Nekrológ

Diszkrét ragyogás

Alice Munro (1931–2024)

  • Tönkő Vera
  • 2024. május 29.

Könyv

Kétszer vesztették el olvasói. Egyszer 2012-ben, Drága élet című utolsó kötetének megjelenésekor, amikor bejelentette, hogy nem ír többet. Aztán 2024 májusában, amikor Port Hope-ban meghalt. Utolsó évtizedéről annyit tudunk, hogy demenciában szenvedett. Szeretem úgy képzelni, hogy egy bő évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy elfelejtse mindazt, amit ezen a világon megfigyelt és rögzített, hogy utolsó útjára tiszta lappal indulhasson.

Amikor Alice Munro-novellát olvasok, az az érzésem, hogy hamarosan egy olyan titkos tudás birtokába jutok, ami közelebb visz az életem, a testem, a viszonyaim, a vágyaim, a szex megértéséhez, közelebb az élet értelméhez. Meghatározó élményem, hogy megtisztel az őszintesé­gével, hogy igazat, lényegeset mond, mert ismeri a világot, amiről ír, szilárd talajon áll. Hangja tisztán szól az idő és az angol nyelv redői mögül is. A több mint fél évszázaddal ezelőtt született novellákat is úgy olvasom, mintha tegnap íródtak volna. Megértésükhöz nincs szükség kontextusra, nem kell ismerni a kanadai tájat, történelmet. Ellenkezőleg: őt olvasva döbbenek rá, hogy az irodalmat milyen gyakran ejti foglyul saját társadalmi és tárgyi közege.

Munro munkássága valóságba ágyazott és személyes. Az olvasó ellentmondásos élménye, hogy ismeri a szerzőt anélkül, hogy fogalma lenne arról, kicsoda. Ez persze minden jelentős művészet ismérve, azért hívom fel rá mégis a figyelmet, mert ez tette lehetővé, hogy olyan elbeszélői technikákat dolgozzon ki, amelyekkel a kortárs irodalom mostanában kezd foglalkozni. Legfontosabb újítása az én-elbeszélésben betöltött erkölcsi funkciójának megragadása és ami ennek következménye: a hagyományos irodalmi forma, valamint a gondolkodás és kifejezés korábbi struktúráinak elvetése. Felszabadította magát az irodalmi hagyományok alól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).