menthetetlen individualistaként harcolt a múlt század mindkét nagy totalitárius világrendszere ellen. Sári József zenedrámájának (Napfogyatkozás) bemutatója most jó ürügyet kínál Koestler mozgalmas életútjának vázlatos ismertetésére.

Az 1992-ben elhunyt amerikai forgatókönyv- és beszédíró (többek között Robert Kennedy szenátor vette igénybe a szolgálatait) A szabadság útjai után magyarul másodikként megjelent regénye leginkább a hiányérzet élményével ajándékozza meg az olvasót. A borító hátoldala egy "fullasztóan zárt közösségben" találkozó "drámai sorsokat", "emberi játszmákat" ígér, és kezdetben még fokozza is a várakozásainkat, ahogy a várt bonyodalmakat megalapozó élethelyzetekben újabb és újabb szereplők vonásai bomlanak ki, a későbbiekben elmélyülő jellemrajz reményével ajzva kíváncsiságunkat.

A magyarul is megjelent regény hét CD-s audiováltozatában Cave maga olvassa fel a könyv teljes szövegét, amelyhez Warren Ellisszel közösen komponált aláfestő zenéket. Ellis Cave hűséges alkotótársa: nemcsak a Bad Seeds és a Grinderman nevű formációkban játszanak együtt, de több filmzenét is írtak közösen.

Amikor elkezdek kételkedni abban, hogy van értelme a nők, a gyerekek vagy úgy általában a kiszolgáltatott emberek jogaiért küzdeni, akkor elég elővennem a skandináv krimik pár éve folyamatosan bővülő sorozatát, és előkészítenem az olvasólámpa mellé néhány liter kávét. Ezeknek az északi népeknek ugyanis a neonáci bűnözőktől a nőkereskedő maffiáig minden jelen lévő, súlyosan megoldatlan társadalmi problémáról létezik izgalmas és aktuális regényük.

Zsebkönyv. Egy preparált farkasról van benne szó, amely állítólag úgy fest a vitrinben, mint aki halálában is büszke rá, hogy ő volt az utolsó.

Az evolúcióbiológus szerző, s ezt régóta tudják róla olvasói, a tudomány-népszerűsítés elszánt és elkötelezett harcosa. Különösen így van ez a darwini evolúciós elmélet esetében, mely a természetes kiválasztódás hajtómotorjának beiktatásával képes magyarázatot adni a fajok ma látható, rendszerezett sokszínűségére. Márpedig az evolúciós elmélet (nem egyedüliként, de meglehetősen kitüntetett pozícióban) kivételes helyzetű abban a tekintetben is, hogy elfogadottsága nem csupán a vele versengő tudományos hipotézisek népszerűségének függvénye - mondhatni, nem korrelál az eltelt idővel, s a témában egyre gyűlő, megerősítő erejű bizonyítékok számával sem. A mai, az eredetitől sokban különböző "neodarwinista" evolúciós teória (mely már réges-rég magába olvasztotta a mendeli genetika - Darwinnal egy időben, de általa ismeretlenül kifejtett - alaptörvényeit) továbbra is versenyre kényszerül tudományon kívüli versenytársaival, leginkább persze a klasszikus, szent könyvek által támogatott teremtéstörténetekkel. Dawkins tán maga is azt hihette, hogy a biblikus teremtéstan bástyái egyszer majd maguktól is leomlanak - legutóbbi munkáját (Az isteni téveszme - lásd: MaNcs, 2007. november 29.) egyenesen már az ateizmus tudományos-filozófiai "megalapozásának" szentelte (műve ennek megfelelően még az agnosztikusokat sem igazán győzte meg). Most azonban kénytelen volt visszatérni ahhoz a szakmához, amit igazán meggyőzően tud művelni - s erre, mint műve bevezetőjében is utal, a kreacionizmus (ezt ő alapvetően sohasem különítette el az "intelligens tervezettség" kvázitudományos hipotézisétől) erőinek és befolyásának növekedése késztette. A brit Dawkins számára meglepő és riasztó fejlemény a kreacionizmus térhódítása immáron az Egyesült Királyság területén is, amit a szerző részben a "begyűrűző" amerikai hatásnak, részben viszont az iszlám térhódításának tulajdonít: a szintén általa idézett felmérések szerint Európában éppen a muszlim Törökországban a legnagyobb az emberi evolúció elutasítottsága.