Könyv

Georges Didi-Huberman: Túl a feketén

  • - greff -
  • 2016. március 27.

Könyv

Egy évvel a diadalmas cannes-i belépő után, túl Golden Globe-on, Oscaron, magyar, francia, amerikai és egyéb bemutatókon, azt hihetnénk, hogy már mindent elmondtak a Saul fiáról, ami csak koherensen elmondható. Pedig dehogy. A francia művészettörténész-filozófus nyilvános levélként írt miniesszéje éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy az első hullámos kritikák klasszikus ellentétpárok között (jó-rossz, eredeti-banális, etikus-etikátlan) mozgó szövegei után igen tágas értelmezési mező maradt továbbra is bejáratlanul.

Didi-Huberman elsősorban a fekete/sötétség vezérmotívumra alapozza emelkedett tenorban fogalmazott elemzését, melyben a fogalom egyként mutathat a gázkamrák sötétjére, a feketeségre, amelyből a film elősejlik, vagy Saul döntésére, hogy kimentsen a semmiből egy (halott) gyereket. Ez a szerencsésen megválasztott és a rövid terjedelem ellenére is gazdagon kibontott motívum azonban csak az egyik rétegét adja a szövegnek. Mivel a szerző 2003-ban könyvet írt arról a négy, 1944 augusztusában Auschwitzban készített fotográfiáról, amelyeket a Saul fiában nyíltan megidéznek, nem meglepő, hogy a film képi esztétikáját mindenekelőtt ezekből próbálja megérteni – figyelmen kívül hagyva sajnos a sokkal nyilvánvalóbb mozgóképes előzményeket. Didi-Huberman írása izgalmasabbá válik, amikor kisebb részletekre koncentrál, és szinte szünet nélkül emel be újabb és újabb szempontokat, hogy Kafka, Krasznahorkai, az ősmesék vagy az Ószövetség irányából is rátekintsen a filmre. Vagy méginkább azért, hogy valaki más majd végigmenjen ezeken az utakon: a Túl a feketén ehhez ugyanis túlságosan (olykor pedig, mint a Maurice Blanchot-kapcsolat vagy a pánikképek fogalmának kifejtetlenségekor, fájdalmasan) rövid futam.

Újságcikként mindazonáltal így is lebilincselő volna – önálló kötetnek kicsikét sovány.

Fordította: Forgách András. Jelenkor, 2016, 52 oldal, 1999 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.