KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: AZ UTOLSÓ FARKAS

  • Borsik Miklós
  • 2009. november 26.

Könyv

Zsebkönyv. Egy preparált farkasról van benne szó, amely állítólag úgy fest a vitrinben, mint aki halálában is büszke rá, hogy ő volt az utolsó.
Zsebkönyv. Egy preparált farkasról van benne szó, amely állítólag úgy fest a vitrinben, mint aki halálában is büszke rá, hogy õ volt az utolsó. Extremadurában járunk, Spanyolhonban, a környék sivár, ami a szerzõtõl persze nem meglepõ. Domínguez Chanclón a farkas hiányzó szívére mutat, az üveg mögé, a bõr alá; nézi, õ a vadász. A tolmács is figyel, az utazó is - ekkortájt járunk a kötet közepén, amely egyetlen írást (és mondatot!) tartalmaz. A fõhõs eleinte csendesen piálgat Berlinben - a könyveit rég bezúzták, minden ragad, a Hauptstrasse tele köpéssel. Nehezen hiszi, hogy Madridból írni hívják, de egy cikkrészlet valamit elindít benne: "Duero folyótól délre 1983-ban meghalt az utolsó farkas is."

Az írás, a mûvészet talán kimozdít. Ezért is illik ez a darab a tavalyi Seiobo járt odalent novellái közé. Lehet neki helyet keresni, számolván az ottani Fibonacci-sor szerinti anyagrendezéssel, és felhívás ez arra is, hogy vegyük komolyabban, mint egyébként: az egyik szöveg, bár szépirodalmi, néha a másik kritikája. Toldás. És a Krasznahorkai-életmû (vagy egy része) innen nézve válaszkorrekciók sorozata, fõleg arra a kérdésre, hogy a szép menynyiben üdvözít. Jelen mûvének erénye, hogy az olvasóra bízza, mit "tesz" a fõhõssel, ha az megírja, amiért hívták.

A novella képei intenzívek, de kezelésük mértéktartó, míg a kelleténél talán több negatív közhely jut a fõhõs szájába, aki hajlik a pátoszra is. Ez utóbbit azonban a cselekmény iróniája többször is jótékonyan ellensúlyozza.

Magvetõ, 2009, 72 oldal, 1490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.