KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ: AZ UTOLSÓ FARKAS

  • Borsik Miklós
  • 2009. november 26.

Könyv

Zsebkönyv. Egy preparált farkasról van benne szó, amely állítólag úgy fest a vitrinben, mint aki halálában is büszke rá, hogy ő volt az utolsó.
Zsebkönyv. Egy preparált farkasról van benne szó, amely állítólag úgy fest a vitrinben, mint aki halálában is büszke rá, hogy õ volt az utolsó. Extremadurában járunk, Spanyolhonban, a környék sivár, ami a szerzõtõl persze nem meglepõ. Domínguez Chanclón a farkas hiányzó szívére mutat, az üveg mögé, a bõr alá; nézi, õ a vadász. A tolmács is figyel, az utazó is - ekkortájt járunk a kötet közepén, amely egyetlen írást (és mondatot!) tartalmaz. A fõhõs eleinte csendesen piálgat Berlinben - a könyveit rég bezúzták, minden ragad, a Hauptstrasse tele köpéssel. Nehezen hiszi, hogy Madridból írni hívják, de egy cikkrészlet valamit elindít benne: "Duero folyótól délre 1983-ban meghalt az utolsó farkas is."

Az írás, a mûvészet talán kimozdít. Ezért is illik ez a darab a tavalyi Seiobo járt odalent novellái közé. Lehet neki helyet keresni, számolván az ottani Fibonacci-sor szerinti anyagrendezéssel, és felhívás ez arra is, hogy vegyük komolyabban, mint egyébként: az egyik szöveg, bár szépirodalmi, néha a másik kritikája. Toldás. És a Krasznahorkai-életmû (vagy egy része) innen nézve válaszkorrekciók sorozata, fõleg arra a kérdésre, hogy a szép menynyiben üdvözít. Jelen mûvének erénye, hogy az olvasóra bízza, mit "tesz" a fõhõssel, ha az megírja, amiért hívták.

A novella képei intenzívek, de kezelésük mértéktartó, míg a kelleténél talán több negatív közhely jut a fõhõs szájába, aki hajlik a pátoszra is. Ez utóbbit azonban a cselekmény iróniája többször is jótékonyan ellensúlyozza.

Magvetõ, 2009, 72 oldal, 1490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.