Native Hamburger - John le Carré: Az üldözött

  • - ts -
  • 2009. november 26.

Könyv

Ha mindenáron meg szeretnénk mászni az olykor kétségkívül elénk tornyosuló, híres le Carré-piramist, az a célravezető, ha mezítláb igyekszünk feltalpalni rá, sorban az éleken. Hogy melyiken először, s hogyan tovább, az úgyszólván lényegtelen, de egy biztos, ha már elhatároztuk magunkat, mind a négyen szükséges végigmenni. Mi csak azért nem pénzfeldobással döntjük el a sorrendet, mert vannak személyes preferenciáink.

Vegyük előre kedvencünket, az értelmiség lelkiismeret-furdalását, illetve heroikus küzdelmét önnön sztereotípiáival, melyeket egykor határozottan avval a céllal állított fel, hogy nehezebbé tegye (a többiek) életét. E világképben a krimi, a kémregény molto snassz dolog, leginkább azért, mert valóban nem igényel különösebb befektetést sem a megalkotása, sem a befogadása. Nem él meg szigorú szabályok, ügyesen klappoltatható kaptafák nélkül. Csak van egy nagy baja, sok esetben roppant élvezetes, ilyenformán mindenki (mondhatni, osztályhelyzetre bűnösen tekintet nélkül) fogyasztja - amit viszont jobb népek előtt illik legalább megmagyarázni. Mely magyarázatok következtében például Patricia Highsmitht, Dashiell Hammettet, de akár még Raymond Chandlert is sikkes egy polccal magasabban tárolni, mint ahová valók lennének. John le Carré egy kapitális díszpinty ebben a bandában.

Mindeme felnyomulásában kétségkívül biztos felhajtóerő szellemes elbeszélői modora, mely Az üldözöttben már szinte túlhajtottan (minél fogva különösen szórakoztatóan) jelenik meg, miszerint az elbeszélői közlések minden szituációban híven követik a hősök tenorját. Tehát végletesen leegyszerűsítve ez úgy hangzik, hogy ha az aktuális fellépő azt találja mondani, hogy a "dagadt vén faszi a kávéspohárral", akkor a mese úgy folyik tovább, hogy az elbeszélő - akinek amúgy is elég bizonytalan, olykor változó is a státusa - kvázi a szöveggel tart, s "dagadt vén fasziról" mesél tovább "kávéspohárral". Így a profin összeállított csapatnak (szereplőgárdának: kémek és ellenkémek, birkózók és szerelmesek) köszönhetően az élénk narratív vibráció látszata az utolsó oldalig (na, jó: majdnem addig) fennmarad. Melyért például ún. értői jó pont is behúzható.

A "színvonalas lektűrök" elengedhetetlen sajátja viszont a történet - azt meg ismerjük (s embere válogatja: szeretjük). Ellenben legtöbbször valami ordas marhaság, világhatalmi szimpátiák kifutója, ám egyben a piramis harmadik éle. Most tessék elképzelni, mekkora sokk volt a rendszerváltás a bolygó fikciófogyasztó rétegeinek. Még az is felmerülhetett sokakban - és itt nem csak riadt kis kelet-európai nációk kuncsaftjaira gondolunk -, hogy eztán még az is előfordulhat, hogy nem lesz miért utálni a papírruszkikat. Tudjuk, hogy mindez tündéri naivitás, de a kellemes, szívmelengető érzés túléléséhez az orosz nagypolitika összes huszárcsínye kevés lett volna a kisbetűs irodalom és a drága filmek nélkül. Lássuk be, le Carré e téren híven teljesít.

Mégis van mindezeknél hatékonyabb horog is - a negyedik élen a legkényelmesebb a séta a piramisra. Mert ez nem más, mint a nosztalgia - amivel a legmegátalkodottabb cenzort (felőlem: értelmiségit) is át lehet verni. Régi tanulság, egy bátorító félmosollyal mindenkit meg lehet venni - le Carré pedig platószám adagolja a nosztalgiát, mondhatni, nyakló nélkül. Fogalmazhatunk finomabban is, maga a megtestesült - olykor nagyon is direkt, olykor kicsikét szofisztikált - ibusz. Hamburg és Bécs, és egyéb mesebeli helyek mindenkor látható, rendszerint nem túl olcsó sztenderdjei mellett egy le Carré-könyv a legutolsó hely e világon, ahol nyugodtan, minduntalani hátratekintgetések nélkül lehet dohányozni. Még szép, hogy nyert ügye van - mint minden nem túlságosan elügyetlenkedett nosztalgiakoktélnak.

Az ilyenre illik mondani - jó okkal -, hogy "élvezetes olvasmány".

Fordította: Falvay Dóra. Agave könyvek, 2009, 277 oldal, 2680 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.