Dokumentumregény? Családtörténet? Történelmi sztorigyűjtemény? Ahogy egy kicsit mindegyik, úgy lényegében egyik sem. "Ez a könyv - címével ellentétben - nem a nagyapámról szól" - vallja be Gärtner-Kertész rögtön az előszó első mondatában. De akkor miért van szükség erre a - legalábbis a cím alapján - hősnek tűnő alakra, és miért kutatjuk, hogy az első világháború után "mi az ördögöt is keresett egy zászlóaljnyi fegyver és lőszer" házának jókora pincéjében?
Ha valóban hagyományos értelemben vett regénnyel állnánk szemben, akkor most minden bizonnyal hosszú nyomozásba keverednénk, ám a Nagyapám fegyvert rejteget nem kecsegtet ilyesmivel, hiszen hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a nagyapa személye valójában csak viszonyítási pontként szolgál a könyvben közölt dokumentum-, kép- és idézethalomhoz. Ezekből egyébként sok mindenről tudomást szerezhetünk: így például az osztrák-magyar sereg fehérnemű-ellátási problémáiról, kudarcba fulladt, ma már komikusnak ható merényletkísérletekről, a világpolitikát állítólag alakító szerelmekről, féltékenységekről, személyes kicsinyességekről; korábban felbukkan a tizenkilenc éves Rákosi, Ady indulatos leveleket vált költő barátjával, a későbbi román miniszterelnökkel, de még arra is marad idő, hogy megidézzük Kosztolányi és Kun Béla kedélyesnek éppen nem mondható társalgását.
A történetek egyenként mind szórakoztatóak, az utókor bölcs mosolya ott ül az arcunkon, de a sok bulvármorzsa mégsem áll össze egésszé. A szöveget túl sűrűn szabdalják szét az idézetek, a lábjegyzetelés idegenül hat ilyen sztorik mellett, a képek gyakran nem egészítik ki a történetet, egyszóval minden az ellen dolgozik, hogy a szerző végre elkezdje azt, amire várunk: a mesélést.
Scolar, 2012, 280 oldal, 2950 Ft
