„Csak az érintheti meg a testem, akinek megengedem. A fütyimet, a fenekemet, a mellemet, a számat nem érintheti meg olyan, akinek nem engedem.” „Ha bántottak, odamegyek egy felnőtthöz. Ahhoz a felnőtthöz megyek, akiben a legjobban megbízom. Segítséget kérek a felnőttől.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkozhatunk, ha kezünkbe vesszük a MONDO névre keresztelt kártyajátékot. A tíz témakört felölelő kártya két „főhőse” egy kerekes székes kisfiú, aki a témákon keresztül fiatal felnőtt férfivá érik, valamint egy ép(nek látszó) kislány, akiből érett nő lesz. Fontos szerepet kapnak még a barátaik, segítőik és olyan hivatalos személyek, mint az ügyvéd, az orvos. A játék jelszava szerint „Képes vagy megvédeni magad!”, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és a Csillagház Általános Iskola által kifejlesztett kártya ugyanis a szórakozás mellett jogtudatosságra és érdekérvényesítésre tanít. Fogyatékos gyerekeket éppúgy, mint épeket, 10 éveseket éppúgy, mint szülőket és pedagógusokat.
Eszköz a kezekbe
„A TASZ Egyenlőség projektjéhez nagyon sok fogyatékosságügyi panasz érkezik, főleg bentlakásos intézményekből. Sok bántalmazás történik, a gyerekek életük legalapvetőbb kérdéseiben sem dönthetnek, sokan élnek gondnokság alatt. A jogtudatosság tekintetében nagyon el vagyunk maradva, utoljára 2008-ban készült arra vonatkozóan kutatás, mennyire vannak tisztában a magyar gyerekek a jogaikkal. Kiderült, hogy 10-ből 8 gyereknek fogalma sincs, hová forduljon, ha jogsérelem éri. Ezért szerettünk volna egy olyan eszközt adni a kezükbe, amelyen keresztül megtanulhatják, milyen jogaik vannak, mit tehet meg velük más, mit nem, és kinek szólhatnak, ha baj van” – mondja Milanovich Dominika, a TASZ esélyegyenlőség projektjének munkatársa. Így született meg az ötlet először egy segédanyag létrehozására, amelyet pedagógusoknak, szülőknek, fogyatékos gyerekekkel foglalkozó intézmények munkatársainak szántak. A TASZ az anyag megtervezésével Hitka Viktória képzőművészt bízta meg, aki hamar rájött, hogy kedves, játékos formára és egy jó dizájnra van szükség. A kártyaforma szerethető, könnyen kezelhető, játszva tanító eszköz, az egyik legnagyobb előnye, hogy nem lineáris, mint egy könyv, bármelyik kártyalap (és így bármelyik téma) külön kiragadható, a gyerek figyelmét felkeltve elöl hagyható, ráadásul a súlyos mozgássérült gyerekek számára is könnyen kézbe vehető. Fontos volt, hogy a fő karakterek végig felismerhetők legyenek, így mindig ugyanabban a ruhában vannak, a fiú például végig kerekes székben ül. Nagy dilemma volt az is, készítsünk-e külön fiú és lány kártyacsomagot, de a tesztidőszak alatt rájöttünk, hogy egy értelmi fogyatékossággal élő gyerek könnyebben azonosul a nemi identitásának megfelelő figurával” – meséli Viktória. A kártyát óvodás kortól már ajánlják, a teljes csomagot egy nagyjából 10 éves gyerekkel lehet végigvenni.
A lapokon található szöveget a TASZ és a Csillagház Általános Iskola munkatársai dolgozták ki a szervezethez beérkezett jogsérelmek és az iskola tapasztalatai alapján (a Csillagház tanulói között különböző súlyosságú mozgáskorlátozottak, enyhe vagy középsúlyos értelmi fogyatékosok, beszédfogyatékosok, látás-, hallás- és magatartászavarosok vannak). „A témák kidolgozása közben jöttünk rá, hogy ez a kártya korántsem csak fogyatékossággal élő gyerekeknek nyújthat majd segítséget, hiszen olyan alapvető dolgokat érint, amiket minden gyereknek meg kell tanulnia, hogy a későbbiekben felismerje, ha jogsérelem éri” – számol be Katona Éva, a projekt vezetője. A tíz téma a „Tisztelettel segítsenek, gondozzanak” és a „Ne bántsanak!” fejezetekkel indul, és eljut egészen addig, hogy „Lehet párom és saját családom” és „Szavazhatok”.
„A TASZ rávilágított arra, hogy szegregált intézményként nem feltétlenül arra készítjük fel a gyerekeket, ami az iskola falain kívül várja őket. Olyan eseteket soroltak fel, amelyek idegenek voltak számunkra és a gyerekek számára is, és akkor döbbentünk rá, hogy sokszor bele sem gondoltunk, mi lesz velük az iskola után, a védett falak közül kikerülve, ahol nem biztos, hogy mindig elfogadó közeg várja majd őket” – mondja Juhász-Vass Tímea, a Csillagház intézményvezető-helyettese. Hozzáteszi, a tesztelés során minden felsős osztály feldolgozott egy-egy szabadon választott témát, és a folyamat során derült ki az is, hogy az egészségügyet nem érintik a kártyák, pedig arra is szükség lenne. Így került be a „Dönthetek a kórházban” téma. „Egy kislány ezután mondta el, hogy az éves ortopédiai vizsgálaton nagyon kellemetlenül érezte magát, mert úgy kellett levetkőznie, hogy az orvoson kívül a segédeszközgyártó cég képviselője – egy fiatalabb férfi – is jelen volt. Megbeszéltük vele, hogy ilyenkor elmondhatja, mi zavarja, és joga van beleszólni abba, ki láthatja meztelenül egy vizsgálat során. Az sem volt világos minden gyereknek, hogy nem minden fájdalom azért van, hogy nekik jó legyen. A torna sokszor fáj, de a javukat szolgálja, van viszont olyan fájdalom, ami nem, és azt nem kell eltűrniük” – sorolja tapasztalatait a pedagógus, aki szerint az iskola mellett sokszor a szülők is úgy állnak a dologhoz, hogy az ő gyerekük nem kerülhet megalázó vagy veszélyes helyzetbe, pedig azt nem lehet előre tudni, hogy felnőttként milyen környezetbe kerülnek.
