Nekrológ

Diszkrét ragyogás

Alice Munro (1931–2024)

  • Tönkő Vera
  • 2024. május 29.

Könyv

Kétszer vesztették el olvasói. Egyszer 2012-ben, Drága élet című utolsó kötetének megjelenésekor, amikor bejelentette, hogy nem ír többet. Aztán 2024 májusában, amikor Port Hope-ban meghalt. Utolsó évtizedéről annyit tudunk, hogy demenciában szenvedett. Szeretem úgy képzelni, hogy egy bő évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy elfelejtse mindazt, amit ezen a világon megfigyelt és rögzített, hogy utolsó útjára tiszta lappal indulhasson.

Amikor Alice Munro-novellát olvasok, az az érzésem, hogy hamarosan egy olyan titkos tudás birtokába jutok, ami közelebb visz az életem, a testem, a viszonyaim, a vágyaim, a szex megértéséhez, közelebb az élet értelméhez. Meghatározó élményem, hogy megtisztel az őszintesé­gével, hogy igazat, lényegeset mond, mert ismeri a világot, amiről ír, szilárd talajon áll. Hangja tisztán szól az idő és az angol nyelv redői mögül is. A több mint fél évszázaddal ezelőtt született novellákat is úgy olvasom, mintha tegnap íródtak volna. Megértésükhöz nincs szükség kontextusra, nem kell ismerni a kanadai tájat, történelmet. Ellenkezőleg: őt olvasva döbbenek rá, hogy az irodalmat milyen gyakran ejti foglyul saját társadalmi és tárgyi közege.

Munro munkássága valóságba ágyazott és személyes. Az olvasó ellentmondásos élménye, hogy ismeri a szerzőt anélkül, hogy fogalma lenne arról, kicsoda. Ez persze minden jelentős művészet ismérve, azért hívom fel rá mégis a figyelmet, mert ez tette lehetővé, hogy olyan elbeszélői technikákat dolgozzon ki, amelyekkel a kortárs irodalom mostanában kezd foglalkozni. Legfontosabb újítása az én-elbeszélésben betöltött erkölcsi funkciójának megragadása és ami ennek következménye: a hagyományos irodalmi forma, valamint a gondolkodás és kifejezés korábbi struktúráinak elvetése. Felszabadította magát az irodalmi hagyományok alól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.