Dacolj! – Elena Favilli–Francesca Cavallo: Esti mesék lázadó lányoknak

Könyv

A legkisebb szabólegényből egy nap, miután kiállta a hét próbát, és legyőzött óriást, kőszörnyet, sárkányt, meg még ki tudja, mit, király lesz; a szép, szelíd árva lányért meg egyszer eljön a herceg fehér lovon, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Bevett mesei sémák és fordulatok közvetítenek, erőltetnek nemi szerepekről élő sztereotípiákat a gyerekekre már egészen kicsi koruktól. Kutatások, rendszeres meseolvasó szülők és pedagógusok igazolják, hogy a mesekönyvpiac még ma is tele van olyan történetekkel, amelyeknek aktív szereplői kizárólag fiúk, ők azok, akiket cselekedeteik jellemeznek, akik igazi izgalmakban részesülnek, míg a lányokat csupán az érzelmeik, a külsejük határozza meg.

De mi lenne, ha a mesék arról szólnának, hogy az árva lány tanulhat és mondjuk tengerbiológus válik belőle, vagy ha a királylányok legfőbb életcélja nem az lenne, hogy egy nap férjhez menjenek, és így oldják meg az éle­tüket, hanem hogy politikusként vezessék az országukat vagy harcosok legyenek. Egy olyan társadalomban, ahol a feminizmus és a gender szitokszó, a családon belüli erőszak ellen meg a család szentséges mivolta okán nem tesz a kormány hathatós lépéseket, szinte kizárólag a szülőkön múlik, hogy a gyerekek úgy szocializálódnak-e, ahogy az a patriarchális társadalmi rendszerben megszokott, vagy azzal a tudattal nőnek fel, hogy nemtől, kortól, vallási hovatartozástól, származástól, társadalmi rangtól függetlenül bárki bármire képes lehet. Vagyis bárkiből bármi lehet, fiúból óvó bácsi, ápoló, titkár vagy táncos éppúgy, mint lányból hős.

100 különleges nő története – ez az alcíme Elena Favilli és Francesca Cavallo könyvének, amely komplex mesék helyett portrékat közöl olyan valós személyekről, akik nem tündérek vagy boszorkányok, mégis igazán érdekes nők, mert bátrak, erősek és okosak. A közösségi adománygyűjtéssel létrejött, világsikerré vált könyv olyan nőket mutat be a világ számos helyéről, különböző történelmi korszakokból, akik dacolva a „nő helye” sztenderddel, önmegvalósításuk által példaképpé váltak. Michelle Obamától Margherita Hack asztrofizikuson, az építész Zaha Hadidon, a budapesti Keleti pályaudvart is megjárt szíriai menekült úszó Yusra Mardinin át Evita Perónig, Serena és Venus Williamsig kalóz, fáraó, aktivista, karmester, balerina, kém, zenész, bíró, festő és informatikus sztoriját is felmutatja a mű. Nem a szereplők életének és teljesítményének enciklopédikus gyűjteménye ez, inkább az ismert és kevésbé ismert karakterek summázata, egy-egy benyomás átadása bátorítás gyanánt. A tíz­éves korig ajánlott könyv egy-egy oldalnyi történeteihez 60 grafikus készített különböző stílusú képeket. És bár az elbeszélések legtöbbjének hangvétele a hagyományos mesék narratíváját követi, ez csak kicsit zavaró. Ismeretterjesztésként, leginkább pedig inspirációként szolgál a könyv, s a címe ellenére nem csak lányoknak szól. Sőt, a szerzőpáros szándéka akkor ér célba, ha legalább annyi kisfiú tud erről és a még megannyi klassz nőről, mint amennyi kislány. Mert csak így van esély arra, hogy a status quo megváltozzon.

Fordította: Todero Anna. Móra, 2017, 224 oldal, 3999 Ft

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.