Toleranciára tanít
Ez a nem fogyatékos gyerekekre is érvényes. „Két olyan élmény is ért, ami miatt úgy döntöttem, megveszem a kisfiamnak a MONDO-t. Egyrészt elmúlt 6 éves, és bár négy és fél éve abbahagytuk a szoptatást, még mindig nagyon ragaszkodik a mellemhez, ami már kezd nagyon zavaró lenni, ezért fontos lenne megtanítani a kisfiamnak, hogyan tartsa tiszteletben mások testét és magánszféráját. Másrészt nemrég azzal jött haza az oviból, hogy amikor az udvaron játszottak, a kerítésen kívülről néhány idősebb férfi csokit ajánlott nekik, ha elmennek velük sétálni. Nagyon fontos, hogy megtanulja, hogyan tudja megvédeni a saját testi épségét, és hogy nem érhet olyan a testéhez, akinek erre nem adott engedélyt” – meséli egy anya. Szerinte az is fontos, hogy toleranciára tanítsa gyerekét, aki empatikus tud lenni, ha látható fogyatékosságot érzékel, de ha látszólag ép, ám valamiért „furcsának tűnő” gyerekkel találkozik, azzal se viselkedjen bántóan. A kártyákon egy-egy jel is segíti a tanulást: a pipa, ha valami rendben van, a felkiáltójel, ha oda kell figyelni, és egy tilos jel, ha valami nem elfogadható. Az anya szerint ez is nagyon hasznos, hiszen alapvetően három kategóriára osztja a szituációkat, amivel egyszerűvé, könnyen érthetővé teszi a helyzeteket. A kártya megtámogatására a MONDO mellé – a CuLTR Produkcióval karöltve – színdarab is született: a Csodálatos Zoli robot egy beszédcsiphibás robot kalandjain keresztül dolgozza fel a kártyán szereplő témákat, a BOOKR Kids ingyenesen letölthető applikációjában pedig egy MONDO mese található fejlesztő feladatokkal.
„Sokszor kapunk olyan visszajelzést, hogy nem kell ekkora hangsúlyt helyezni a gyerekek jogaira, inkább a kötelességeire tanítsuk meg őket” – mondja Katona Éva. Milanovich Dominika szerint „a két dimenzió teljesen független egymástól. A kötelességek esetleges be nem tartása sosem indokolhatja azt, hogy valaki nem tudhat a jogairól.” Hasonló tapasztalatai vannak Juhász-Vass Tímeának is, először nem minden szülő és kollégája volt nyitott a kártya használatára. „Van, aki szerint csak összezavarja, frusztrálja a gyereket, ha arról beszélünk, hogy joga van családot alapítani, vagy ha olyan veszélyhelyzetekre hívjuk fel a figyelmét, amilyenekkel eddig nem találkozott. Pedig fontos ezekről is beszélni, a gyereket érintő kardinális kérdésekben a pedagógusnak és a szülőnek együtt kell dolgoznia. Pozitív fejlemény, hogy van már olyan szülő, aki nyitott mind a MONDO-ra, mind arra, hogy a támogatott döntéshozatalt válassza a gondnokság intézménye helyett gyermeke esetében. Ez hatalmas változás, ilyen eddig egyszer sem fordult elő.”
A TASZ munkatársai sok iskolában megfordultak 2016 januárja óta a kártyával, változásokat ők is látnak. „Egy 8 éves kislány például azt válaszolta a »ki lehet jó szülő?« kérdésre, hogy bárki, az sem baj, ha egy lány lányt szeret, és így válnak szülővé. Egy másik kislány rádöbbent, hogy megkérheti a doktor bácsit, magyarázza el neki, mi a baja. Ezek fontos lépések” – sorolja a szervezet munkatársa. A pedagógus hozzáteszi: cél, hogy a MONDO minden iskolába és intézetbe eljusson, utóbbiak egyelőre nem túl nyitottak, az iskolák viszont egyre érdeklődőbbek. „Egy fogyatékos gyereket nevelő család lehet, hogy nem tudja megengedni magának a kártyát, ezért is lenne fontos, hogy az intézményekben ott legyen. Nem szokványos, hogy egy civil szervezet piaci terméket hoz létre, egyedül ezt nem is tudjuk vállalni, ezért várjuk a cégek támogatását.” A MONDO alkotói elmondták, a kártya így komplex, bővíteni nem kívánják, csak nagyon indokolt esetben változtatnak rajta, az viszont céljuk a jövőben, hogy a nemzetközi piacra is kilépjenek. „Az már egy másik termék lesz – mondja Katona Éva – más témákkal, más jogszabályi környezetben, más nyelven. Az üzenet viszont mindenhol ugyanaz: ki kell állni magunkért.”
