Az oldalakat nemcsak a kollégám nem vágta fel, hanem már az a neves József Attila-kutató sem, akinek birtokából a könyv a munkahelyünk gyűjteményébe került, és akinek a nevét pecsét hirdeti: „Szabolcsi Miklós könyvtárából”. Hát, úgy látszik, nem érdekelte. Fájdalmasabb viszont, hogy a kötetet, amely különben inkább csak vékony füzet, már az első, eredeti tulajdonosa sem nyitotta ki, akit pedig maga a költő ajándékozott meg vele a szennycímlapon olvasható dedikáció szerint: „Lóránth Lászlónak szeretettel”. (Lóránth is nagyon érdekes, de róla majd máskor lesz szó.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
