Az oldalakat nemcsak a kollégám nem vágta fel, hanem már az a neves József Attila-kutató sem, akinek birtokából a könyv a munkahelyünk gyűjteményébe került, és akinek a nevét pecsét hirdeti: „Szabolcsi Miklós könyvtárából”. Hát, úgy látszik, nem érdekelte. Fájdalmasabb viszont, hogy a kötetet, amely különben inkább csak vékony füzet, már az első, eredeti tulajdonosa sem nyitotta ki, akit pedig maga a költő ajándékozott meg vele a szennycímlapon olvasható dedikáció szerint: „Lóránth Lászlónak szeretettel”. (Lóránth is nagyon érdekes, de róla majd máskor lesz szó.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
