Dacolj! – Elena Favilli–Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Könyv

A legkisebb szabólegényből egy nap, miután kiállta a hét próbát, és legyőzött óriást, kőszörnyet, sárkányt, meg még ki tudja, mit, király lesz; a szép, szelíd árva lányért meg egyszer eljön a herceg fehér lovon, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Bevett mesei sémák és fordulatok közvetítenek, erőltetnek nemi szerepekről élő sztereotípiákat a gyerekekre már egészen kicsi koruktól. Kutatások, rendszeres meseolvasó szülők és pedagógusok igazolják, hogy a mesekönyvpiac még ma is tele van olyan történetekkel, amelyeknek aktív szereplői kizárólag fiúk, ők azok, akiket cselekedeteik jellemeznek, akik igazi izgalmakban részesülnek, míg a lányokat csupán az érzelmeik, a külsejük határozza meg.

De mi lenne, ha a mesék arról szólnának, hogy az árva lány tanulhat és mondjuk tengerbiológus válik belőle, vagy ha a királylányok legfőbb életcélja nem az lenne, hogy egy nap férjhez menjenek, és így oldják meg az éle­tüket, hanem hogy politikusként vezessék az országukat vagy harcosok legyenek. Egy olyan társadalomban, ahol a feminizmus és a gender szitokszó, a családon belüli erőszak ellen meg a család szentséges mivolta okán nem tesz a kormány hathatós lépéseket, szinte kizárólag a szülőkön múlik, hogy a gyerekek úgy szocializálódnak-e, ahogy az a patriarchális társadalmi rendszerben megszokott, vagy azzal a tudattal nőnek fel, hogy nemtől, kortól, vallási hovatartozástól, származástól, társadalmi rangtól függetlenül bárki bármire képes lehet. Vagyis bárkiből bármi lehet, fiúból óvó bácsi, ápoló, titkár vagy táncos éppúgy, mint lányból hős.

100 különleges nő története – ez az alcíme Elena Favilli és Francesca Cavallo könyvének, amely komplex mesék helyett portrékat közöl olyan valós személyekről, akik nem tündérek vagy boszorkányok, mégis igazán érdekes nők, mert bátrak, erősek és okosak. A közösségi adománygyűjtéssel létrejött, világsikerré vált könyv olyan nőket mutat be a világ számos helyéről, különböző történelmi korszakokból, akik dacolva a „nő helye” sztenderddel, önmegvalósításuk által példaképpé váltak. Michelle Obamától Margherita Hack asztrofizikuson, az építész Zaha Hadidon, a budapesti Keleti pályaudvart is megjárt szíriai menekült úszó Yusra Mardinin át Evita Perónig, Serena és Venus Williamsig kalóz, fáraó, aktivista, karmester, balerina, kém, zenész, bíró, festő és informatikus sztoriját is felmutatja a mű. Nem a szereplők életének és teljesítményének enciklopédikus gyűjteménye ez, inkább az ismert és kevésbé ismert karakterek summázata, egy-egy benyomás átadása bátorítás gyanánt. A tíz­éves korig ajánlott könyv egy-egy oldalnyi történeteihez 60 grafikus készített különböző stílusú képeket. És bár az elbeszélések legtöbbjének hangvétele a hagyományos mesék narratíváját követi, ez csak kicsit zavaró. Ismeretterjesztésként, leginkább pedig inspirációként szolgál a könyv, s a címe ellenére nem csak lányoknak szól. Sőt, a szerzőpáros szándéka akkor ér célba, ha legalább annyi kisfiú tud erről és a még megannyi klassz nőről, mint amennyi kislány. Mert csak így van esély arra, hogy a status quo megváltozzon.

Fordította: Todero Anna. Móra, 2017, 224 oldal, 3999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.